Skip to main content

Az én házam…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Ingatlanvita Kecskeméten


Merász József, a város polgármestere

 Ez a történet úgy kezdődik, hogy a református egyház ingatlan-visszaigénylését elutasították, ám az előterjesztett ajándékozási javaslatban az előzőleg kért ingatlan szerepelt.

– Azt, hogy ez az ingatlan nem esik a törvény hatálya alá, az mindig nyilvánvaló volt, erről soha senkinek kétsége nem lehetett. Amikor az egyház ezt visszaigényelte, mi türelemmel kivártuk az állásfoglalás megszületését, de tudtuk, hogy ez az ingatlan vissza nem igényelhető. Ettől függetlenül a Károli Gáspár Egyetem jogi karának városba települése napirendre került, s a közgyűlésnek arról kellett dönteni, hogy milyen segítséget tud nyújtani ennek az egyetemnek. Az alapító azzal a kéréssel keresett meg, hogy a Katona József tér 6. hat lakásával támogassuk őket. Azt gondolom, ha egy városnak van lehetősége, hogy újabb felsőoktatási intézményhez jusson, akkor megéri ennek érdekében anyagi, tárgyi támogatást adni. A közgyűlés ilyen meggondolásból járult hozzá ahhoz, hogy ez a hat lakás és az alatta lévő üzletek az alapító által már működtetett iskola költségeihez, illetve a jogi kar létrehozásához járuljon hozzá.

 De a lakások lakottak voltak…

– Valóban, de az egyház nem is kérte, hogy kiürítésre kerüljenek ezek a lakások. A megállapodásnak volt egy olyan része, hogy a város folyamatosan fölkínál lakásokat az ott lakóknak. Arra törekszünk, hogy ezek a lakások minél előbb felszabaduljanak, de ha ez nem történne meg, a biztosított cserelakások az egyetemi oktatók rendelkezésére állnának.

 Elterjedt, hogy az egyház a teljes ingatlanhoz ragaszkodik.

– Erről soha nem volt szó. Ám az biztos, hogy eddig már annyi indulatot és érzelmet korbácsolt fel ez az ügy, hogy mielőtt újra a közgyűlés elé kerülne, csakis egy átgondolt határozatot lehet beterjeszteni, ami végleges megoldást jelent. Folynak ennek az előterjesztésnek a munkálatai, alternatív javaslatok, költségbecslések készültek el. A második két határozat mindenki szándékát tükrözi, vagyis támogatjuk az egyetem idetelepülését, és kilenc lakást átadunk. Az egyetlen vitás pont az, hogy melyik kilencet, mivel üresek nincsenek. Jelenleg nem látszik más alternatíva, mint kilenc újat építeni. Erre nyilván el kell különíteni pénzt, a forrást viszont még meg kell keresni.

Varga László, református tiszteletes, önkormányzati tag

 Kecskeméten az a furcsa helyzet alakult ki, hogy három önkormányzati határozat van érvényben a Katona József tér 6-os ingatlannal kapcsolatban.

– Nem, egy határozat van érvényben, mégpedig a június 28-i, mert a július 19-én hozott két határozat azt tartalmazza, hogy az önkormányzat támogatja az egyetemet, illetve, hogy hat lakást biztosít az oktatóknak. Tehát a júliusi határozatok csak megerősítették az előzőt. Ennyi az egész.

 Kezdjük az elején: hogyan vetődött fel a jogi fakultás visszatelepítésének gondolata?

– Természetesen és szinte automatikusan merült fel Kecskemét neve, hiszen 1948-ig működött itt jogi akadémia. A kecskeméti református egyház azonnal kijelentette, hogy örömmel fogadja a jogi kart volt tulajdonában, ahol jelenleg a Tanítóképző Főiskola működik. A város is az első pillanattól fogva támogatta az egyetemet.

 Önök először visszaigényelték ezt a bizonyos épületet az egyházi ingatlanok visszaadásáról szóló törvény alapján.

– Valóban, azonban kiderült, hogy mivel ebben lakások voltak, ezért legfeljebb azokat a lakásokat kaphatnánk a törvény értelmében vissza, melyekben egyházi alkalmazottak laktak. Ilyen három volt. Másodjára nem a 32-es törvény szerint, hanem mert az egyetemnek szüksége van rá, kértük a várost, adja át az ingatlant. Úgy nyilván nem fog idejönni az egyetem, ha a város nem támogatja valamilyen formában. Ezen a közös tárgyaláson merült fel a Katona József tér 6., ami azért volt kézenfekvő, mert volt egyházi ingatlan.

 A kért hat lakás azonban lakott.

– Elképzeléseink szerint igyekszünk egyezkedni a bentlakókkal. Ez csak úgy képzelhető el, hogy messzemenően figyelembe véve az érdekeiket, az önkormányzat cserelakásokat biztosít, s ha azok valamilyen oknál fogva mégsem felelnének meg, akkor az egyház még kártalanítja is a bérlőket. Ez szerepel a júniusi határozatban.

 Legjobb tudomásom szerint újra napirendre fog kerülni ez a kérdés, és más alternatív javaslatok előkészítése is folyik. Ezekről miképp vélekednek?

– Az egyetem szervezése szempontjából a lakások kérdése eldőlt, erre duplán van határozat. Nyilván bármilyen más javaslat, ami a közgyűlés elé került, megkérdőjelezheti az egyetem létét.

– Miért?

– Lehet egy olyan önkormányzatra számítani, aki egyszer így gondolkodik, egyszer meg úgy? Ha megjelenik egy Népszabadság-cikk, rögvest másképp gondolkodnak… Egyértelműen ez a cikk volt az oka az újratárgyalásnak. Belépett a régi reflex, ha megírta a Népszabadság, akkor vágjuk haptákba magunkat, az a mérvadó, aszerint kell cselekedni.

 Tehát az a javaslat, mely szerint kilenc új lakást építenének fel vagy a város más pontján biztosítanák ezt, nem megoldás?

– Ha egy önkormányzat két héten belül megváltoztat egy olyan ígéretet, amit végre tudna hajtani, vagyis a tulajdonában lévő épületet át tudná adni, és ehelyett azt ígéri meg, hogy az utána következő önkormányzat majd felépít kilenc lakást, maga ezt komolyan venné?! Ez komolytalanná teszi az ügyet, s akkor kénytelenek leszünk azt mondani a zsinatnak, hogy ne Kecskeméten legyen a jogi kar.

Farkas Zoltán, SZDSZ frakcióvezető

 Hogyan született meg az első határozat?

– Az önkormányzati lakások megvásárlására vonatkozó rendelet meghozatala előtt két nappal a 40. napirendi pontként hozta be a KDNP-s alpolgármester-helyettes ezt az előterjesztést. A szünetben osztották ki a képviselőknek azzal, hogy a református zsinat, amennyiben erről itt és most nem születik döntés, nem itt létesíti a kart. Az önkormányzat az egyetem támogatását egyféle módon tudta elképzelni, ha a lakásokat és az alatta lévő üzlethelyiségeket átadjuk. Az előterjesztés úgy szólt, ha valaki nem szavazza meg az ingatlanátadást, akkor nem támogatja az egyetem városba telepítését. Ezt senki nem akarta felvállalni, így ezt az elhamarkodott döntést akkor az SZDSZ-frakció jelentős része is megszavazta. Aztán jöttek a problémák. Kiderült, hogy a helyrajzi szám és a lakcím nem egyezik. Mára már egyértelművé vált, hogy a református egyház az előterjesztés pillanatában tudta ezt, ugyanis megszereztünk egy előterjesztés előtti belső anyagot, amiből egyértelműen kiderül, hogy a lakcím lényegesen nagyobb ingatlant takar, mivel be van rajta jelölve a teljes épület. Hogy ez szándékosan történt-e vagy sem, ki tudja, annyi bizonyos, hogy előttük ez a tény ismert volt.

 Mi történt ezután?

– Mikor kiderült a helyrajzi szám kérdése, a polgármester beadott egy kiegészítő beterjesztést, amiben az állt tévedés történt, a telket meg kell osztani, és csak a kért ingatlant adjuk át. De az egyház képviselői úgy döntöttek, ilyen lehetőségük nem lesz több, s az egész üzletsort kérik. Pozícióban érezték magukat, és nem voltak hajlandók hozzájárulni ahhoz, hogy a többi üzlet maradjon önkormányzati tulajdonban. Túlfeszítették a húrt, az addig támogatólag fellépő MDF–KDNP-frakció jó néhány tagja is megvonta támogatását a beterjesztéstől.

 Most hogyan tovább?

– Szeptember elején a polgármester összehívta a frakcióvezetőket, felmérni, milyen álláspontok alakultak ki a pártokon belül. A polgármester ténykedésének egyik sikerágazataként könyveli el az egyházi ingatlan-visszaadási eseteket, és ebbe a képbe nem nagyon fér bele, hogy ebben a kérdésben botrányos helyzet alakult ki. Ezen az értekezleten minden frakcióvezető azt mondta, nem támogatják, hogy ezt az ingatlant az önkormányzat átadja a református egyháznak, így a polgármester nem merte aláírni az ajándékozási szerződést. Igazából nem tudom mi a szándéka, egy biztos, nagyon szorosak a szálak közte és a református egyház között. Azt sem igazán tudjuk, mik az egyház szándékai. Már olyan variáció is elhangzott, hogy nem kell nekik az a ház, elég, ha csak az üzleteket kapják meg. Igazából ez az a pont, ahol fel kell hogy nyíljon a képviselők szeme. Nagyon sajnálatos a számunkra, hogy ebben a nem túl gusztusos üzletben az SZDSZ által támogatott polgármester ilyen módon működik közre.

– Nem áll szándékukban megvonni a támogatást a polgármestertől?

– Megfontolandó ez a lépés.

Körmöczi Béla (SZDSZ), a gazdasági bizottság elnöke

 Az ön módosító javaslatával fogadták el az első határozatot.

– A református zsinat úgy határozott, abban az esetben telepítik Kecskemétre egyetemük jogi fakultását, amennyiben a város megfelelő feltételeket biztosít, vagyis nemcsak erkölcsi, hanem anyagi támogatást is nyújt. Az előterjesztés azt is tartalmazta, hogy kérik vissza a Katona József tér 6-os számú ingatlant. Én annak idején a következő módosító indítványt tettem: amennyiben az előterjesztés nem a vissza-, hanem az oda- szócskát tartalmazza, akkor meg tudom szavazni. Az épületet tudniillik azért nem lehet visszaadni, mert soha sem volt az övék: ezek bérlakások voltak, s nem szolgálatiak. De ez az ügy egészét érintve jelentéktelen. A lényeg az, hogy akar-e Kecskemét egyetemi várossá válni vagy sem. Nagyon nagyra értékelem egy egyetem létét, fontosabb, mint egy nagybani piac vagy mint egy jól menő iparvállalat. Egyetemi rangot adna a városnak. Nehezen találnék olyan épületet a városban, melyet ne adnék oda tiszta szívvel azért, hogy Kecskemét egyetemi rangú város legyen.

 Ön melyik ingatlan odaajándékozását támogatja: a Katona József tér 6-ot, a lakásokkal és a földszinti üzletsorral?

– Pontosítanom kell: a református egyház egy olyan vagyontestet kért, amelyik részben megoldja az oktatókar lakásgondjait. Megfogalmazták: ennyi lakást és ezenkívül olyan, nem lakás céljait szolgáló helyiségeket is kértek, melyekből van annyi árbevételük, hogy a működési költségek egy részét finanszírozni tudják. Én úgy gondolom, hogy a református egyház nem diktálhat, hogy még azt is megmondja, melyik épület sarka legyen az övé. Számításaim szerint az tűnik olcsóbbnak, hogy adjunk át bizonyos vagyontestet: ez egyetlenegy bérház és az alatta lévő üzlethelyiségek. Ez arányban áll azzal, amilyen költséget egy jogi egyetem jelent. De ha a város bármilyen okból nem akar megszabadulni a Katona József tér 6-tól, akkor azt tartom korrektnek és becsületesnek, hogy ajánljon fel egy ingatlant a Fő tér környékén. Mindenképpen illik ellenajánlatot tenni.








































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon