Skip to main content

Egy, csak egy legény van…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Új földesurak – Barangolás az agráriumban


Nem szeretek emberekkel foglalkozni, kapóra jött a tsz felszámolása, elérhető áron lehetett gépeket vásárolni – magyarázza döntését Jablonkai András, Gagyvendégi legnagyobb gazdálkodója. Jablonkai, aki korábban a hat falu határát felölelő tsz növénytermesztési főágazat-vezető agronómusa volt, eddig két és fél millió forintot invesztált vállalkozásába. Ma 111 hektáron gazdálkodik, a volt gagyvendégi tsz-földek harmadán. „Ügyesen privatizálták maguknak az elnökkel a szövetkezetet” – jegyzi meg epésen a polgármester, aki korábban az állami gazdaság művezetőjeként dolgozott, ma pedig tekintélyes nagyságú volt ÁG-földterületet mondhat magáénak. A falubeliek nemigen bíznak a vállalkozások sikerében. Ha valamiben, hát megművelhető földekben itt nincs hiány.

Az alig háromszáz fős

csereháti falut északról állami gazdasági, délről tsz-földek övezték. Az állami gazdaságot privatizálták, a tsz csődbe jutott, Gagyvendégi pedig olyan helyzetbe került, amelyre nem volt felkészülve. A helybéliek többségének az elmúlt évtizedekben az állami gazdaság adott munkát, de sokan buszoztak naponta harminc-negyven kilométert munkahelyükre. Bár a munkanélküliség mára az egekig szökött – a felnőtt lakosság mintegy 60%-a jövedelempótló támogatást kap az önkormányzattól –, arra senki nem gondol, hogy csupán gazdálkodásból megélhet. A falusiak zöme kivár, abban bízik, hogy előbb-utóbb ismét lesz munkaalkalom.

Az új földtulajdonviszonyok alakulását két helyről igyekeztek befolyásolni. A polgármester megpróbált beleszólni az állami gazdaság privatizációjába, de személyes ismeretségek hiányában nem jutott el az ÁVÜ-höz. De, mondja, a dolgozók többsége sem törte magát, hogy földet vásároljon vagy béreljen. A földek kétharmada így „idegen kézbe”, egy szerencsi kft. tulajdonába jutott; a kft. 15 embert alkalmaz, szemben a volt állami gazdasággal, amely 250 embernek adott kenyeret. A kárpótlásra kijelölt földterület pedig részben gazdátlan. Hárman vásároltak nagyobb földterületet, köztük a polgármester és közvetlen munkatársa, a nemrég létrehozott foglalkoztatási közalapítvány menedzsere. A közalapítványt négy szomszédos falu működteti, kuratóriumát a négy polgármester alkotja. Hivatalosan a kisparcella-tulajdonosoknak nyújt kedvezményes áron gépi szolgáltatásokat, az árkülönbözetet az adott önkormányzat szociális segélykeretéből fedezik. Valójában a gépek legtöbbször a polgármesterek gazdaságain dolgoznak.

Gagyvendégiben a falu egyetlen komoly mezőgazdasági vállalkozója, Jablonkai András 64 hektár földet vásárolt nem saját jogú kárpótlási jegyért, további 6 hektár tsz-részaránytulajdoni föld illeti meg. 41 hektár földet bérel. Ha vállalkozása beindul, összesen 200 hektár földet szeretne művelni – a falu tsz-földjeinek kétharmadát. Több ütemben két nagygépet és két komplett gépsort vásárolt az árverésen saját pénzből, illetve családi kölcsönből. Az első gépsor kitermelte a második árát.

Jablonkai

sehogy sem igazolja a róla festett „földbirtokos/zöldbáró” mozaik-rémképet. A rokonszenves vállalkozó saját kalkulációi mindazonáltal komornak festik le a falu egészének gazdálkodási esélyeit. Úgy véli, a környéken legalább 50-100 hektár földterület és több millió forint alaptőke szükséges ahhoz, hogy valaki szolid, de kizárólagos megélhetés reményében mezőgazdasági vállalkozásba fogjon. Valamivel jobb a helyzet munkaigényes gyümölcsös telepítése esetén, de a példaként említett szeder felvásárlási ára rendkívül hullámzó. Megítélése szerint esélye csak az állattenyésztésnek van, de az is több százezer forint induló tőkét igényel.

A vállalkozó egy traktorost alkalmaz, de a téli hónapokban neki sem tud munkát adni. Ha számításai bejönnek, talán felvesz még két embert. Ha gyümölcsöst telepít, talán 10 embert is alkalmazhat időszakosan. Meggyőződése szerint a falusiak zömének alkalmazottként kell majd megkeresnie a kenyerét, de a gazdaságok bizonyosan nem tudnak munkát adni mindenkinek.

Gagyvendégiben a volt tsz-földeken Jablonkain kívül csak egy részarány-tulajdonos bír számottevő – 20 hektár – földdel, de 7 hektárt ebből is Jablonkai művel. A 22 hektár kárpótlásra kijelölt területből az önkormányzat 3 hektárt vásárolt, és „szociális célra” osztott ki. Egyetlen kisebb területet vásároltak saját jogú kárpótlási jegyért, de tulajdonosa azt is továbbadta. A többiek 3-5 hektár földdel rendelkeznek. Jablonkai úgy véli, ekkora földbe kár belevágni a kapát.


















Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon