Péterfy Gergely

Nyomtatóbarát változat

május 16., kedd


Uram!

Éjszaka beszélgetek a Hanggal. Még soha nem mertem megszólítani. Attól tartottam, hogy a szöveg, ami belőle árad – szüntelenül, kikapcsolhatatlanul árad –, következésképp tehát a válasza is a nyelvi automatizmus valami öngerjesztő, öntúráztató mellékterméke és salakanyaga.

Nem hang, hanem zaj. Zaj.

Este az Intercityn megint beszélgetni próbálok vele, de a Hang csak annyit mond: ne beszélgess a Hanggal! Vagy ez már egy második Hang volt? Uraim!

Hang (utánanézni)

Jövőkép (utánanézni)

Napló (utánanézni)

Amit írok, azt már egy harmadik hang diktálja. Teljes szentháromság.

Amióta Naplót írok, rá kellet ébrednem, hogy nem emlékszem semmire. Az adatokat tekintve teljesen Mártára hagyatkozom. Minden este felírja, mi történt aznap. A Naplót ezekből a feljegyzésekből írom.

Visegrádon ébredtünk. Márta a 12. hétben van, hányinger, oxigénhiány, alacsony vérnyomás. Nem bírja a várost.

Utolsó napomra indulok Miskolcra. Fél hétkor kelek, nyolckor indulok, hogy az Intercityt elérjem a Keletiben. Jobbra az Alföld, balra a hegyvidék. Egy értelmetlen dilemma. Sörözök(m), ma csak indexaláírás. Aláírásom egyre kopik, a valamikori kiírt Péterfyből mára csak Py maradt.

május 17., szerda


Varga úr, a könyvelő kibűvészkedte a társasági adót. Az állam hál’ istennek már megint nem keresi magát rajtam halálra.

A bankból a Welcome-ba megyek, vágni a következő Nyugatot. Szilárdot kapom, nem ügyetlen, de fárasztó vágó, ráadásul költő. A hét végén forgatott Kemény Gábor-interjút vágjuk, Márairól. Gábor kisfiús arca a képernyőn még riadtabb. Maga Gábor is beállít a montírozóba, sörözünk, vágunk.

A mobilunk ki van kapcsolva, nem fizet a Vinkó, én sem fizetek a Westelnek. Márta örül a csendnek, engem azért aggaszt. Mintha egy másik időszámításban volnék, a társadalom másik oldalán. A magánélet váratlanul és meglepő erővel kitágul, utána azonban csend, számomra ijesztő csend. Keresnek, de nem találnak. Hívnak, de el nem érhetnek. Zsoltár két kikapcsolt mobilra.

Amit leírok, alig-alig karcolja – persze – azt, ami történt. Mintha olajat akarnék fúrni egy szimpla Hiltivel. Most például Gábor jelenléte.

Milyen is volt Kemény Gábor jelenléte a Szerb utca 17–19-ben, az ötödik emeleti montírozóban (a lift mellett rögtön jobbra) 2000. május 17-én,  szerdán dél körül, a karthágói kánikulában, a leeresztett redőnyök mögött, a Sampo márkájú – nem emlékszem pontosan, mi a Sampo a Kalevalában, Gábor világosít fel, hogy a Csodamalom, amelyből minden jó származik – tehát a Sampo márkájú légkondi, a költői lelkű, tohonya vágó, a négy vibráló monitor és a surrogó beta-kazetták társaságában?

Gábor 1. kiszolgáltatott, 2. öntudatos és a médiummal szemben gyanakvó, 3. patetikus volt. Kiszolgáltatott, mint a zsidó, akiről a római szobrász, a zsidó hitrendszert nem ismerve, saját gyakorlatában azonban professzionálisan portrét farag éppen. Öntudatos, mert érezte, hogy „zsidó” értékrendje sem nem adekvát, sem nem  kizárólagos. A portréfaragás túl izgalmas elvei zártságához képest. Dilemma, hogy kell-e neki ez az egész. Félelem, hogy nyilvánosságra jut, amit mondott – és nem írt! Az arc nyilvánosságának megszégyenítő ereje. Az arc mindig az első gyerekkori önarckép: vajon szép vagyok-e?  Szép vagyok. De mások is annak találnak-e? Nem semmisülök-e meg, ha valaki – akárcsak egy is – osztrakizálja arcom axiomatizált szépségét?

3-ra érek be a Jogi Karra (latint tanítok a döbbenetesen ostoba református joghallgatóknak), hallgatók sehol. Alszom az első órán az elkezdett napló felett. Második órán csak bámulok ki az ablakon, aztán elmegyek fagyizni.

6-ra érek a Centrálba, Márti már vár. Irány a Rác-kert, Lajossal (Jánossy) forgatok. Vietkong-ingben érkezik, kicsit romosan. Rádiós rutinja ellenére zavartan nyilatkozik. Aztán felolvas, jót, s jól. Megvilágítjuk mögötte a bokrot. Márti rosszul van, sietünk haza. Este kibeszélem  – öt hét után – a szorongásaimat. Szegény Márti.

május 18., csütörtök


Felkonf a Balassi könyvesboltban. Elkések. Zsolti depressziós, szerdán délután két órán át nyomta a kapucsengőt a gyerekeinél (előző házasság), eredménytelenül. A gyerekei le se szarják. Válások pokla, elmebeteg feleségek, elaljasult kölykök, lelkiismeret-furdalások örvényei. Nyakig a szarban, másféle szarban, másféle nyakig, mind a másféle ketten.

Új sminkes csaj, vadállatszemekkel, csüngő mellekkel, pinapocakkal. Egy óra alatt, szinte baki nélkül felmondom az anyagot, pedig álmos és másnapos vagyok.

Utána adásösszerakás a Repro-videóban (Báthori utca). Megjön Pali és Anett. Zsolti megfordul Anett után és csettint.

Délután kijövünk Visegrádra. Márti elalszik, én iszom és írom a drámát. Nem nagyon megy, mióta befejeztem a Tűzoltóparancsnokot, nincs kedvem írni, nem is látok bele a mondatokba. Max. a napló, félvállról.

május 19., péntek


Kilencig alszom. Márti már fél héttől fent volt, de nem mert mocorogni, nehogy felébresszen. A kávé kifogyott, lemegyek Bogdányba. Aztán kiderül, ebédre sincs semmi, felmegyünk Visegrádra. Már régóta tervezem, most sikerül, bemutatom Mártit dédapámnak és dédanyámnak. Hatalmas a fenyő a sír fölött, mint egy Áprily-versben. Aztán séta a temetőben a Hagelmayerek, Hinter- és Schwarzenbergerek sírjai között. Séta tovább a patak mentén, Mátyás király elhagyott kőbányái kétfelől. Megmutatom Mártinak a sziklát az emléktáblával, ahonnan régen lezuhant egy lány. A tavalyi árvíz nyomai mindenütt, kőhalmok, leszakadt utak, mint egy Hemingway-novellában, a szerelmesek sétaútján. Elhatározzuk, hogy Misit sátorozni visszük.

május 20., szombat


Mártit megint túlalszom, megint moccanni sem mert. Anyám 8-kor érkezik, hajnalban indult. Nem aludt az éjjel, mondja. Márti sem. Mért nem alszik, aki nem alszik? Én tíz gyilkosság után is aludnék, mint egy lefagyott Windows. Hiányzik belőlem a kanti.

Anyámékkal közöljük a tervet, hogy a Völgyben legyen az esküvő. Lelkére kötöm és megesketem, hogy senkit sem akadályozhat – ahogy szokta – a lerészegedésben, az ivászat tetőpontján nem pakolhatja el a piát.

Kirándulás Nagymarosra. Leülünk a Szent Istvánról nevezett téren. Kopott, régi tér, délelőtti matinéműsor hangjai egy nyitott ablakból.

május 21., vasárnap


Délelőtt templomba. Kell valahogy ez mostanában, elüldögélni a templomban. Kicsit mint Daubnernél a hipnózis. Visszafelé a révésszel társalgunk a kánikuláról. Aztán fizetek nekik a Gondűzőben egy sört. Ebéd után alvás. Délután a darabbal próbálkozom, nem megy. A regény kivett egy időre mindent.

május 22., hétfő


Reggel visszaautózunk Pestre. Megállunk a Corában, Misinek keresünk ruhát, nem találunk megfelelőt. Anyámhoz a válási végzésemmel, valami sztárügyvédnek akarja megmutatni nagyanyám. Aztán Misiért az oviba. Három hete nem láttam. Már nagyon hiányzott, elemien és fájdalmasan – mondjuk ahogy gyerekkoromban tudtak hiányozni a szüleim, de persze máshogy is – gondolom úgy, ahogy az embernek a fia hiányozni tud.

Jövőképem még mindig hiányos és lyukacsos, csak akkor dereng valami, ha Márta lassan gömbölyödő hasára teszem a kezem.

Misi jókedvű. Kiveszünk videót, megnézzük a Baljós árnyakat. Miután elaludt, Mártival megnézzük az Existenzet. Márti belealszik. Nem vagyok álmos, a film után ténfergek a lakásban, hol az alvó Mártit, hol az alvó Misit nézem, és megiszom két üveg bort.

május 23., kedd


A Welcome-ba megyek e-mailezni. Van még néhány elküldetlen részlet a regényből, amelyeket jó volna elpasszolni, kéne a pénz nyárára. A baj csak az, hogy mivel három gépről, három e-mail-címről küldtem el eddig a részleteket, fogalmam sincs, melyiket hova küldtem, mi az, amit már elküldtem valahova és mi az, amit nem. Már eddig is van néhány átfedés a különböző publikációk között. Kínos. Kéne egy saját internet-hozzáférés.

Vinkóhoz beadom a kitöltött számlát, mert már hónapok óta nem fizet. Így nem tud sem lehúzni belőle, sem tovább halogatni. Kicsit nem sok ez? – kérdi, amire emlékeztetem, hogy az egész adást egyedül csináltam. Erre aláírja. Végre visszakapcsoltatom a mobilt. Pedig már jól elvoltam nélküle. Tévét egy éve nem nézek, újságokat nem olvasok, az óriásplakátokról elfordítom a szemem, elkapcsolom a rádiót, ha híreket mondanak vagy reklám megy, szarok a közéletre és az agymosásból sikerrel kivontam önmagam. De a telefon, az azért kell.

Este a nőgyógyászhoz ultrahangra. Behív, mutatja az embriót. Emma (vagy ha fiú, Szindbád) ficánkol, kalimpál. Márti nagy, megilletődött szemekkel nézi a monitort.

május 26., péntek


9-re Misi úszásbemutatójára. Hihetetlen rablóbanda ez a … – sprint. Három éve úszatják a csoportot hetente ötszázért fejenként, és a kölykök úgy süllyednek el, mint a balta. Néhány kalimpálás, és vége. Misi még az átlagnál is gyengébben úszik, főleg arra figyel, hogyan piszkálódhat. Mindenesetre nagyon büszke, hogy ott vagyunk, csak később bőgi el magát, hogy nem volt ott az anyja. Jó is, biztos családi hisztériajelenet lett volna a vége, ahogy Adélt ismerem.

Megvesszük az esküvői ruhákat, Mártinak passzos, kékesszürke ruha, nekem dohányszín nadrág és drapp zakó. Tudnak ezek az olaszok. Misiért oviba, aztán irány Visegrád. A család elalszik, én borozgatok a teraszon bele a nyári éjszakába.

május 27., szombat


Délelőtt napozás és fürdés a Duna-parton. Misi rosszalkodik, Márti ideges, összeveszünk. Ebéd után átautózunk a Szigetorrba sátorozni. Misi odáig van. Sátorverés, szalonnasütés. Mártival egész éjjel egy pillanatra sem tudunk elaludni, minden neszre figyel mindkettőnk ösztöne. Elszoktunk a sátorozástól. Hajnal felé letelepedik kint egy beszívott párocska, röhögnek és gyerekdalokat énekelnek. Kimordulok, hogy csönd, erre elhallgatnak, de így sem tudunk elaludni.

május 28., vasárnap

Reggeli, aztán napozás a parton. Misi köveket gyűjt, hangoskodik, fröcsköl. Aztán bemegyünk a faluba anyám elé, aki révvel érkezik és átviszi Misit. Templom, megbeszéljük a lelkésznővel az esküvőt. Illés Lajos fog orgonálni. Istentisztelet után emlékezés a hősökre a világháborús emlékműnél. Megható a néhány özvegy. Enyhe szél a történelem felől.

Este vissza Pestre, vacsora egy pizzériában Leányfalun. Misi befal egy óriás adagot, érthetetlen, hova pakolja. Este telefonál Adél, hogy hiányzik neki Misi, és hogy már hétfőn menne érte. Megalázó könyörgésre kényszerülök, nagy nehezen enged. Meg van győződve róla, hogy a gyerek nálunk csak rosszat tanul. Misi, ha dacoskodhatnékja van, azzal hárít el minden nevelést, hogy a mama úgyis megmondta, én, a papa vagyok a Sátán. Meg hogy a Márti kurva. Így aztán ne akarjuk őt nevelni. Én meg rettegek, hogy elveszítem a gyereket.

május 29., hétfő


Oviba viszem Misit, aztán vissza haza. Elmegyünk a terhesgondozóba, Márti megkapja a kiskönyvet. A védőnő a nőgyógyászánál, Bélánál szült (Béla régi gimnáziumi barátom). Igen jóképű doktor bácsi – mondja a védőnő, és egész testében elpirul.

Vásárlás, ebéd, délutáni alvás. Misiért Adélhoz megyek, mert csak elhozta az oviból. Fél hétre beszéljük meg, fél nyolckor még nincsenek sehol. Pánikba esem, hogy elvitte magával valahova. Elindulok a Centrálba, a könyvbemutatómra, de aztán visszafordulok. Akkor már otthon vannak, Adél makacsul állítja, hogy semmiféle időpont nem volt megbeszélve. Gyorsan leviszem anyámhoz Misit, és megyek a Centrálba.

A Magyar Hírlap Ahogy tetszik rovatának élő kiadása. Az Európa, a Magvető és a Palatinus a vendég. Először látom a könyvem, amelyre a megbeszélt matt helyett persze fényes fólia került. Nincs kedvem dühöngeni. A könyvbemutató rossz, viszont rengeteg unicumot hoznak ki. A tömeg miatt sok barátom eloldalog időközben, csak Gálék tartanak ki. Kiisszuk a maradék repikészleteket. Hazafelé rám tör a szorongás, hogy rossz könyvet írtam. Márti nyugtatgat, és erősködik, hogy ez sokkal jobb könyv, mint A B oldal.

május 30., kedd


Másnaposan a hét órai miskolci Intercityhez, miskolci könyvbemutatóra. Lajos időben érkezik. A könyve még nincs kész, fűzetlen példányt hoz a nyomdából. Gyógysörözés a büfékocsiban. Lajos a Sári-szerelmet elemzi, én a Márti–Misi–Adél háromszöget geometrizálom. Délelőtt államvizsgáztatok az egyetemen, nem értem, miért tettek olyan bizottságba, ahol névtani szakdolgozatok vannak terítéken, de mindegy. Dögunalom. Az én szakdolgozóm a pestis-motívumról ugyanolyan kínai névtanász kollégáimnak. Camus-ről nem hallottak még, de a Dénes név történetéből perfektek. Szép dolog a tudomány, mindig mondom.

Pufi és Lajos a kocsmában várnak, Pufi Schlossgoldozik hősiesen. Nem néz ki valami jól, bár lefogyott, a hasnyálmirigye még mindig rendetlenkedik. Lajos vígan van. Pufi kivisz a Cinquecentóján Mályiba, a nyaralójába. Anett vár minket, hatalmas flekkenezés. Utána vissza Miskolcra, könyvbemutató. A miskolci tv forgat velem a tűzoltóságon, tűzoltókocsik között sétálva olvasok fel. Riasztás jön, nagy vijjogással húznak ki a legények.

A világ legelképesztőbb helye: a Zámbó Jimmy Hotel Miskolc-Tapolcán. Az étteremben óriási Jimmy-freskók, debil akvamarinkék szemekkel, szél borzolta szőke fürtökkel. A pohár, a tányér, minden zámbójimmys. Lajossal gyorsan zsebre is teszünk néhányat. Röhögős este.

május 31., szerda


5-kor kelek, hogy elérjem az IC-t, Pufi kivisz. Drámát kéne írnom, helyette alszom. Otthon tovább vergődöm a szöveggel, bejön néhány jó dialógus, de az egész alig 12 oldal. Beviszem az Új Színházba, Lőkös Ildi kétségbe van esve, hogy ellustiztam a dolgot. Biztosítom, hogy augusztusra kész lesz.

Jegygyűrűszalonban megrendeljük a fehérarany gyűrűket.

Este forgatás az Epreskertben, Kőrösi Zoli és Balázs Attila könyvbemutatóján.

június 1., csütörtök

Kimegyek Orosziba, a kertbe, lefújom gyomirtóval a gyomtengert. Előtte Szentendrén megpróbálom elintézni, hogy visszakapcsolják a villanyt, de hajthatatlanok. A tavalyi százezres számlával lógok nekik, egyelőre nem tudom kifizetni. Kedves építőmesteremmel, Józsival megbeszélem a munkakezdést, szigetelni kell és járdát betonozni.  Vissza Pestre, Misinek veszek fehér inget az Ovibúcsúztatóra. Felviszem az oviba és beteszem a szekrényébe, a vasalt nadrággal együtt. Mártival fodrászhoz, rákos, sápadt figaro dolgozik rajta, remekül. Új frizurával a Francia Intézetbe, Gál Andris kiállítás-megnyitójára, forgatni a City-tv-vel. Andris virul, remekül, sármosan nyilatkozik. Utána Gáléknál buli, salátahegyek Zsuzsi szervírozásában. Metróval haza éjfél előtt.

június 2., péntek


Délelőtt heverészés, aztán indulunk a Vörösmarty térre. 4–5-ig dedikálok néhány kósza olvasónak, aztán át a Tütü tangóba, Garaczi könyvbemutatójára. Pufi forgatja. Rögtön utána át a Goethe-intézetbe, Zilahy CD-rom-bemutatójára, amit meg én forgatok. Piroskánál megint szalon van, de túl fáradt vagyok, Márti is rosszul van, inkább haza megyünk.

június 3., szombat


Dedikálás, 4-5 olvasó plusz a család. Beszélgetünk Kőrössi P.-vel, mit lehetne javítani a világ dolgain. Átadjuk az esküvői meghívókat mindenkinek, akit illet. Forgatgatok is ezzel-azzal, az operatőr egyébként egész nap mászkál és vágóképezik. Nem sok kedvem van tévézni, de aztán egész este forgatok a JAK-hajón. Eörsi brillírozik a kamerának, Grecsó se rossz. Felolvasok a regényből, belehallgatunk Tyereskovába, sétálunk Vácon, nézzük a kivilágított börtönt, ahol anyám keresztapja várta két évig a halálos ítélet végrehajtását, mígnem ötvenhatban meglépett. Visszafelé a hajón vedelek, kikattan az agyam. Márta hősiesen tűr. Velem tűr, velem szenved. Szegény, jól bevásárolt velem.

június 4., vasárnap


Rossz lelkiismerettel ébredek, Mártát engesztelgetem.
10-re megyek vágni a City-tévébe, a Gál-anyagot. Aztán vissza Mártiért, kínaiban ebédelünk, a Nádor utcai, zseniális helyen. 2–4-ig megint dedikálok, Mártinak udvarol a könyvterjesztő menedzser. Hazaugrunk lefürdeni, aztán vissza a belvárosba: Palatinus-buli a Hild étteremben.
Némi ökörködés, hosszas beszélgetés Kőrössi P.-vel, Kemény Pistivel. Libatepertő lilahagymával, alkoholmentes sör (még mindig rossz a lelkiismeretem). Kocsival haza 11-kor.

június 5., hétfő


Kimegyünk a kőbányai strandra, heverészünk a napon, néha csobbanunk. Kigyúrt, tetkós kretének szanaszét a pázsiton. Ebéd ismét a kínaiban, aztán jeges kávé a Centrálban. Stresszben vagyok, mert este élő műsorvezetés a City-tv-ben. 7-től megy az adás, most nem önt el úgy az adrenalin, mint először, de azért becsúszik néhány baki. A Gál-megnyitó felkonfjánál kimosolygok az éterbe Mártira, Andrisra és Zsuzsira, akik otthon nézik. Utána Gáléknál eszem-iszom.

június 6., kedd


Szabadkára, felolvasni. Lajossal összefutunk a hentesnél, szép auftakt. A rádiónál várnak a többiek, Háy, Kőrössi, Nagy Gabi. Háy elfelejtette elhozni a könyveimet, el kell menni a kiadóba. Szegeden ebéd, elég gyatra. A határon halálra szívatnak a szerbek, az összes könyvet elveszik. Románia-feeling. Ugyan azzal vigasztaljuk magunkat, mint a katonaságnál: mi egy fél nap alatt elfelejtjük, de ők itt fognak szívni, amíg meg nem döglenek. Tömeggyilkos képű szerb határőrök szúrósan mustrálják kétségkívül szokatlan csapatunkat. Sem benzincsempészek, sem turisták, sem semmi besorolható népek nem vagyunk, ráadásul röhögünk folyamatosan. Ezt, emlékszem, már a seregben sem szerették a többiek, ezt az értelmiségi röhögést. Végül nagy nehezen visszakapjuk a könyveket.

Palicson Tolnaiékhoz, friss pogácsa, sörök, borok.

Szállásunk: Jelena panzió.

Sörünk: Jelen pivo.

Feledem a múltat.

Mirko könyvesboltjában olvasunk fel a nem túl népes hallgatóságnak. Pálinka egy galambász-kocsmában, utána vacsora a Népkörben, Ottó és a volt kenyai nagykövet végeérhetetlen történetei. Délszláv éjszaka.

június 7., szerda

Ébredés délben, reggelire sör, fürdés, sör, röhögés. Hazaúton elalszom.

Június 8., csütörtök


Egyetemre, bankba, aztán Misiért. Leesett a mászókáról, lehet, hogy elrepedt a karja. Vigasztalom, majd meggyógyul. Márti húgához és a barátjához megyünk Pestlőrincre. Kerti parti, Misivel dartsozunk, bal kézzel, mert a jobb sajog. Így is győz.

június 9., péntek

Misivel kimegyünk Orosziba. A házat tulajdonképpen ketten építettük, figyeltem, hogy mindig ott legyen, hogy ne felejtse el. Visszatalál a régi rendbe, megtalálja a régi játékait. Mint egy kiskutya, hempereg a fűben. Barlangot ás a homokfalba. Püföli a gazt. A keze jobban van mindaddig, amíg le nem esik a cseresznyefáról.  Hazafelé végig vizes törülközővel hűtögetem a karját, ami egyre jobban dagad. Felviszem Adélhoz.

Este Íriszékkel (Márti húga és a barátja), és Sari húgommal meg Mártival kimegyünk Visegrádra. (Márti csak friss levegőn bír megmaradni). Lesétálunk a Duna-partra, hogy megigyunk valamit a Gondűzőben, de tovább csalogat a partra a tünemény: gyertyák úsznak a folyón, messze kígyózik a fénysáv. A révről eregetik ezerszám a deszkára szerelt műanyagpohárban álló gyertyákat, mint kiderül, pünkösd és a svábok dunai lejövetelének emlékére. Mi is beállunk segíteni, mert nem bírják a tempót, meg-megszakad a fénysodor. Eregetjük vagy félórát, aztán kifogy a készlet.
A rév a sodrásra bízva magát, hogy ne verjen hullámot, lecsorog a gyertyákkal párhuzamosan. Nagyszabású, kosztümös filmjelenet. A bogdányi parton egy korabeli gálya mása áll, ott halásszák ki a gyertyákat. Márti rám szól, amikor csikkről akarok rágyújtani, nagyon a lelkemre veszem a fegyelmezést, összezördülünk. Vajon miért a cigaretta függetlenségem egyetlen szimbóluma?

június 10., szombat


Íriszékkel át Orosziba, kertet rendezni. Egész délelőtt lapátolunk a tűző napon. Gyíktojások a földből. Újratemetjük a déli domboldalon. Megunjuk a földmunkát, lemegyünk úszni a Dunára. Aztán sör a Golfban. Ebéd anyáméknál Visegrádon.

A mesterem, Józsi még nem tudja elkezdeni a munkát, mert rendező a MIÉP-gyűlésen, a Szigetorrban. Megnézzük, mit tudnak. Csurka beszél a néhány egybegyűltnek, laposan, döcögősen. Délelőtt volt ingyenkaja, az állítólag jó volt. Józsi fehér ingben, borotváltan feszít az első sorban, fontos ember a fontos helyen. Később kérdezem tőle, hogy mit kezdene a tízmillió románnal, ha visszajönne Erdély. Agyonütném, mondja.

június 13., kedd


Egész délelőtt vágom a könyvheti anyagot a Welcome-ban. Megint Szilárd a vágó, de most már megszoktam. Bekapcsolja az Eurosportot, inkább azt nézi, mint az írókat, de azért megvágja a dolgokat ügyesen. Négykor átmegyek a Centrálba, Kemény Gáborral találkozni. Odaadom neki a múltkori adást VHS-en. A könyvemet is ígértem, de még nem hoztam el a kiadóból. Beszélgetünk egy órát erről-arról. Aztán hazamegyek Mártiért, és megyünk a Rác-kertbe, Anettnek névnapja van. Veszünk neki karkötőt a Művészben. A Rác-kertben, projektoron a jugó–szlovén meccs. Boldog szlovénok a szomszéd asztalnál. Nem ihatok, mert vezetek. Még a Pufi Schlossgoldjába sincs kedvem beleinni. Hamar hazamegyünk.

június 14., szerda


Reggel felkonf-felvétel a Balassi könyvesboltban. Kicsit döcög a dolog, de azért 11-re végzünk. Lengyel Zsoltival és Mártival átmegyünk a Bambiba, lágy tojás, válási kínok megbeszélése. Aztán adásösszerakás a Repróban. Utána kimegyek Orosziba, szétszedni a kandallót. A Tüzépen veszek két mázsa cementet, mert fogytán van mestereimnél. Telecementporozom a Fordot, dühöngök. Nekiesek a kandallónak. Tavalyelőtt rosszul építettük meg apámmal, füstöl, miegymás. Úgy szar, ahogy van. Szétverem nagykalapáccsal, a rombolás gyönyörével.

június 15., csütörtök


Délelőtt bankba átutalni a számláról Sarinak. Megérkezett nekem is valami kisebb összeg, felveszem. Kettőre megyek a rádióba, Váradi Júlia interjúvol a regényről. Kicsit beszélgetünk még a Pagodában, aztán megyek Mártiért, aki közben a háziorvosnál vár a rendelésre, a terhesség miatt kell lejárni a taposómalmot. Még nem került sorra, amikor odaérek. A rendelő ugyanaz, ahová egész életemben én is jártam. Az asztalon Herald Tribune, beleolvasok. Ahogy Márti végez, indulunk a jegygyűrűszalonba a gyűrűkért. Nem készültek el. Csinálok egy kisebb botrányt, felhívjuk a tulajt, az védekezik, hogy így meg úgy, a kőfoglaló, meg a vésnök, lófasz. Végül megígéri, hogy holnapra megcsinál kettő ugyanolyat, jel nélkül, közvetlenül, hogy szombatra meglegyen. Elviszem még Mártit a nőgyógyászhoz, aki mindent rendben talál.

június 16., péntek


Kimegyünk a Metróba bevásárolni 24-ére, a lakodalomra. Veszek öt láda sört, papírtányérokat, ami kell, mindent. Kivisszük Visegrádra, betárazzuk a pincébe. Átmegyünk Orosziba a lelkésznőhöz, „elbeszélgetésre”. Elmondjuk mindketten válásunk történetét. A parókia tele van Illés Lajos új rockoperájának szóróanyagaival, kapunk egy csomagnyit. Miután végeztünk, irány vissza Pestre. Összebújunk, alszunk: holnap polgári esküvő.

• Kultúra