Dézsi Gábor

Nyomtatóbarát változat

A közelmúltban Virginia állam törvényt fogadott el, amely kimondja, hogy egy személy havonta csak egy fegyvert vásárolhat. Nehéz elképzelni, hogy miért akar valaki évente 12 fegyvernél többhöz hozzájutni, az új jogszabályt mégis sokan alkotmánysértőnek találták. „Miért csak a bűnözőknek lehet fegyverük?” – kérdezik a bírálók, és ehhez némelyek még azt is hozzáteszik: „Miért csak az államhatalomnak lehet fegyvere?” Persze a kérdés megértéséhez azt is tudni kell, hogy Amerika legbefolyásosabb lobbyja a Nemzeti Lőfegyver Szövetség, amely képes sakkban tartani a politikai pártokat. A képviselők nem szívesen szavaznak érdekei ellen, mert akkor veszthetnek a következő választásokon. Pedig Amerikában nagyon sokan halnak meg lőfegyvertől, sőt, mára az általános iskolákban is megjelentek a gengek, amelyek nemritkán fegyverrel is rendelkeznek, és terrorizálják a hozzájuk nem tartozó diákokat. Az iskolákban emiatt sok helyütt a tanulók csak akkor léphetnek be az épületbe, ha a fémtárgyakat érzékelő detektor átvizsgálta őket.”

Beszélő: Merre járt az Egyesült Államokban?

– Washingtonból indultam el, jártam délen, Alabamában, Texasban, Arizonában, Kaliforniában, Indianában, végül New Yorkban fejeztem be a programot. Ennek keretében azt próbáltam megvizsgálni, hogyan néz szembe az Egyesült Államok az iszonyatosan nagy mértékű bűnözéssel. Meglátogattam a bűnözés szempontjából legfertőzöttebb nagyvárosokat: Washingtont, Los Angelest és New Yorkot. Ezeken a helyeken részletekbe menően is vizsgálhattam az igazságszolgáltatás működését. Magyar mércével a tapasztalt jelenségeket igen nehéz jellemezni, az mindenesetre egyértelműen kiderült a kábítószer rendkívül károsan hat a bűnözés alakulására. Sokuknak, akik a drogok függőségében élnek, már semmilyen vesztenivalójuk nincs, s létük egyetlen mozgatórugója, hogy hozzájussanak a szerhez. Emiatt is úgy látom, hogy Magyarországon már most mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy megakadályozzuk ennek a helyzetnek a kialakulását. A tíznapos washingtoni tartózkodásom alatt két rendőrt öltek meg valószínűleg kábítószeresek, pedig a rendőrgyilkosságot Amerikában az egyik legsúlyosabb és legaljasabb bűncselekménynek tekintik.

Beszélő: Milyen mélységben vizsgálhatta a rendőrség munkáját?

– A helyi rendőrkapitányságokra több városban is elmentem. Megfigyelhettem a napi gyakorlati munkájukat, mert úgy gondolom, hogy a rendőrség munkáját igazán ez jellemzi. Elmondhatom, hogy az amerikai rendőrség rendkívül jól fölszerelt és kiképzett. A rendőrség ugyanis vonzó munkahelynek számít, 50-70-szeres a túljelentkezés, így könnyű kiválasztani a legmegfelelőbb   embereket. A rendőrök munkáját nagymértékben hatékonnyá teszi, hogy aránylag kis területre jut egy-egy járőr, és a járőrök között igen jó az információs kapcsolat. Több akcióban vettem részt, és tapasztaltam, hogy a riasztástól számított 2-3 percen beül 6-7 rendőrautó jelent meg a helyszínen, jelentős erőkkel.

Beszélő: Milyen a viszony a rendőrség és a lakosság között?

– Meglepő, hogy az emberek a hétköznapokban mennyire együtt élnek a rendőrséggel. Rengetegen fordulnak az ügyesbajos dolgaikkal a rendőrökhöz, és meg is kapják a segítséget. Indianapolisban például, ahol teljes szolgáltatot töltöttem el egy járőrrel, egy beteg éppen elhagyta a kórházat, ám csak ezután derült ki, hogy a vérképében még valamilyen rendellenességet találtak. A kórház a rendőrséget kérte meg, hogy értesítse a beteget, mert nem volt otthon telefonja. Igen sok ehhez hasonló apró konfliktus megoldásában vállal szerepet a rendőrség, az emberek pedig megbíznak bennük.

Beszélő: Van-e verseny a magánnyomozó-irodák, illetve az állami rendőrség között?

– Csakis abban az értelemben, hogy a védelemnek a büntetőügyekben lehetősége nyílik feltárni a saját bizonyítékait, s ezzel magánnyomozókat bízhat meg. A magánnyomozók jól keresnek, de mivel az állami  rendőröket is jól  megfizetik, nem könnyű onnan elcsábítani az embereket. Ha valaki mégis otthagyja a munkahelyét, inkább azért teszi, mert veszélyesnek tartja, és nem akarja az életét kockáztatni. Az állami rendőrség tagjai egyébként szabadidejükben vállalhatnak munkát különböző bankoknál, kluboknál, áruházaknál, s ilyenkor is hordhatják az egyenruhájukat. Ez tulajdonképpen mindenkinek hasznára van.

Beszélő: Van-e korrupció a rendőrségnél?

– Semmiféle jelét nem láttam. Nagyon erős ugyanis a belső ellenőrzés. Amerikában sokfajta rendőrség létezik, és ezek egymást is ellenőrzik. Nehezen tudom elképzelni, hogy valaki hosszabb időn keresztül korrupt kapcsolatokat tarthasson fenn. Az ilyen ügyekkel a Szövetségi Nyomozó Hivatal foglalkozik, az FBI egyetlen helyi szerve sem alárendeltje az egyes államok rendőrségének. A texasi szektabotrány tett világszerte ismertté egy másik szövetségi hivatalt is, az alkohollal, dohánnyal és lőfegyverrel foglalkozó ügyosztályt, amelyiknek szintén módja van a rendőri visszaélések kivizsgálására. A köztisztviselők – s a rendőrök is azok – általában igen könnyen lebukhatnak, ha megszegik a törvényt, mert politikai ellenfeleik árgus szemekkel figyelik őket, és több olyan szervezet is vizsgálhatja a tevékenységüket, amely nem tartozik az ellenőrzésük alá. Néhány éve Washington fekete polgármestere járt így. Hiába tartozott a városi rendőrség közvetett módon a felügyelete alá, a szövetségi nyomozószervek csapdát állítottak neki, és rábizonyították, hogy kábítószert fogyaszt. Botránya a lemondásával végződött. 1986-ban New York egész városi vezetését megrendítette egy korrupciós botrány; az egyik New York-i városrész polgármestere öngyilkos lett, mert bebizonyosodott, hogy baráti kapcsolatban állt a megvesztegetett tisztviselőkkel. A korrupció szerintem sokkal inkább jelen van, és sajnos sokkal inkább bocsánatos bűnnek számít Európában, Magyarországon, mint Amerikában.

Beszélő: Milyen az alá-fölérendellségi viszony a szövetségi, az állami és a városi rendőrségek között?

– Ezek egymástól teljesen függetlenek. A városinak csakis a településre terjed ki a hatásköre, az államinak egy-egy állam területére. Ebből a szempontból Washington különleges helyzetben van, ott ugyanis a városin kívül létezik még külön parkrendőrség és repülőtéri rendőrség is. A nagy indiánrezervátumok ugyancsak saját igazgatást, rendőrséget tartanak fent. A rezervátumokat keresztülszelő utakon viszont mind az állami, mind az indián rendőrség rendelkezik hatáskörrel, így ha valakinek pechje van, ugyanazon gyorshajtásért egyszerre két szervezet bírságolja meg. Az egyik állam rendőre nem mehet át a másik állam területére, ugyanúgy, ahogyan mondjuk Magyarországról sem Ausztriába.

Beszélő: A magyar Országgyűlés valamikor talán tárgyalni kezdi a rendőrségről szóló törvényjavaslatot. Melyek azok a legfontosabb tapasztalatok, amelyeket a törvényalkotásban föl kíván használni?

– Elsősorban nem a jogszabályok teszik hatékonnyá a rendőrséget, hanem az, hogy mennyit költünk rá. Nagyon fontos, hogy a technikai felszerelés java a végrehajtó állománynál legyen. A lakosság kiszolgáltatottságát a minimumra kell csökkenteni, a rendőrség munkáját pedig úgy kell megszervezni, hogy a sértettet és a tanúkat a lehető legkevésbé vegyék igénybe. Ezért már az első kihallgatás során a lehető legtöbb információhoz kell hozzájutni. A nyomtatványokat már úgy készítsék el, hogy viszonylag könnyen és gyorsan hallgathassák ki az embereket, és a rendőrnek ne utólag jusson eszébe, milyen adatot kellene még megkérdeznie. A rendőrség Amerikában nagyon fegyelmezett, de nem katonai szervezet. Nincsenek szakaszvezetők és vezérőrnagyok, tulajdonképpen csak két-három rendfokozat van, és a rendőrök között igen kollegiális a kapcsolat. Magas fokú kiképzés, jól működő információs és szervezeti rendszer, törvénytisztelet és felelősségvállalás, ezek elsősorban nem jogszabályi kérdések – de ezek azok, amikre a mi rendőrségünknek is a leginkább szüksége volna.

• Külföld