Skip to main content

„Éljen Töhötöm, éljen Nyúl!”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Moziegér


Ezt a figyelemre méltó jelszót vértolulásos nemzeti ifjak zergetollas gyülekezete skandálja Fábri Zoltán Hannibál tanár úr című filmjében, melyet a múlt héten vetített a Duna Televízió.

Nyúl Béla tanár – a film hőse – dolgozatot publikál egy szaklapba, melyben azt fejtegeti, hogy Hannibál nem öngyilkossággal fejezte be életét, hanem egy karthágói forradalom idején pusztult el. Egykori osztálytársa, vitéz Muray Árpád a parlamentben ítéli el ezt a nézetet. „Forradalomra uszít az óbudai tanár”; „Guruló rubelek Óbudán” – írja hatalmas szalagcímekben a jobboldali sajtó, az Ébredő Magyarság. A tanár ennek ellenére sem vonja vissza nézeteit. A Töhötöm Szövetség „számon kérő nagytáborra” hívja híveit az óbudai Amfiteátrumba. (Nem ma: a húszas években vagyunk.) Ott vitéz Muray Árpád szónokol tüzesen, s ezt hallva a tömeg előbb azt ordítja: „Vesszen Hannibál, vesszen Nyúl”, majd Nyúl Béla „felfüggesztett gimnáziumi latintanár” nézeteit töredelmesen visszavonó szavaira s Muray testvér tapsára üvöltve ünnepelni kezdi. Ebbe az ünneplésbe aztán belehal Nyúl tanár úr…

A Hannibál tanár úr 1956-ban készült. Ha jól emlékszem, épp csak bemutatták 1956. október első hetében, igazából valamikor ’57 tavaszán kezdték játszani a mozikban. Aki felnőttként a premieren látta, nagyon jól érezhette, hogy a Móra Ferenc elbeszélését szabadon kezelő film a húszas évek elején játszódó történettel valójában a sztálinizmus bornírt ideológiai terrorjáról szól. Magam kamaszként erre nem figyeltem: a film van olyan jó, hogy „első síkján” is igaz és erős. Hangulata van, világa, emberteremtő ereje. Kemény humora, fogékonysága az emberi aljasságra, butaságra. A politikától áthatott mindennapok emberi butaságtól és gonoszságtól gőzölögnek itt. Fábri filmjét nézve érezzük, hogy nem egészen mindegy, melyik korban játszódik, hiszen figyelemre méltó expresszionista ereje mellett gondos realizmussal rajzolja meg a környezetet is. Emellett mégis mindegy: az emberi butaság örök és végtelen. A film korrajz 1923-ról, korrajz 1952/53-ról, s nem a Töhötöm Szövetségen múlik, hogy ma még nem egészen korrajz a holnapról. Nyugtalanító és jó volt újra látni Nyúl Béla latintanárt, amint kitart nézetei mellett. Sajnáltuk, amikor már behódolna a hatalomnak. Jó volt újranézni Fábri Zoltán alkotását, de nemcsak azért, mert szembesített a politikai hülyeséggel.

A film harminchat évvel elkészülte után még akkor is remekmű, ha ma már egészen másként csinálnak filmet, ha sok expresszionista ízű képsora talán a maga korában is ómódinak hatott. Egy remekmű titkát nehéz megmagyarázni: a formájában rejlik, de, mint a Hannibál tanár úr példázza, nem feltétel, hogy ez a forma „korszerű” legyen.

A „moziegér” végezetül a Duna Tv dicséretét szeretné cincogni, s nem azért cincog, mert nincs itthon a macska: sajnos a macska bajszát nyalogatva nagyon is szemmel tartja az őt bosszantó cincogókat – legutóbb is „politikai Miki Egereknek” bélyegezte őket. Szerénységemet, a „moziegeret” azonban – akármily indulattal vagy negélykedéssel fújnak egymásra meg ránk – egyáltalán nem érdekli sem a puffadt, sem a sovány macska, sem a viszolyogtató macskakongresszus, de még a Duna Tv politikai célzata sem érdekli. Mindezt rábízza másra, a társadalmat meg a politikát okosabban vizsgáló egerekre – ő bizony csak magát a filmet nézi. E sorok írója – s ezt figyelmükbe ajánlom, kedves komplexusok gyötörte Főmacskák –, nem politikai, csak kulturális Miki Egér. S mivel a Hannibál tanár úr értéke független attól, melyik tévéállomás vetíti, e kulturális Miki Egér még azt a luxust is megengedi magának, hogy a színvonalas játékfilm-válogatásért megdicsérje a macskák irányította Duna Tv-t.

Valaki majdcsak magára ismer a filmben elhangzó efféle szavakból: „E talajgyökérbe kapaszkodva írhatta lángbetűkkel Hannibál az égre, hogy él még a magyarok Istene!”

Cincogtam, uff.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon