Skip to main content

Bős–Nagymaros – Egy elmaradt kirándulás képei

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Nem békés nyári kirándulásra gyűltek össze a romantikus dunai partszakaszra az elmúlt napokban-hetekben Somorja mellett a környező Duna-menti országok zöld-kedvelői: az Eurolánc nevű, helyi lakosok szervezte mozgalom azért szólított minden szelíd Bős ellen tiltakozót a gátakra, hogy elejét vegye az eredeti tervek véghezvitelének. Ment is mindenki a felhívások ellenére is: nehogy villongások terepe legyen a gát. Mentek például a Beszélő barátai, a Fekete dobozosok, de három munkatársukat nyomban bevitték a rendőrök. Régi jó szokásból? Mindenesetre néhány óra múlva újabb munkatársunk indult nyomukba: Víg Sándor már arról számolt be, hogy néhány száz rendőr vigyázta folyton a gátakat. Ő már csak megafonon válthatott szót a rendőrökkel, de így legalább volt esélye időben hazaérni: így mutathatjuk be az ő képeit. Pozsonyi tudósítónk, Gyurovszky László hétfőn azt írta: a Bős-botrány Pozsonyban újabb kormányválsághoz vezethet; kedden pedig már, amikor Valki Lászlóval épp azt latolgattuk, írhatjuk-e feltételes módban azt, hogy „durva jogsértés lenne, ha…”, a rádió bemondta a hírt: a hírhedt C-változat életbe lép. A folytatást most már a prágai kormány írja: reméljük, nekünk kedvező véggel. Nekünk mindannyiunknak, akik a Duna innenső és túlsó partján élünk…


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon