L. F. [Langmár Ferenc]

Nyomtatóbarát változat

Nehezen ismerkedem, a szombat délutáni kormánypárti tüntetésen tehát leginkább az ismerősökkel próbáltam meg interjút készíteni. Olyanokkal, akikkel nem is olyan régen különböző közös ügyeink voltak, mint például a vízlépcső elleni tiltakozás.

Amikor Horváth Balázs megjelent a Parlament lépcsőjén, miniszterek és tanácsadók csoportja vette körül. Az első, akit megszólítok, Kodolányi Gyula, a miniszterelnök külügyi tanácsadója. Gyűlölködő arckifejezéssel, szó nélkül fordul el, amikor interjút kérek tőle. Azt hiszem, a gyűlölni való sajtót látja bennem.

Ferencz Csaba, a másik tanácsadó nem gyűlölködik, elégedetten mosolyog Horváth Balázs mögött, szemben a „Balázs tarts ki!” szöveget skandáló tömeggel. De ő is csak néhány szóra hajlandó.

– Nem tartasz-e attól, hogy ezzel a tüntetéssel tovább gerjednek a feszültségek?

– Én nem hiszem. Az ország népének az alkotmányos véleménynyilvánításra joga van. Különösen akkor, ha alkotmány- és törvényellenes blokáddal túszként fogva tartják az országot. Elkerülhetetlen lépéseket kell megtenni, ezt mindenki tudja. Ezzel a helyzettel nem lehet visszaélni, mert az egész ország demokratikus átalakítása kerül veszélybe.

– A taxisok és a fuvarozók nem a jogszabályok előírásai szerint demonstrálnak. De ez a mostani tüntetés sem felel meg e feltételeknek.

– Nem tudom, hogyan lett bejelentve. Akkor tudtam meg, amikor idejöttek az emberek a Parlamenthez.

Lelkes tüntető a magnót látva közbeordít (a hangzavarban csak ordítani lehet): Mi a kormány mellett vagyunk, ezzel senkit nem akadályozunk, mindenki tud vásárolni. Mindenki el tud jutni oda, ahova akar. Mitőlünk. A taxisoktól nem tudunk eljutni a halottainkhoz…

Terroristák, terroristák, elég volt a megszállásból – ez az új rigmus. Csete György építésszel találkozom.

– Nem tetszik ez a dolog nekem, ez gyalázat.

– Melyiket nevezed gyalázatnak? Amelyik a rendőrkordonnak az itteni, kormánypárti oldalán történik, vagy ami a túloldalon?

– A taxisokra gondolok. Gyalázat, ’56 eszméinek sárba taposása, amit a magyar ifjúsággal is megcsináltatok a választások előtt. Most is ez történik, s az ember – sajnos – lassan de biztosan kijön a sodrából. Gyalázat, amit a magyar néppel művelnek. Mindenkinek be kell tartani a törvényt.

Ide figyelj, elmondok neked valamit. Délelőtt a Déli-pályaudvar parkolójában, hátul, ott álltak a taxisok legújabb típusú Mercedes, Ford és Fiat típusú gépkocsijai, hátul voltak a magánkocsik, elől az államiak. Nagyon gyalázatosnak tartom, hogy az ellenzék e mellé a söpredék mellé áll.

Nagyon szép, példa értékű esemény volt október 23-án. Összehívták az ’56-os egyetemistákat, hogy ismét vonuljanak ki a Bem-szoborhoz. S tudtunk vonulni anélkül, hogy egymás szemére hánytuk volna, hogy ki SZDSZ-es és ki MDF-es. Tudtunk együtt lélegezni. Ami most történik, az viszont ennek az együtt lélegzésnek a meggyalázása.

Kérdéshez, ellenvetéshez szinte nem jutok, így nem tudhatom meg, miként tapostam sárba a magyar ifjúságot a választások előtt. Szerencsére a következő két beszélgetőpartnerben nyoma sincs ennek az elementáris dühnek.

Ki szervezte ezt a mostani tüntetést? – kérdeztem Bégány Attilától, a Fidesz egykori alapító tagjától, aki aztán az MDF ifjúsági szervezetének is egyik létrehozója, s most láthatólag a demonstráció fő irányítója.

– Magánemberek, akik aztán az Ifjúsági Demokrata Fórumot (IDF) is megkeresték. Vannak benne MDF-szervezetek is, láttam kisgazdákat is, s nagyon sok a pártonkívüli. Nem volt nagy központi szervezés, s ezért egy kicsit összevissza volt minden.

– A taxisok azért tudták demonstrációjukat ilyen fantasztikusan megszervezni, mert van egy működő kommunikációs láncuk. Ti milyen módon tartottátok a kapcsolatot a szervezéskor?

– Mi, IDF-esek 23-an gyűltünk össze délután 2-kor az Ó utcában, de meghallottuk, hogy a zuglói MDF szervezte meg, hogy délután fél négyre idejönnek a Parlamenthez. Véletlenszerűen alakult.

– Nyilvánvaló, hogy ezt a tüntetést sem jelentettétek be 72 órával korábban. Nem érzed-e úgy, hogy ezzel a jogszerűtlen tüntetéssel azt a fajta jogszerűtlenséget igazoljátok, amit a taxisok és fuvarosok demonstrációját tekintve elítéltek?

– De igen, lelkiismeret-furdalást is okozott. De amikor bejött egy 50 éves orvosnő hozzánk, és elmondta, hogy egy kollégája autójának a taxisok kiszúrták a kerekét, akkor nem gondolkodtunk azon, hogy betartsuk-e a 72 órát.

– Te nem tartasz attól, amitől én nagyon is félek, hogy erőszakos cselekményekre kerül sor? Szerintem a budapesti rendőrfőkapitány is azért tagadta meg Horváth Balázs parancsát a torlaszok fölszámolására, mert úgy ítélte meg, nincs elég eszköze a feladat végrehajtására. Miután Göncz Árpád parancsa miatt egyértelmű volt, hogy a katonaságot nem lehet fölhasználni.

– Horváth Balázs is meggondolta, és ő sem akarta a rendőrséget kivezényelni, és senki nem akarta a hadsereget. Göncz Árpád szerepe pedig kifejezetten negatív. Ő rúgta föl a kormány és a fuvarozók közötti éjszakai megegyezést. Ő a leginkább felelős az eszkalálódásért.

– Honnan veszed, hogy amikor tegnap este Göncz Árpád kiadta a nyilatkozatát, már közel voltak a megállapodáshoz?

– A rádióban hallottam.

– Azt állítod, hogy azért nem tüntették el a torlaszokat, mert a köztársasági elnök megerősítette a tiltakozókat.

– Igen, így van. S ez felelőtlenség. De azt is el kell ismerni, hogy a kormány nagyon amatőr módon csinálta meg az áremelést. Ez volt az első nagy hiba, a másik Göncz Árpád nyilatkozata volt.

– Az ellenzéki pártokat hogyan ítéled meg?

– Egyértelműen a kormány megbuktatására törekszenek. De az biztos, hogy ők sem tudnák sokkal jobban kormányozni az országot. Sokkal jobb lenne összefogni, ehelyett szétzilálják az országot.

– Még egyszer hadd kérdezzem meg, nem félsz-e attól, hogy fizikai erőszakra is sor kerül?

– Az erőszak erőszakot szül, mi mégis felhívjuk a polgárokat arra, hogy tartózkodjanak ettől.

A tévé előtti tüntetők között volt a kormány kisvállalkozói hivatalának vezetésére kiszemelt dr. Árva László is.

– Érdekes a mostani helyzet. Az emberek arra számítottak, hogy egy gyors politikai rendszerváltozás után az Európába való gazdasági belépés perceken belül megtörténik. Keserű kiábrándulás, hogy ez nem így van.

– Igaznak tartod azt a véleményt, miszerint Antall történelmi hibája, hogy nem készítette fel az embereket a nehézségekre?

– Ez csapdahelyzet, mert az SZDSZ–MDF harcában csupán a szembenálló elitek vetélkedtek egymással. A két párt szinte egymást hergelte azzal, hogy a választási kampányban kedvezőbbé festették a gazdasági helyzetet.

A hurráoptimizmus elmúlt, s kiderült, hogy ez egy harmadik világbeli ország. Ez Afrika.

Ma kétféle kimenetel lehetséges. Az egyik, hogy a kormány az eddiginél sokkal határozottabb programmal és megtalálva az emberekkel a megfelelő hangot, úrrá legyen a helyzeten.

A másik, hogy a mai puccsveszélyes, az 1932-es Spanyolországhoz hasonló helyzet polgárháborúhoz vezethet. Nem most, hanem tavasszal.

Persze az is elképzelhető, hogy nincs más út, csak a nagykoalíció.

Mindez a kormányon fog múlni.

Nem történt meg a tavaszi nagytakarítás.

– …meg az igazmondás. Például gazdasági kérdésekben.

– Ez a kettő szorosan összefügg egymással. Én attól tartok, hogy a minisztériumok felső- és középszintű vezetősége eléggé fogságában tartja a kormányt. Nagyon sok esetben olyan döntéseket kényszerít ki, amire nem került volna sor, ha kicserélik ezt a garnitúrát. Ugyanez vonatkozik a rendőrségre is. Egy ilyen taxisdemonstrációra az első válasz normális esetben az, ha a rendőrség megtisztítja az utakat.

A kormányzati apparátus két százalékát cserélték le, a többi a kormány ellen drukkol, a legjobb esetben semleges. Ilyen helyzetben nagyon nehéz határozottan politizálni. Persze elismerem, hogy a kormány nagyon sok hibát csinált.

Említettem már, hogy itt két elit áll egymással szemben. Így az ellenzék igyekszik megakadályozni olyan lépéseket is, amelyekről maga is tudja, hogy szükséges lenne.

– Konkrétan, légy szíves!

– A Tömpe körüli botrány például. Örökölt emberekkel nem lehet politizálni.

– Ha bizalmi poszt az ő helye, akkor ezt ki kell mondani, s ki kell rúgni. Nem pedig szakmai okokra hivatkozni.

– Igen, egy ilyen bizalmi poszton nem lehet azt megtartani, akit az előző kormány bízott meg. A kormánynak vállalnia kell, hogy fontos helyekre politikailag megbízható embereket nevez ki. Ha az államigazgatáson belül nem csinálják meg a váltást, nem tud a kormány működni.

– Meg lesz erre a politikai háttere a kormánynak?

– Az MDF ebbe az irányba fogja nyomni a kormányt. A mostani választási eredmények arra ösztönzik az MDF-szervezeteket, hogy elemezzék a kormány munkáját. S ez a kormányra való erősebb hatás nem árt majd…

• Különszám