Skip to main content

Bús feledékenység…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, valamint a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát az ENSZ Közgyűlése 1966. december 16-án fogadta el; a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a két okmányt az 1976. évi 8., illetve 9. számú törvényerejű rendeletével hirdette ki. Azóta a két nemzetközi megállapodás hatályos magyar jogszabály – elvben.

A két törvényerejű rendelet címét, kihirdetésük napját és hatálybalépésük időpontját a Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye 1945–1977. I. kötete tartalmazza, a két egyezségokmány szövegét ugyanezen gyűjtemény 7. kötete. A HJGY 1945–1982 I. kötete a régi kiadással egyezően közli a két törvényerejű rendelet adatait; a kötet Tájékoztatójából azonban kiderül, hogy az előző kiadás 7. kötetébe felvett nemzetközi szerződések szövege az új kiadásban nem kerül közlésre. E szerződések szövegére a gyakorló jogászoknak mindennapi munkájukban nincs szükségük.

Az új sorozat elkészültével a régi kötetek feleslegessé válnak, nem őrzik őket hiába. A két egyezségokmányt, amelynek előírásait és ajánlásait eddig sem vették komolyan, a gyakorlati(as) szakemberek most már a kézikönyvtárukból is kiselejtezhetik.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon