Skip to main content

Borotvaélen…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Elnöki rendszer Csehszlovákiában?


„Beszéljünk végre nyíltan” – javasolta vasárnap Peter Tatár, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen parlamenti frakcióvezetője. „A jelenlegi súlyos belpolitikai válság okozója a szlovákiai Kereszténydemokrata Mozgalom.” Úgy tűnik, a kormánykoalíció második legerősebb pártját képviselő Tatárnak igaza van: ezelőtt egy évvel épp a KDM javasolta, hogy az új szövetségi alkotmányt a két nemzeti parlament által kötött szerződés alapján kellene megalkotni, s most éppen ezek a tárgyalások jutottak holtpontra – a Kereszténydemokrata Mozgalom politikusainak kétszínű és destruktív magatartása miatt. Ugyancsak a KDM számlájára írható, hogy a szövetségi gyűlés a múlt héten elutasította a népszavazás kiírásáról szóló törvényt, s a kereszténydemokraták az okai annak is, hogy az Alkotmánybíróság nem mérlegelheti a szövetségi és a nemzeti törvények összhangját – ami az egységes jogrend alapvető feltétele lenne. Ha mindezt összegezzük, már nem tűnik túlzónak Peter Tatár másik kijelentése sem: „A szlovákiai kormánykoalíció vezető erejének számító Kereszténydemokrata Mozgalom nem kívánja a közös Csehszlovákia további létét, és Szlovákia önállóságán munkálkodik.”

A helyzet valóban drámai, és a jelek szerint Szlovákiában már nincs erő, mely meg tudná fordítani ezt a kedvezőtlen folyamatot. Nemrég elkészült a szlovák belügyminisztérium rendszerváltás óta folytatott tevékenységéről szóló parlamenti jelentés, mely megdöbbentő tényeket és következtetéseket tartalmazott, ám a jelentést a Szlovák Nemzeti Tanács legutóbbi ülésén – zárt ajtók mögött olvasták fel. Ugyancsak zárt ülésen hozzák nyilvánosságra (sic!) a titkosrendőrségi múlttal rendelkező képviselők névsorát is. A szlovák parlament az erőteljes nem hivatalos megnyilvánulások ellenére sem mer állást foglalni a szuverenitás kérdésében, nem tud egyértelmű nemet, sem pedig egyértelmű igent mondani Szlovákia önállóságának kérdésére.

A Cseh Nemzeti Tanács elnökségével folytatott tárgyalásokon az is kiderült, hogy ez a parlament képtelen a kulturált és konstruktív érdekegyeztetésre. Jelenleg két, jól elkülöníthető blokkra oszlik: az egyikben foglalnak helyet a Nyilvánosság az Erőszak Ellen, a Demokrata Párt, a Független Magyar Kezdeményezés, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és az Együttélés képviselői, akik ellenzik az önálló Szlovákia kikiáltását. A másik oldalon áll a Szlovák Nemzeti Párt, a Meciar-féle Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, a Zöld Párt és a volt kommunisták képviselői. A kettő között helyezkedik el a Ján Carnogursky vezette Kereszténydemokrata Mozgalom, mely ugyan az önállóság híve, de tudja, hogy kikiáltása alkotmányos válsághoz, a kormánykoalíció felbomlásához vezetne. Ezért minden tárgyaláson olyan megoldásokat szorgalmaz, amelyek sem a közös államot, sem az önálló Szlovákiát nem zárják ki. Ez a magatartás mára mély válságba sodorta az országot. Olyan krízisbe, amely a jelenlegi alkotmányos eszközökkel aligha oldható meg.

A szaporodó válságjelek hatására vasárnap este Václav Havel határozott lépésre szánta el magát. Drámai hangú tévébeszédben ismertette az ország kétségbeejtő helyzetét, s kijelentette: nem nézheti tovább tétlenül az alkotmányos jogrend sorozatos semmibevételét. A választópolgárokkal öt törvényjavaslatot ismertetett, melyekkel megoldhatónak véli a jelenlegi alkotmányos patthelyzetet az elnöki jogkörök bővítése, a népszavazás intézményének szélesítése, a pártok és a nemzeti parlamentek szerepének csökkentése révén. Úgy tűnik, Havel immár nem bízik a törvényhozó testületek és a kormányok problémamegoldó képességében. Amennyiben ugyanis javaslatai meghallgatásra találnának, joga lenne feloszlatni a szövetségi parlamentet, és az új választásokig elnöki dekrétumokkal kormányozni az országot.

Havel elnök törvényjavaslatainak sorsa több mint kétséges, Aligha hihető, hogy az eddig oly destruktív szerepet játszó Kereszténydemokrata Mozgalom önként vállalná saját szerepének csökkentését és az elnöki jogkörök kibővítését. Nélkülük pedig az elnök javaslatainak nincs esélyük az elfogadásra. Tudja ezt Václav Havel is. Talán ezért fordult végső kétségbeesésében vasárnap este segítségért egyenesen Csehszlovákia polgáraihoz.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon