Skip to main content

„Ráday bűnsegélyt mondott volna”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dr. Kabódi Csaba véleménye
Bűnpártolás és bűnsegély


Beszélő: Egy évig folyt nyomozás a Carlos-ügyben, majd július elején a legfőbb ügyész felfüggesztette az eljárást. Carlosék folyamatos jelenlétéből nem következik-e önmagában is, hogy azok, akik kapcsolatban álltak velük, különféle bűncselekményekkel gyanúsíthatok?

K. Cs.: Valójában azt kellene eldönteni, hogy bűnpártolásról vagy pedig pszichikai bűnsegélyről van szó. Ha bűnpártolásról, akkor az elévülés már bekövetkezett. Annak alapján viszont, hogy Magyarországon fegyverraktárt tartottak fönt, hogy akikre rálőttek, azok félig-meddig a védelmüket biztosító belügyesek voltak – tehát a terrorcselekmény gyanúja megáll –, ebből úgy vélem, hogy a helyes minősítés pszichikai bűnsegély lehetne. Az, hogy volt egy háttérország – függetlenül attól, hogy volt más is, például az NDK –, ahol nemcsak pihenni lehet, erőt gyűjteni, hanem a további akciókat szervezni, ez a pszichikai bűnsegély fogalmába tartozik. S amennyiben ez a bűnsegély a Carlosék bűntetteihez, az emberölések, terrorcselekmények előkészítéséhez kapcsolódott, akkor a hatályos jog szerint az elévülési idő húsz év. Ebből pedig az következik, hogy mindazoknak az egykori magyar hatósági személyeknek a bűncselekménye, akik Carlosnak segítséget nyújtottak, ’79-hez képest ’99-ben, ’85-höz képest 2005-ben évül majd csak el. Ennyire persze nem kellene elhúzni a felelősségre vonást, a hazai támogatók felkutatásával minden bizonnyal tovább lehetne menni a büntető eljárásban.

Beszélő: Ez feltehetőleg megtörtént, hiszen az ügyészség egy évig nyomozott az ügyben.

K. Cs.: Nemrégiben láttam egy tévéműsort, amelyben a Kádár-rendszer jeles képviselői egyszerűen letagadtak olyan dolgokat, amelyek köztudottak. Az egész állambiztonsági rendszer belülről is konspirált, mondhatni szuperkonspirált volt. Egy átlag köztörvényes bűncselekménynél is nagyon nehéz, ha három-négy hónap múlva kezdik el keresni az elkövetőt, hiszen jóformán lehetetlen szemtanút találni, a helyszíni nyomok nyilvánvalóan megváltoznak. A belügy pedig épp arra épült egész rendszerében, hogy ne maradjanak nyomok.

Beszélő: Király professzor úrnak mondtam egy példázatot, a múlt századi alföldi betyárvilág zsiványkocsmájáról, ahova rendszeresen eljárnak a betyárok, ott pihenik ki magukat, ott tárolják a fegyvereiket, onnan mennek a rajtaütésre, és aztán oda térnek vissza. A kocsmáros nem vesz részt az egészben, de természetesen tudja, hogy mi történik. Megelégedett volna Ráday Gedeon azzal, hogy ezt bűnpártolásnak tekinti, vagy pedig azt mondta volna, hogy ez bűnsegély?


K. Cs.: Ráday Gedeon biztos bűnsegélyt mondott volna, ha nem társtettességet. Ráday igencsak kemény ember volt, nem is egyértelmű a történelmi megítélése, lásd a Szegénylegények című filmet.

Beszélő: Akkor is bűnsegély, ha a kocsmáros egyetlen konkrét esetben sem tudott arról, hogy most éppen kit fognak kirabolni?

K. Cs.: Nem a személyről kell tudnia, hanem a tervezett bűntettről.

Beszélő: Azt tudja, hogy rabolni mennek, és ide fognak visszajönni.

K. Cs.: Ez bűnsegély, egyértelműen bűnsegély.

Beszélő: 1981 februárjában merényletet követtek el a Szabad Európa Rádió ellen. Az biztos, hogy Carlosék előtte is voltak itt, meg utána is voltak itt. Aztán megint elmentek, és sorozatosan hajtottak végre terrorcselekményeket. Elegendő-e ennyi a büntetőeljáráshoz a magyar kapcsolatok ellen?

K. Cs.: A nyomozás elrendeléséhez elegendő, de az elítélésükhöz biztosan nem. A bírói elítéléshez rendkívül kevésnek tűnik a bizonyíték. Más dolog az, hogy egyévi nyomozás után csupán egy pár soros ügyészségi közlemény jelenik meg. Részletesebb tájékoztatást is el tudtam volna képzelni, hiszen egyáltalában nem hivatkoztak még arra sem, hogy a nyomozás érdekei nem teszik lehetővé a bővebb információk közlését.

Beszélő: A kihallgatottak az eljárás során hivatkozhattak arra, hogy amit mondhatnának, az mind államtitok!

K. Cs.: Ha valaki államtitok „őrzője”, az tulajdonképpen a haláláig tart, kivéve két esetet. Az egyik az, hogy a titok már nem államtitok, a másik pedig, ha az, aki a titkot rábízta, felmentést ad.

Beszélő: Van annak valami valószínűsége, hogy nem kapták meg? Lehet, hogy a nyomozás azért nem volt hatékonyabb, mert a tanúk és azok a gyanúsítottak, akik egyébként vallomást akartak tenni, nem kapták meg a felmentést?

K. Cs.: Könnyen elképzelhető. Az efféle titkos ügyek más európai országokban 30-40-50 éves moratóriumot élveznek. Tehát addig még a levéltárban sem lehet kutatni.

Beszélő: A Carlos-ügy feltárását maga a belügyminiszter, Horváth Balázs ígérte meg. Ő jelentette be a parlamentben (tulajdonképpen kérdés nélkül), hogy megkezdődött a nyomozás.

K. Cs.: A titokhordozók nyilván belügyi dolgozók lehettek, az állami titkok őrzése alóli felmentés a belügyminiszter vagy a nemzetbiztonsági hivatalt felügyelő miniszter kompetenciájába tartozik. Számomra logikusnak tűnik, hogy ha tisztázni akarják a múltat, akkor meg kell adni e felmentéseket.

Beszélő: Akkor viszont nincs magyarázat arra, miért kellett gyakorlatilag lezárni az eljárást.

K. Cs.: A mostani eljárás felfüggesztése ugyan csak időleges cezúra, de a közvélemény el fogja felejteni az ügyet, mert minden hétre megkapja a maga csemegéjét.

Beszélő: Akiket Horváth Balázs név szerint említett – Benkei András, Gyenes András, Németh Károly, Korom Mihály, Rácz Sándor –, akikről azt mondta, hogy „nemzetközileg körözött bűnözőket rejtegettek”, most, hogy nem bizonyítottak rájuk semmit, a személyiségi jogaik védelmében akár be is perelhetnék Horváth Balázst.

K. Cs.: Nyugodtan. Csak az a baj, hogy a felfüggesztés révén a vétlenségük sem bizonyosodhat be. Ez a legkényelmesebb megoldás. A felfüggesztés ugyanis elvezethet a büntetőeljárás tényleges megszüntetéséhez. Nem kell hozzá nagy csinnadratta, tűzijáték. A gyanúsított ismeretlen helyen való tartózkodása címén jogszerűen évül el a büntetőigény.











































Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon