Skip to main content

Dunakiliti: nem kompromisszum, hanem hazaárulás – mondja Lányi András

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Mindenki zavarban van. A magyar kormány ugyanis következetes maradt azoknak az alapelveknek a hangoztatásában, amelyeket az Országgyűlés határozata szerint képviselni köteles, a kormányt tehát nem lehet ennek a határozatnak a megsértésén rajtakapni, viszont még csak nem is utaltak azokra az eszközökre és lépésekre, amelyekkel ezeket az alapelveket érvényesíteni kívánják. Ezért van most mindenki zavarban.

A tárgyalások végső soron a szlovák kormány pozícióját erősítik. A magyar kormány feladta azt az eddigi álláspontját, hogy bármiféle érdemi tárgyalás előfeltétele a C változat építésének a felfüggesztése. Most minden előzetes feltétel nélkül hoztak létre bizottságokat. Ebben a visszalépésben van racionalitás, tekintettel arra a sürgető válsághelyzetre, ami kialakult. Ha már viszont engedtünk az erőszaknak és a zsarolásnak, akkor legalább azt kellett volna igen egyértelműen jelezni, hogy milyen lépéseket fogunk tenni, milyen szervekhez és eszközökhöz folyamodunk, hogy a Duna elterelését megakadályozzuk. Akkor legalább nem a nyíltan vízlépcsőpárti külügyi államtitkár-helyettest, Bába Ivánt kell a Duna Bizottsághoz küldeni, akkor legalább el kell mozdítani azokat, Keresztes K. Sándor környezetvédelmi minisztert és Bába Ivánt, akik kompromisszumot propagálnak. Az ugyanis, amit ők propagálnak, nem kompromisszum, hanem hazaárulás. Kiliti feltöltése a legrosszabb, ami történhet. Nincs olyan megoldás, amely ebben az esetben a Szigetközt megmentené. A vízvisszapótló rendszer humbug, blöff. Erről már réges-rég tudjuk és egyértelműen tudjuk, hogy nem működik. S ha nem tudnánk, akkor a víztározó alatt fokozatosan, de menthetetlenül elmérgeződő hatalmas ivóvízkincsre tekintettel kellene nemet mondanunk.

Röviden: kerestetik egy olyan kormány, amely képes és elszánt a nemzetközi jogilag megalapozott álláspontját érvényesíteni, a fenyegető agressziót, a határsértést elhárítani. Ennek érdekében tömegmegmozdulásokat szervezünk, s belekapcsolódunk a nemzetközi tiltakozó akciókba.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon