Skip to main content

„Már érezzük is az illatát…”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Nem tudom, az igen tisztelt hallgatóság tud-e olykor időt szakítani arra, hogy élő egyenes adásban követhesse az immár egyre több mindentől független magyar parlament munkáját. Aki ezt teszi, igazolhatja, a mind kifinomultabb, mondhatnám diszkrétebb közvetítési technika számos részismerettől fosztja meg, sőt időnként még dezinformálja is a nagyérdeműt. Mert hol vannak már a tegnapi hőskor tévéközvetítéseinek árulkodó snittjei? A felszólalásoknál sokszor nagyságrenddel több helyzet- és emberismerethez segítő honatyai beszólásokat pedig jótékony, többnyire megfejthetetlen morajjá darálta a hangtechnika.

Valamelyes tájékozódásul maradtak az országgyűlés jegyzőkönyvei, ezek azonban természetüknél fogva képtelenek a maga teljes mélységében és kiterjedtségében közvetíteni azt a verbális televényt, amely egyszerre szolgál a képviselői szó- és érzelemvilág nyersanyagául, egyszersmind kultúrantropológiai keresztmetszetként is.

Mikor máskor léphetnék hát az e forrásból származó ismeretekkel és az ezekből leszűrhető tanulságokkal a szélesebb nyilvánosság elé, mint éppen a sajtó, a sajtószabadság napjául is rendelt március 15-én.

Válasz Petőfi Sándor képviselő úr „Mit csinál a kormány?” című interpellációjára
(rövid részlet az Országgyűlés jegyzőkönyvéből)


Szónok: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Tisztelt Petőfi képviselő úr!

Könnyen válaszolhatok az imént elhangzott, megtisztelően még rímbe is szedett interpellációban feltett kérdésre: a kormány ugyanis végzi a dolgát. (Beszólás az ellenzéki oldalról: „Már érezzük is az illatát…” Beszólás a kormányoldalról: „Szóval, mintha otthon lennétek…” Házelnök: „Felkérem képviselőtársaimat, őrizzük meg méltóságunkat…”)


Szónok: Igen, Hölgyeim és Uraim, jó lenne, ha meg tudnánk őrizni méltóságunkat, még akkor is, amikor a kormányoldaltól el kívánják vitatni a nemzeti színeket… (Ellenzéki oldal: „Miért nem jó neked a piros-fekete? A kémelhárító is honvédos.” Kormányoldal: „Négy évig zászlózhattatok, most feldughatjátok…” Ellenzéki oldal: „Anyád!” Kormányoldal: „Anyád!” Házelnök: „Ezennel szeretném köszönteni a munkánkat a televízió- és a rádiókészülékek előtt figyelő polgártársainkat.” Nem azonosítható helyről: „Józsikám, közvetítenek, szóljál mindenkinek, hogy üljenek majd az államtitkár asszony köré a beszéde alatt…” Egy másik nem azonosítható helyről: „Dezsőkém, közvetítenek, szóljál mindenkinek, hogy üljenek majd a frakcióvezető úr köré a beszéde alatt…”


Szónok: Szívesen folytatnám felszólalásomat, ha kis figyelmet kaphatnék... (Házelnök: „Felhívom a hozzászóló figyelmét, hogy az interpellációra adandó válaszra a házszabály öt perc időkeretet biztosít.” Ellenzéki oldal: „Ennek annyi is sok…” Kormányoldal: „Nyugi kisapa, nyolc évig maradunk…” Ellenzéki oldal: „Csak bolsi puccsal. Ahogy megszoktátok…” Kormányoldal: „Anyád!” Ellenzéki oldal: „Anyád!” Házelnök: „Kérem képviselőtársaimat, őrizzük meg a Ház méltóságát…” Nem azonosítható helyről: „Miért itt hívsz? Várj, átülök, mert látszom a képen, és ezek képesek szájról olvastatni. Szóval hatvan. Hogyhogy mi hatvan?! Hát a tanulmány. Hogy miről szól? Természetesen a korrupció visszaszorításáról…Na csá’!”


Szónok: Egyet kell értsek az interpellálóval abban, hogy erős vihar támad, ám amit a habokról, és – áttételesen nyilván – a kormány habozásáról érzékeltetni kíván… (Ellenzéki oldal: „Miért álltatok össze a libsikkel?” Kormányoldal: „És amikor ti voltatok a seggükben?” Nem azonosítható: „Na jó, akkor üzenem a kabinetirodának, hogy ha nem képesek 24 óra alatt lecserélni egy lehasznált, másfél éves semmi kis Audit, akkor majd villamoson fogok járni. A feleségemnek pedig ti magyarázzátok meg, hogy azt a foltot a hátsó ülésen az előző sportminiszter csinálta…” Házelnök: „Felhívnám képviselőtársaim figyelmét…” Nem azonosítható: „Figyelj, add tovább: most szóltak, ha még egy mondatot végig tud mondani az ipse, minden jelenlévő tizenötezret fizet…” Ellenzéki oldal több helyről is: „Úgy van, igaza van: gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa…” Kormányoldal: „Anyád!” Ellenzék: „Anyád!” Házelnök: „Felhívom képviselőtársaim figyelmét, hogy az általános hangzavar miatt a felszólaló további öt másodperccel meghosszabbíthatja hozzászólását.” Ellenzék: „Tessék megszavaztatni a házbizottságot…!” Kormányoldal: „Tudod hol vagy, kisöreg…?” Azonosíthatatlan: „Helló, főnök, azt mondják itt telefonon, Orbán Viktor gyülekezik húszezer polgári körös talpassal a Rákos-mezőn, hogy kiszabadítsa Szabadi Bélát. Én még új vagyok itt, és ezt sehol nem látom a forgatókönyvben…”


Szónok: De ha már Mohács nevét emlegetjük… (Ellenzék: „Ti vagytok Mohács…” Kormányoldal: „Ti meg a tolvaj janicsárok…” Ellenzék: „Anyátok!” Kormányoldal: „Anyátok!” Nem azonosítható helyről: „SOS üzenet Dezsőnek: gombolja be a pocakján az ingét, mert kilátszik a vietnámi szolidaritási KISZ-tábor trikóján az embléma…” Kormányoldal: „Csak lopni tudtatok…” Ellenzék: „Csak lopni tudtok…” Kormányoldal: „Anyátok!” Ellenzék: „Anyátok!” Házelnök: „Anyátok!… Oppardon… Rendre utasítom magamat… Közben felhívom a Tisztelt Ház figyelmét, hogy interpelláló képviselőtársunk, Petőfi Sándor elhagyta az üléstermet. Egyben jelzem, hogy ülésszakunk tévé-közvetítése most véget ér. Megköszönöm azok figyelmét, akik eddig is nyomon követték munkánkat. Megkérdem a Tisztelt Házat, elfogadja-e a Mit csinál a kormány? című interpellációra adott választ. Kérem, szavazzanak!”

Az országgyűlés 186 szavazattal 134 ellenében 6 tartózkodás mellett egységesen elment uzsonnázni.



Egyébiránt meg tényleg: mit csinál a kormány?


















Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon