Skip to main content

„Fűnyíró”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsa és a költségvetés
Libikóka vagy hinta


„A kormány fűnyíró módszert alkalmaz. Először vág, azután mér” – összegezte Vadász János a szeptember 5-i KIÉT-ülés tanulságait. A munkavállalói oldalt képviselő Vadász, aki a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) egyik vezetője, úgy véli, ha a parlament a közintézmények működési és bérköltségeit a jogszabályokban rögzített állami feladatokhoz rendelné, akkor nem „politikai” döntések, hanem „szakmai” szempontok garantálhatnák a közalkalmazottak egzisztenciális biztonságát. A szükséges egészségügyi, múzeumi, könyvtári stb. törvényeket azért halogatják hosszú évek óta, mert a mindenkori kormány attól tart, a jogszabályok a költségvetést vészhelyzetbe sodornák. Pedig – érvel Vadász – csupán arról van szó, hogy a Pénzügyminisztérium a legkisebb ellenállás irányába takarékoskodik: a közintézmények dolgozóinak 300 milliárd forintnyi bérét akarja kordában tartani. Locsolás helyett a pénzügyi főkertész fűnyírógéppel ront a gyepnek.

Herczog László, a Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkára szerint viszont a szakszervezetek szándékosan ködösítenek, amikor arról beszélnek, hogy a legalacsonyabb közalkalmazotti fizetések nem érik el a minimálbért. A minimálbérnek ugyanis semmi köze a közalkalmazotti illetménytábla „alapszámához”. Az alkalmazotti fizetések persze alacsonyak, de „karbantartásuk” csak a gazdaság teherbíró képességének függvényében lehetséges.

Alaptalan tárgyalások

A KIÉT tanácskozásán a SZEF 20 milliárdos pótköltségvetési támogatást igényelt az intézmények számára: 10-et bérkompenzációra, 10-et pedig a költségvetési intézményeket érintő áremelések ellentételezésére. A kormány azonban úgy vélte, ezáltal jórészt elveszne a pótköltségvetés egyensúlyjavító hatása. Javaslata szerint csak a lakosságot kell tehermentesíteni úgy, hogy mintegy 700 ezer család kap egyszeri 1500 forintos központi segélyt az „energiaár-robbanás” nyomán. A SZEF is ugyanennyit javasolt – de havonta (legalábbis az év hátralévő részére). Ebben a kérdésben sem volt miről tárgyalni. A pótköltségvetés tervezete lehetővé kívánja tenni, hogy az intézmények vezetői vészhelyzetben bizonyos összegeket átcsoportosítsanak bérkeretükből dologi kiadásokra. Az elképzelés tetszett az önkormányzatoknak és az intézményvezetőknek, a munkavállalói oldal egyedül maradt. Vadász szerint burkolt létszámleépítésről van szó – gyanúját a kormány képviselője is megerősíti. Az Állami Számvevőszék is bírálja a szabad átcsoportosítás új elvét: szerinte ez „liberalizmus”, amely közpénzekről lévén szó, nem engedhető meg.

A szeptemberi KIÉT-ülésen mindenekelőtt béralku folyt volna – ha lett volna egyáltalán közös tárgyalási alap. A munkavállalói oldal a közalkalmazott illetménytábla „alapszámát”, az ún. A/1-es kategóriát a jelenlegi 8000 forintról 10 500 forintra kívánta emelni, követve a minimálbér mozgását. Herczog László szerint a KIÉT-ülésen „csak” 9500 forint hangzott el, de a kormány számára ez is elfogadhatatlan. Herczog a KSH adataira hivatkozik: az év első felében a közalkalmazottak bére – az előző év első félévéhez viszonyítva – 29,3%-kal növekedett, a 9500 forint újabb 20%-ot jelent, és közel 90 milliárdos többletkiadással „nyomná agyon” a költségvetést, ha a járulékos kiadásokkal is számolunk.

A tanácskozás mindazonáltal nem volt teljesen eredménytelen. A kormány visszakozott attól a javaslatától, hogy a közalkalmazotti szolgálati időbe ezentúl ne lehessen beszámítani a korábban máshol ledolgozott éveket. Eltérően az eredeti javaslattól legkésőbb január 15-ig ki kell fizetni a 13. havi béreket is.

Társadalmi-Gazdasági Megállapodás

A KIÉT-ülés munkavállalói oldalának résztvevői anélkül álltak fel az asztaltól, hogy érdemben befolyásolhatták volna a pótköltségvetés közalkalmazottakat érintő részét, illetve kiderült volna, hogy milyen erős a közalkalmazotti érdekképviselet tényleges alkupozíciója. Másnap, szeptember 6-án, az Érdekegyeztető Tanács (ÉT) ülésén Vadász „megszerezte” – mások szerint „elorozta” – a készülő Társadalmi-Gazdasági Megállapodás tematikájának közalkalmazottakat érintő részét. A közalkalmazotti bérekről nem az ÉT, hanem a KIÉT keretein belül folyik majd a polémia. Ez korántsem csupán technikai kérdés, a KIÉT-ben esetleg elért szakszervezeti vívmányok ronthatják az ÉT-ben ülő többi szakszervezet esélyeit. A kormány elkötelezte magát a „nagy” megállapodás mellett, így egyeztetésre – méghozzá többcsatornás egyeztetésre – kényszerül, holott az 1995-ös költségvetést saját szakállára is elfogadtathatná a képviselőkkel. A rivális szakszervezetek attól tartanak, hogy a költségvetési érdekképviseletek az ő rovásukra harcolhatnak ki többletjuttatásokat. Vadász nem hagy kétséget afelől, hogy a SZEF-nek valóban ez a szándéka.

A SZEF átfogalmazta és öt pontba szedte a Társadalmi-Gazdasági Megállapodással – és egyúttal természetesen az 1995-ös költségvetéssel – kapcsolatos „tegnapi” követeléseit. A lényeg azonban változatlan, a béralkut a 10 500 Ft-os „alapszámról” kívánja indítani, „a leghatározottabban nem tekinti tárgyalási alapnak” a kormány 9000 forintos ajánlatát. A jövő titka, hogy kipukkad-e a harcias retorikai léggömb, ám ügyes taktikával az érdekképviselet kihasználhatja a kormányzati álláspont hajszálrepedését: a Munkaügyi Minisztérium nem ért egyet a Pénzügyminisztérium 8%-os létszám-leépítési elképzeléseivel, mivel attól tart, hogy a regisztrált munkanélküliek száma így 1995-től ismét növekedhet.


















Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon