Skip to main content

És csend, amerre ment…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Rendkívüli állapot?


Január 13. – a szovjet csapatok bevonulnak Azerbajdzsánba és Hegyi Karabahba az örmény–azeri fegyveres konfliktusok leverésére;

Január 15. – rendkívüli állapotot léptetnek életbe Azerbajdzsán határ menti övezeteiben, az azeri Legfelsőbb Tanácsba pedig bekerül az egyik legkeményebb csekista, legkonzervatívabb PB-tag, Gejdar Alijev;

Január 20-ra virradó éjszaka – bevonulás Bakuba, több mint 200 halott a békés lakosság ellen irányuló támadás következtében;

Február 11–12. – rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat vezetnek be Dusanbéban






Dmitrij Szemusin: Gabonaháborúból polgárháború?


Az első gazdasági háború tavaly nyáron robbant ki a mezőgazdasági vidékek és Moszkva között: a Moszkva környéki falvak, amelyek évtizedek óta szállították haza az élelmiszervonatokon a moszkvai bőség „morzsáit”, felbőszülten fordultak a főváros ellen, ahonnan egyetlen tollvonással, egyik napról a másikra tiltották ki a vidéki vásárlókat.


Tallinn: barikádok kint és bent

Január 15-én Tallinnban is megkezdődött az elnöki hatalom bevezetését megelőző provokációk sorozata. Az észtországi Interfront a szokásos szociális demagógiával, az áremelések ürügyén tiltakozó megmozdulásokat szervezett, melyeken az itt élő oroszok szervezete a törvényes parlament feloszlatását és a kormány azonnali lemondását követelte. Mivel ezt természetesen nem teljesítették, két orosz nemzetiségű parlamenti képviselő látványos éhségsztrájkba kezdett a parlament üléstermében. A honatyák teli üdítősüvegekkel bástyázták körül magukat, és emberi jogaik visszaállítását követelték A hétfői és a keddi események azonban keresztülhúzták a számításaikat.

Az elmúlt héten Rüütel, az észt parlament elnöke több sikertelen kísérletet tett arra, hogy felvegye Gorbacsovval a kapcsolatot. A szovjet elnök most végre hajlandó volt fogadni Rüütelt, aki azzal az üzenettel utazott Moszkvába, hogy az észt kormány szilárdan ki fog tartani a parlament függetlenségi nyilatkozata mellett. A megbeszéléseket követően Rüütel azt nyilatkozta, hogy Gorbacsov személyesen garantálja, hogy a vilniusi és a rigai események nem ismétlődnek meg Tallinnban.

Eközben Sabisaar elnök folyamatosan tárgyalásokat folytatott az Észtországban tartózkodó szovjet csapatok parancsnokaival, és ő is ígéretet kapott arra, hogy a katonák nem fognak támadni.

A fejlemények legnagyobb vesztese az Interfront, melynek tagsága mindvégig Moszkva „rendcsinálásában” bízott, s most úgy érzik, cserbenhagyta őket a központi hatalom. Hétfő éjszaka ismeretlen tettesek két bombamerényletet is elkövettek. A néhány napja folyamatosan sugárzó Nagyezsda (Remény) kalózrádió szünet nélkül általános munkabeszüntetésre buzdítja az orosz nemzetiségű dolgozókat, valamint arra szólítja fel őket, hogy szervezzenek „önvédelmi” harci egységeket a „törvénytelen” parlament és a kormány megdöntésére.

Ezúttal azonban majdnem biztos, hogy elszalasztották a nagy lehetőséget.

Mall Hellam (Tallinn)

Riga: abszolút csend

Rigában a keddi nap teljesen nyugodtan telt. Semmiféle katonai akcióra nem került sor, sőt, a katonai vezetés még a betervezett csapatmozgásokat is korlátozta. Az észt elnök kedden délelőtt találkozott Gorbacsovval, este pedig Jelcinnel tárgyalt. Moszkva természetesen semmit sem ígért, igaz, a mi esetünkben jelentős előrehaladásnak számít az is, hogy a „piszkos munkát” végző rohamosztagosokat visszavonták a Riga környéki bázisukra. Persze azt azóta sem ismerte be senki, hogy a támadást Moszkvából irányították, s ez jó indok arra, hogy a vállukat vonogassák, amikor kérünk tőlük valamit. A felelősség kérdése pedig még fel sem vetődik.

A hangulat továbbra is feszült, mert elterjedt a városban, hogy késedelem nélkül bevezetik az elnöki kormányzást, annak ellenére, hogy a két államfő tárgyalásaiból egyértelműen kiderült: egyelőre erről nincs szó.

Rigában járt egy szovjet parlamenti küldöttség, melynek tagjai a hivatalos részt követő sajtóértekezleten úgy nyilatkoztak, hogy a rigai helyzet távolról sem olyan, mint amilyennek Moszkvában megpróbálják beállítani: nem annyira élesek a nemzetiségi ellentétek, mint amennyire kiélezett a régi és az új közötti küzdelem.

A lett parlament sajtóirodájának jelentése

Mennyit ér a szövetségi szerződés

Vilniusban jelenleg a helyzet viszonylag nyugodt, sőt úgy tűnik, az ország politikai és társadalmi erői a békesség megőrzésére törekszenek. Az indulatok lecsillapítását szolgálta az is, hogy Taraszevics, Gorbacsov személyes megbízottja Vilniusban tárgyalt Landsbergis elnökkel, s a megbeszéléseket követően azt nyilatkozta, hogy egyes kérdésekben egyetértésre jutottak, valamint ígéretet tett arra, hogy szorgalmazni fogja az események kivizsgálását, hiszen – úgymond – ő is csak a moszkvai hivatalos változatot ismeri. Az elmúlt napokban mintha az úgynevezett Nemzeti Megmentési Front is defenzívába vonult volna: kétórásra csökkentették televíziós idejüket a központi adásban, s ezalatt is főleg rajzfilmeket sugároztak. Legutóbb még az egyik szélsőségesnek tartott vezetőjük is békülékenyen nyilatkozott arról, hogy a nézeteltéréseket tárgyalásos úton kell rendezni.

Egy-egy incidens azért még megzavarja időnként a nyugalmat. Éjszaka továbbra is a katonai kommendáns parancsnoksága alá tartozó őrszemek cirkálnak a városban. A hétvégén Vilnius egyik elővárosában például feltartóztattak egy fiatalokat szállító autóbuszt, majd amikor a fiatalok kiszálltak, és el akartak szaladni, az őrök tüzet nyitottak, de szerencsére senki sem sebesült meg. Hivatalosan ugyan nem hirdették ki a szükségállapotot, éjszaka mégis mindenkit igazoltatnak az utcán; a járőrök elsősorban szolgálatmegtagadó fiatalokra vadásznak. Ezekből a kisebb provokációkból azonban messzemenő következtetéseket levonni nem lehet.

Litvánia Legfelső Tanácsa úgy határozott, hogy kikéri a lakosság véleményét a függetlenség kérdésében. Litvánia összes polgára, valamint mindenki, aki a litván állampolgárságra jogosult, kifejezheti a véleményét, azonban ez a megkérdezés nem lehet azonos a népszavazással, hiszen Litvánia megszállt terület, nem a nép akaratából csatlakozott a Szovjetunióhoz.

Litvánia népe még mindig nem ocsúdott fel az elmúlt napok eseményei után. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a brutális katonai beavatkozás egyetlen célja a törvényes litván kormány megfélemlítése és kényszerítése arra, hogy az új szövetségi szerződést aláírja.

Irena Veisaite (Vilnius)




































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon