Skip to main content

A két­ezer­kilences nyár

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

„mikor is voltunk együtt temetésen
s a göröngy a földi gaz
kinek a koporsóján döngte
hogy élünk és együtt s ez igaz”
(Sütő István)

1

és félelemben indultál hát vissza
ki voltál kit szeretsz te marha tréma
a versvázakból nagyon eleged van
a napjaidhoz semmi köze annak ami forma
mondtad is sűrűn dühösen akkoriban
utolsó két heted kolozsváron elszívtad lassan
legyen a jézus az ördög az anyád józan
vibráló testek hajhullatása augusztusban
augusztus nem győzött augusztus otthontalan
betéphetsz még a kétezerkilences nyár van
ha valami jön az nem hétszer hetvenhét
a pap ahogy halottadra mondja az igét
magyarázza hogy a sátán van a mai ifjakban
magyarázza magát ma mindenki drogozza
szét szeretted volna rúgni a fejét
annak a papnak ha ismerte volna
mondanád de nem mondod a kerítés
oldalában testek ima kánikula
akkor csak az foglalkoztatott már
kit kell még eltemetni mégis ezek után
az isten bassza meg az egész varietét
az isten nem szól vissza változatlan variál

2

elhitetni mindenkivel hogy jól vagy
miközben mindened csak fogcsikorgat
és minden szó mit elmondasz a másé
– uram inkább átváltozom egy kertté
idill leszek szelíd vasárnapok
dögöljenek csak mind a jóbarátok
szép szintetikus virágokat szívok
kizöldülő tölcsértorok vagyok
hagyjuk csak rá a kártya ki van osztva
próbababa vagy rekonstrukciókra
csak itt ájuldozol nem hitvitázol
– áldott vagy? fenn a mennyben ázol?

3

pedig büszke voltál például arra
hogy soha nem menekvésből basztál fűvel-fával
ezen a nyáron rád mutat az elmúlt éved ujja
és nem szabadulsz tőle többé soha
pedig igyekszel de meddig tart ez a kapaszkodás
amíg eljutsz legalább valami purgatóriumba
de nem indul meg benned semmi fohász
ezen a nyáron restaurálsz hogy még nevetségesebb légy
úgy gondolod most már elég nagy vagy ahhoz
hogy végződésként belehalj egy maszturbációba
s mi az hogy folytatás mi az két lábon járó lény
ezen a földön a dohányzás vershelyzetet okoz
ennél jobbat sajnos nem tudsz elképzelni
ezen a nyáron csak basztál in medias res
a lélektantól hánysz és tényleg unod az egészet
menni úszni inni sátorozni temetni temetni temetni
aztán az utazások a nyári erdélyi nemzetközi
benned az űr valami várost mindig megnevez
nagy családi album rakpartok terhességi teszt
(de ha lenne egy bitangod legalább az lenne)
és rettenetesen szeretnél megint a régi lenni
de inkább nem gondolsz rá gyűlölöd a sírókat
folyton csak menekülsz nőkbe munkába fűbe
vajon a rekonstrukció mibe kerülne?
ezen a földön valami rocknrollt hallgatsz
kávét főzöl beszélgetsz belül hibbant énekkar vagy

4

emlékezéseidben semmi konkrét
utat rovó nyögések hulló kártyavár
agyadban gyűl tovább az édes moslék
nem ismerős a többi régi nyár
 
feloldozó kissé egy női száj
s a virradat az is milyen lehet
utána aztán minden visszafáj
a rekviemre nincs jó hangszered
 
csak tekered be hulláidat folyton
és félelemben éldegélsz a fronton
de itt ez már az ellenőrzött vám
nem enged át a múlt körül karám

5

féltél ezen a nyáron össze-vissza
semmi miserere mei ego te absolvo
tagadások átváltozások tana féltél
hogy nem tudod összeragasztani szétollózott életed
és nem tudod miért vagy ilyen ragaszkodó
több félelem képződött benned mint atom
így telt el a halottak lassú évada
így döbbentél rá hogy benned is minden halandó
így néznek örökre barátaid akiket eltakarnak a kövek
és nem tudod hogy éveid ha adja ki is adja
de a félelmet tudod most már évekig gyűrheted vissza
mindezen túl az marad ahogy betörted azt az ablakot
bettivel jöttetek le a monostorról éppen
telefonáltak reggel kimosta a tenger még egy halott
aztán a száradt vér a kezeden az elite sörözőben
részlet részeg álmaidból ahol rád szólt végül bogya
szedd össze magad benji menj haza
bogya olyan volt mintha az emmausi volna
és amikor vártad a buszt hogy indulj vissza
csongor az egyedüli akinek elmondtad telefonon
hogy félsz és az egésszel kivan a faszod
aztán a hétórás út beállva a buszon
reggeli köpködés nyitás mi jön még budapesten
már félsz elhinni hogy valami úgy igaz ahogy hiszed
és akkor hirtelen a tudat hogy szeptember van
hogy nem próbálsz viselkedni most a szeptembernek
hogy éltünk és együtt ez igaz egy régi albumodban
ott is és később is lenyűgöz az idő ahogy kirobban
hogy élünk és együtt meddig tarthat valakinek neked
az isten szájából kihányt képzetek kegyelmek
s a virradat bazmeg milyen lehet

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon