Skip to main content

Az a legény, aki…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
(Jön a gőzhenger)


Hétfőn megnyilatkozott az Alkotmánybíróság, kedden az MDF, az SZDSZ, csütörtökön megvolt a heti rendes kormányülés, pénteken Antall József a köztársasági elnök elé terjesztette ugyanazokat a tévé- és rádióelnököket, akiket az egyszer már nem nevezett ki. Vasárnap reggel a rádió Vasárnapi Újságjában Kónya Imre és Győri Béla (a felelős szerkesztő) beszélgettek egyet, kedden pedig az MDF sajtótájékoztatót tartott a Parlamentben. A köztársasági elnök pedig közölte, hogy mérlegel…

Az MDF hangadói – dr. Kónya oldalán Kutrucz Katalinnal, Debreczeni Józseffel, a párt deklarált liberálisával, meg Kulin Ferenccel, és nem utolsósorban a pártatlan tájékoztatás bajnokával, Győri Bélával, neki, mint a gőzhenger. Debreczeni József egyenest, személyesen Göncz Árpád köztársasági elnöknek. Körülbelül olyan hangon, mint ahogy boldogult úrfikoromban morogták felhevült szombat éjjeleken: „Gyere ki a Kultúr elé!” Ott ült a pulpituson a három nyilatkozó, három királyi ítélőbíró. A háttérben Kónya doktor vasárnapi tenorja: mindenkinek meg kell végre értenie azt, hogy a demokratikus hatalom is van olyan erős, mint a korábbi hatalom…

Kutrucz Katalin szótagonkénti nyomatékkal, vésztjóslóan olvasta fel az alkotmány e célra összeállított szövegmontázsát. Debreczeni József: Nyílt levelet intéztem a MÚOSZ etikai bizottságához és a Nyilvánosság Klubhoz (a Magyar Hírlap bevádolására, de ez a Magyar Hírlap felé haladó mellék-gőzhenger most nem is érdekes). Nem is gyűjtök hozzá aláírásokat, csak egy aláírást akarok megszerezni, Göncz Árpádét; aki úgy egy évvel ezelőtt bebizonyította, hogy nem húzódik be elnöki elefántcsonttornyába, hanem hajlandó a nemes ügyek mellé odaállni. Akkor a Hitelben megjelent Csoóri Sándor-cikkel kapcsolatos állásfoglaláshoz gyűjtöttek aláírásokat, s emlékezetem szerint ott volt Göncz Árpád neve is. (Szöveghű jegyzőkönyv nem áll a rendelkezésemre, csak az emlékezetem.)

Kónya Imre megfenyegetette a rádió elnökét, a Nemzeti Bank elnökét. (Tartsuk emlékezetünkben: „általában a kinevezési jogkörnél, a miniszterektől a Nemzeti Bank elnökéig igen sok személyről van szó…”)

Göncz Árpád mérlegel.

Vajon mi jön még? Ha már az ötödik napon a személyesen neki címzett fenyegetésnél tartunk?

Ámbár… Hallgatom magnóról a Vasárnapi Újságot, benne egy valószínűtlenül abszurd beszélgetést:

Kónya dr. (szaval): …mert a demokratikus hatalom, bár korlátozott (szavalat megakad). Hála a jó istennek (ismét szaval), törvények által…

Győri Béla: (belevág, Hacsek és Sajó stílusban) Jó, hogy mondja, mert még hírbe keveredik, hogy maga a diktatúra híve!

(Egy másodpercig hökkent csend, mintha két különböző darab szereplői összeütköznének a kaotikus színpadon, majd egyszerre): Höhahaha (öblös férfikacagás).

Hallgatom a kazettát. Ez a két ember mintha megzavarodott volna. Mintha nem tudnák, hogy most mit kell csinálni. Lehet, hogy erről van szó?

De – spongyát rá – ahogyan Győri Béla mondotta vasárnap.
























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon