Skip to main content

Egy őrületes világ – Pétervár meséi

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Színház


Ezen az őszön eddig alig volt előadás a Merlinben. És ahogy nézem, novemberben is kevés van.


Borzasztó kevés. A Kakaó koncerten és a 2000 esten kívül csak a Pétervár meséi bemutatója. Egyébként épp az új előadás miatt játszottunk keveset. A rendező, Jefim Koutsher a Tagankáról jött, egy „mániákus őrült”, aki itt is úgy csinál színházat, ahogy arrafelé szokás, hosszú hónapokig, teljes intenzitással. Eredetileg fél év próbaidőhöz ragaszkodott, és az már egy kompromisszum, hogy négy hónap felkészülés után bemutatjuk. Még az a két-három előadás is, amit ez idő alatt tartottunk, sok volt neki. Igaz, napi tíz-tizenkét óra próba mellett nem is nagyon lehetett mást csinálni.

Gogol – tudomásom szerint – nem írt se drámát, se mást Pétervár meséi címmel. Néhány Pétervárott játszódó írását szokták Pétervári elbeszéléseknek nevezni. Hogyan született ez a darab?


Jefim Koutsher már a kész „darabbal” jött. Javarészt a Háztűznézőből és Az őrült naplójából van összeötvözve, de Az orrból és A köpönyegből is kerültek a szövegbe kisebb részletek. Eleinte, amikor még csak helyzetgyakorlatokat csináltunk, és nem megírt jeleneteket próbáltunk, el se tudtuk képzelni, milyen lesz ez a turmix. Most már világos, hogy borzasztó izgalmas maga a darab is. A Háztűznéző nagyon jó alapanyag, nagyon jó helyzetekkel, amibe természetesen ékelődnek bele Popriscsin naplórészletei. Egy őrületes világ bontakozik ki, ahol a Háztűznéző kérői kergetik a boldogságot, s ez a loholás, tűzön-vízen át társ- meg egzisztenciakeresés újra meg újra találkozik, ütközik ezzel a sajátságos sorssal, ami Popriscsiné. Nekünk, akik benne vagyunk, mindenesetre fantasztikusan izgalmas, nekem személy szerint még külön is, mert én játszom Popriscsint.

A szórólapon csupa mai szövegű társkereső apróhirdetést olvasni, hogy például: „Keresek egy szép, érzéki, érdekes arcú, nem átlagos megjelenésű fiatal hölgyet, aki ugyanolyan bájos esélyi ruhában, mint farmerban.” Miképpen kapcsolódnak ezek az előadáshoz?

A Háztűznézőben a kérők különböző igénnyel keresik társukat: tudjon franciául, vagy rendelkezzék megfelelő anyagi javakkal, és így tovább. A hirdetések elhangzanak az előadásban is. Éppen most szervezzük, hogy legyen egy kis műsorfüzet tele hirdetéssel. Úgy képzeljük, hogy majd a közönség is beteheti a saját hirdetését aznap, amikor megnézi az előadást, s ezek a hirdetések a következő előadásra már megjelennek.

A díszlet- és jelmeztervező is orosz, a nevéből ítélve. Borisz Karafiolovot a rendező hozta magával?

Igen, sőt a zeneszerzőt, Kallós Sándort is. Már több előadást hoztak létre együtt, kipróbált munkatársak. Csak azt mondhatom, és nem a premier előtti kötelező optimizmusból, hogy fantasztikus, lenyűgöző a látvány, meg a zene is. Nem tudom mihez hasonlítani, nem tudnám megmondani, milyen jellegű a zene, meg kell hallgatni. Kallós Sándor érdekes sorsú ember. Erdélyben született, eredetileg nemesi családban, a szülők németül meg franciául beszéltek, s ő maga könyvből tanult meg magyarul. Aztán kikerült Kárpátaljára, onnan meg Moszkvába. Magyarországon most volt először, túl az ötvenen. Sokfelé ismerik, Bécsben operáját, Londonban meg Japánban egy-egy balettjét mutatták be. Itt akar élni, magyarnak vallja magát.

Lázár Kati és Jordán Tamás mellett a Merlin Stúdiójának tagjai játszanak az előadásban?

Ez alapvetően az iskola produkciója. Az iskolát 1991-ben indítottuk, ez a befejező év, és rendkívül fontos. Most már beszélni kell róla, hogy mi lesz, ha ez a harmadik év letelik, hiszen Lázár Kati meg én ennek az iskolának a kedvéért hagytuk ott Kaposvárt. Azért vágtunk bele, mert azt gondoltuk, hogy kinevelünk egy csapatot, amelyikre majd egy társulatot építünk. Merem mondani – bár nem tudom, hogy sikerül-e a feltételeket megteremtenem, ez alapjában véve pénzkérdés –, hogy az iskola növendékei, ez a tizenhárom gyerek a leendő társulat magja. Én a Merlinből velük szeretnék színházat csinálni. Tehát ez a produkció nagyon fontos, meg a következő is. Azt én fogom rendezni. Improvizációs játék lesz, aminek nincs irodalmi alapanyaga. A fiatalságomról szeretnék színpadi történetet csinálni.


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon