Skip to main content

„Rá vagyunk csavarodva a bűnügyi statisztikára”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Tisztelt Kongresszus!

Lehet-e szakállt viselni, vagy nem lehet szakállt viselni? A szolgálati szabályzat szerint lehet, ez a szolgálati szabályzat 1989-ben lett alkotva, ’90-ben lépett hatályba, akkor mindent megengedtünk, talán többet is, nagy ijedtségünkben, hogy ez a rendőrség is tényleg olyan körülmények között dolgozhasson, mint Nyugat-Európa bármelyik testülete. Azóta sok minden történt, és sajnos ezzel a lehetőséggel a rendőreink nemhogy éltek volna, hanem döntő többségük visszaélt a szolgálati szabályzatnak ezzel a lehetőségével. Sok száz, talán azt is mondhatnám, hogy sok ezer levél érkezett a rendőrség vezetőihez, hogy úristen, mi történt itt Magyarországon, hiszen fülbevaló van a rendőrök fülében, kontyba van fonva a hajuk, és olyan szakálluk van, hogy nem tudnak attól tisztességesen intézkedni. Ezt én mind elő tudom keresni ’90–91–92-ben. Akkor volt egy miniszteri értekezlet, ahol mi ezt szóba hoztuk, és a belügyminisztertől felhatalmazást kaptunk arra, hogy mi saját belátásunk szerint korlátozzuk, és saját képünkre, ha úgy tetszik, próbáljuk meg az állományt formálni, hogy kulturáltan jelenjenek meg. Ekkor született egy olyan szóbeli utasítás, mely szerint nagy hajat nem lehet viselni, annak ellenére sem lehet, hogy a szolgálati szabályzat ezt megengedi, a minisztertől kapott felhatalmazás alapján. A szakállra, a szakállviseletre ez nem terjedt ki. Én tudom, hogy Vas megyében van most éppen egy ilyen eljárás, keresem itt a kollegát, hogy hol ül, remélem, hogy nem önről van szó, nem, akkor valaki másról, de egyébként mivel megpanaszolta a kollega, akkor ezek szerint van még egy szakállas Vas megyében, a panaszának helyt fogok adni, és ezek szerint nem lesz fegyelmi eljárás azért, amiért nem vágatta le a szakállát.

Felhatalmazást kaptam a Pintér Sándortól, hogy feltétlenül hozzam szóba ezen a mai kongresszuson a következőt. Az Országos Rendőr-főkapitányság a hatályos jogszabályokat is figyelembe véve pártpolitikától független, tehát pártpolitikailag semleges rendőrsége van Magyarországnak, legalábbis az országos főkapitány és az ORFK vezetői erre törekednek. Ennek érdekében az országos főkapitány folyamatosan egy sor intézkedést hozott. Ez remélem, hogy eljutott a végrehajtó állományhoz is. Kérem szépen, joggal elvárjuk, ha úgy tetszik, akkor követeljük, mivelhogy szervezet felé szerencsére parancsadási és utasításadási jogkörünk nincs. A rendőrszakszervezet és annak bizonyos csoportjai, szervezetei is politikailag semlegesek legyenek. Az az általános tapasztalata az ORFK vezetésének, hogy az FRSZ ennek a követelménynek nem mindig tesz eleget. Vagy legalábbis nem teljesen tesznek eleget. Tehát a vezetői információk szerint egy-két párttal a Független Rendőrszakszervezet kiemelt kapcsolatot tart, és ez árthat a testületnek, és árthat a rendőrszakszervezetnek is. Természetesen ezek nem ellenőrzött információk, nem erről van szó. De ha ezt az országos főkapitány üzeni vagy kéri, hogy mondjam el, akkor nyilvánvalóan ennek van alapja.

Nagyra kell értékelni azt is, hogy a felderítési eredményesség javult. Gyakorlatilag megduplázódott a korábbi évhez képest, ’91-hez képest. Még akkor is figyelmet érdemel ez a felderítési eredményesség, hogyha egy kis árnyék vetődött rá, és itt-ott hallani, hogy kozmetikázzák és meghamisítják a bűnügyi statisztikát. Ilyen is van. Ilyen is előfordult, ezt természetes dolognak tartom. Nemcsak ’92-ben fordult elő. Mióta rendőrség van, mióta bűnözés van, és mióta mérik a bűnözést, azóta mindig és mindenütt kozmetikázzák a bűnügyi statisztikát. És ezt így is fogják tenni, amíg ilyen mérőszámokat alkalmazunk. Mert egyszerűen rá vagyunk csavarodva a bűnügyi statisztikára. Kedden délelőtt Párizs melletti egyik megyében megkérdezem a megyei főkapitánytól, mert belénk van rögződve, hogy itt a megyében mekkora a bűnözés tömege. Fogalma sem volt, olyan zavarban volt, hogy hihetetlen, nem tudta megmondani, hogy mennyi bűncselekmény történik a megyéjükben. Azt mondja, nem érti a kérdést, de hát utánanéz, mindjárt telefonál valakinek, statisztikai hivatalnak vagy valakitől megkérdezzük. Mi pedig meg mindig ezt hajtjuk, hogy mennyi a bűncselekményeknek a száma. Annyi, amennyi egyébként. Hát istenem, hát ki tehet róla, hogy mennyi bűncselekmény van az országban?








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon