Skip to main content

Elvágyódás ’90

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Koncz András: Kereszt a Keleti-tengernél


Nem tudom, hányan láthatták azt az installációt, amit Koncz András állított ki két frissen elkészült képe mellett a Fészek Galériában. A több műfajt egybeötvöző munka két, egymással térbeli-hangulati kapcsolatban lévő részből áll: egy elrévedő, cigarettázó női fej – mely a régebbi Koncz-képekről ismert motívum – és egy térdelő ülésben ábrázolt sötét trikós pár, mely bizarr hármast alkot a háziállatként mellettük fekvő hüllővel. A mindenkori háttér a két installációs rész közé-mögé kerül, a képkeretet idéző képkivágat által pedig a két rész azonos kontextusban él. Az így létrejött háromdimenziójú képnek egyenrangú eleme a video és a zene is. A félprofilban látható pár között kissé hátrább elhelyezett tévében tó csobog – stabil pontban álló kamerával felvéve. A víz partján, a háttérben házgyári elemekből összerótt épületek, csenevész fák. A monoton csobogásra heroikus, áradó zene vetül: Wagner. Az együttes meghatározó színei a hűvös zöldek, kékek, feketék, a neonos testszín.

A bágyadt szomorúság és a fájó elvágyódás nem árad zavartalanul a zenével. Az alakok megformálása erősen kötődik a képregények, reklámok, plakátok világához, a 60-as évek pop-artos, idézőjeles stílusához.

Kereszt a Keleti-tengernél… Gondolatban idevetítem Caspar David Friedrich azonos című képét, majd más, de hasonló hangulatú munkáit is: Két férfi a tengernél holdkeltekor, Vándor a ködtenger felett, Holdkelte a tengeren és természetesen a Krétasziklák Rügenen… A képzőművészeti előképekre való utalás nem új dolog Koncz Andrásnál, de ez az amerikaias kulisszavilág, a hideg, vizes atmoszféra, igen.

– Jártam Svédországban, Észak-Németországban, és megfogott az „északi gondolat” – mondja a festő. Hirtelen megértettem Friedrichet. Vonzása van az Északnak is: szép, szomorú, férfias. Hűvösség, monumentalitás és olyan nyugalom, ami mögött roppant nyugtalanság van. Megcsináltam a mi Északunkat, a mi elvágyódásunkkal. Minden második északi ember Délen szeretne élni. A mi elvágyódásunk iránya hosszú ideig világos volt: számos kollégám, évfolyamtársam disszidált a hetvenes években; én évekig nem festettem.

Szóval tenger helyett bányató, óriás kereszt helyett kereszt alakú fülbevaló a lány fülében. És a cigaretta a maga jelentéskörével.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon