Nyomtatóbarát változat

A Vajdasági Ifjúsági Szövetség tartományi választmányának elnöksége (a továbbiakban: elnökség) 1983. május 9-i ülésén leváltotta az Új Symposion szerkesztőségét A közvetlen ürügyet Tolnai Ottó verse szolgáltatta, az Orfeusz új lantja (211. sz. 1982. november). Tolnai együttérzően említi Gojko Djoko szerb költőt, aki Venune vremena c. 1981-ben megjelent s betiltott kötetében – a hivatalos vélemény szerint – „támadást intézett Tito elnök személye, népfelszabadító háborúnk, valamint forradalmunk vívmányai és néphőseink erkölcsi arculata ellen”; Djokót börtönbüntetésre is ítélték. Bálint Sándor a Magyar Szó 1983. február 9-i számában megjelent Versbe csempészett zugpolitika c. cikkében a következőket írta: „Tolnai Ottó mint író és mint állampolgár mindenkor jogosan tiltakozhatna méltatlan bírósági döntések ellen, ám a szabadságjogokra való utalásával ezúttal súlyos politikai vétség társadalmi dimenzióiról feledkezik meg... szóban forgó versének közzétételével ennek a téves politikai vonalnak (ti. Djokóénak) ad hitelt, s kiáll mellette... Minderre elsősorban az Új Symposion szerkesztőségének és kiadói tanácsának kellett volna reagálnia.” A szerkesztőség a kiadói tanács előtt Tolnai versének közlése miatt önkritikát gyakorolt, Bálint Sándor vádaskodását azonban demagógnak minősítette és visszautasította.

Február 21-én a folyóirat kiadói tanácsa leszögezte: Radics Viktória Színház a színházban c. glosszájával, „személyeskedésbe hajló szenvedélyes hangvételével, megfogalmazásbeli homályosságaival, kétértelműségeivel nem ért egyet”, egyúttal kijelentette: „a külföldi szerzők munkáinak közlésekor a jövőben szükség lesz fokozottabb körültekintésre és tapintatosságra.” (A célzás mindenekelőtt Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról c. versének 1982. novemberi közlésére vonatkozik.) A szerkesztőség újabb önkritikát gyakorolt, de ez sem segített. A Fórum Hetilapok pártalapszervezete március közepén újabb tételekkel gyarapította a folyóirat bűnlajstromát: hibául rótta fel Gojko Nikolis és Nikola Milosevic írásainak újraközlését – holott eredeti megjelenésüket nem követték repressziók.

Az elnökség május 9-én újabb ülést tartott az Új Symposion „ügyéről”. Ezen már nem egyes publikációk kerültek terítékre, hanem a szerkesztőségi koncepció egésze. „A folyóirat lehetőséget adott arra, hogy tőlünk idegen, önigazgatási rendünkkel ellentétes, pártunk irányvonalát meghazudtoló, kétes eszmeiségű, ellenzéki ízű anarcho-liberalista és újbalos gondolatok szivárogjanak be a folyóirat hasábjaira.” Ekkor menesztették az egész szerkesztőséget.

A leváltott szerkesztőség több fórumon tiltakozott az ideológiai bírálatok és az adminisztratív döntés ellen; tájékoztatta a szerb, horvát és magyar nyelvű lapokat is. Levelüket – „ügyük” ismertetésével – a belgrádi Knyizeva recs nyomban közölte, majd a horvát Student és a szerb irodalmi lap állt ki mellettük.

A vajdasági magyar sajtó minderre fölháborodott cikkekkel reagált A Magyar Szóban Bognár Antal támadt a „rebelliskedő levélírók”-ra és az „önkéntes botrányhőssé degradálódó folyóirat”-ra. Május 24-én az Új Symposion kiadói tanácsa – Gion Nándor vezetésével – ülést tartott, s leszögezte: a szerkesztőség körlevele a helyzettel való „súlyos visszaélés, a tanács ezért egyértelműen elítéli ezt a módszert”. A Képes ifjúságban Dudás Károly a tiltakozóleveleket „értelmetlen módon a tengerbe hajigált palackpostának” minősítette. Dudás elkotyogja: a lap sorsáról döntő elnökségi ülésre a lap szerkesztőit meg sem hívták...

---

A Magyar írók Szövetségének 47 tagja 1983 végén az alábbi levéllel fordult a szövetség elnökségéhez:

Tisztelt Elnökség!

Nagy nyugtalansággal értesültünk arról, hogy az újvidéki Új Symposion szerkesztőségének teljes tagságát felmentették. Ez a szerkesztőbizottság az előző szerkesztőség hivatalos megbízatásának lejárta után, 1980 elején vette át a folyóirat irányítását. Elődeinek hagyományait folytatva az Új Symposiont a magyar irodalmi művelődés egyik legérdekesebb és legfontosabb orgánumává fejlesztette.

Röviden jelezzük, miben látjuk az Új Symposion jelentőségét az egyetemes magyar kultúra szempontjából.

1. Az Új Symposion szerkesztősége alkotóműhelyt tudott kialakítani, amely maga köré vonzotta a jugoszláviai magyar irodalom új nemzedékének legígéretesebb tehetségeit.

2. E műhelyben nemcsak értékes művek születtek, hanem folyóirat is született: a modern irodalmi hatások kikísérletezőjeként, újító törekvések állandó házigazdájaként a mai magyar irodalomban kevesedmagával önálló szellemű, egységes irányzatú fórummá vált.

3. A folyóirat irányzatát nemcsak szépirodalmi művek mutatták, hanem művészetelméleti, poétikai, esztétikai közleményei is. Olyan elméleti megközelítésmódokat alkalmazott és propagált, melyekről Magyarországon csak kevesen tudtak, de amelyek ismerete nélkülözhetetlen az egyetemes magyar irodalom számos értékes új művének értéséhez és értelmezéséhez.

4. Kitekintett a képzőművészet, a zene, a színház, a filozófia és politológia jelentős új eseményeire, izgalmas útkereséseire, alkalmanként tematikus számokban foglalkozott a mindennapi élet és a művelődéstörténet kevéssé ismert vagy álszeméremből agyonhallgatott jelenségeivel.

5. Megformálása, képszerkesztése, tipográfiája is egységes szellemének szolgálatában állt – üdítően ellenpontozva az e tekintetben igen szürke magyarországi átlagot.

6. Hozzáférhetővé tette a magyar kultúra számos olyan alkotását vagy dokumentumát, melyek különböző okok miatt Magyarországon ez idáig vagy régóta nem jelenhettek meg. A hosszú sorból csak a legjelentősebbeket említjük: Illyés Gyula, Lukács György, Sinkó Ervin egy vagy több művét.

7. Az Új Symposion az elmúlt esztendőkben a legnagyobb sikerrel töltötte meg tartalommal a sokat emlegetett „kettős kötöttség” és „hídszerep” programját: fontos feladatának tekintette, hogy Jugoszlávia népeinek nagy és sokszínű kultúráját megismertesse a magyar olvasóval. Úgy tudott sajátosan jugoszláviai folyóirattá válni, hogy ezenközben fontos tagja lett a magyar folyóiratstruktúrának.

A Magyar írók Szövetségének alulírott tagjai (és részben választmányának tagjai) indokoltnak tartják, hogy szövetségünk hivatalos formában mondjon köszönetet az Új Symposion eddigi szerkesztőbizottságának, s ugyanakkor fejezze ki aggodalmát amiatt, hogy az anyanyelvű irodalom ezen fontos műhelyének irányítóit hivatalos megbízatásuk lejárta előtt adminisztratív úton eltávolították. Úgy véljük, a Magyar írók Szövetsége ezzel alapszabályának I. 2/e és n pontjai szerint járna el, melyek kimondják, hogy szervezetünk céljai és feladatai közé tartozik az egyetemes magyar irodalom figyelemmel kísérése, illetve a határainkon túli magyar irodalmi műhelyekkel a kapcsolatok gondozása, fejlesztése és ösztönzése.

Budapest, 1983. május 24.

A levelet Könczöl Csaba és Radnóti Sándor kritikusok fogalmazták; az írószövetség negyvenhét tagja írta alá, közülük huszonnégyen a választmány tagjai. (Könczöl Csaba és Radnóti Sándor hozzájárult nevének nyilvánosságra hozatalához; a többi aláírótól nincs erre felhatalmazásunk – a szerk.) „Meggondolatlanságuk” miatt korholó-dorgáló beszélgetésekben volt részük; a kulturális vezetőség képviselői az írószövetség elnökségének tagjaival is tanácskoztak a levél ügyében. Június 10-én az elnökség ülést tartott, s az itt született határozat értelmében az alábbi sokszorosított levelet küldte szét a 47 aláírónak:

Kedves Barátunk!

A Magyar írók Szövetsége elnöksége megtárgyalta azt a levelet, amelyet az Új Symposion ügyében aláírtál. Aggodalmadat megértjük, de a jelenlegi körülmények ismeretében egységesen úgy ítéljük meg, hogy egy másik ország szerkesztőségének személyi ügyeiben illetéktelenek vagyunk, ezért a kérdés megvitatását nem tűzzük a választmány napirendjére.

Hubay Miklós
Elnök

Budapest, 1983. június 10.

Az Új Symposion szerkesztőségének ügye tehát nem kerülhetett a választmány elé. Nem tudunk róla, hogy a 47 aláíró közül bárki visszavonta volna aláírását. Hacsak nem valami effélére utal az elnöki körlevélnek az a kitétele, hogy az elnökség egységesen hozta meg döntését – hiszen köztük is volt hat aláíró.

A Tanjug hírügynökség az alábbi tájékoztatást adta a magyar tiltakozásról:

Tartományi Tájékoztatásügyi Titkárság
Bizalmas
Újvidék
Telex-1983. június 14.

Jugoszlávellenes tiltakozó aláírásgyűjtés – magyarországi ellenzéki csoportok akciója.

Budapest, 1983. június 14. (DTS – Tanjug) – Az egyik magyarországi ellenzéki csoport aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy tiltakozzon az újvidéki Új Symposion folyóirat szerkesztőségének leváltása miatt. Az akció szervezői és fő mozgatói közül részben a nacionalisták, részben a szélsőséges liberálisok érdemelnek figyelmet.

A magyar kormányszervek hivatalosan értesítették a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság nagykövetségét az aláírásgyűjtési akcióról, de belső értelmezésük szerint mindez „jó poén” Jugoszláviával szemben. A belső értelmezések hangsúlyozzák, hogy a magyarok korábban több esetben rámutattak: az Új Symposionban közölt szövegek némelyike megronthatja a jó viszonyt a két ország között, ám a jugoszlávok mindig átsiklottak az észrevétel fölött, semmit sem voltak hajlandók tenni az ügyben, úgy értelmezve a magyar figyelmeztetést, mint a jugoszláv belügyekbe való beavatkozást. Az itteni hivatalos szervek most valamiféle elégtételt éreznek: „távolabbra látók” voltak a jugoszlávoknál, s bekövetkezett az, amire előre figyelmeztettek.

–l

• Hírek