Skip to main content

Esti iskola – Olvasókönyv felnőtteknek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
[Testnevelés]

Film (24/1)

(torony, ugrás, előre, hátra, delfin, Auerbach, nyújtott testű, csuka, hokk, szabad testtartás, szaltó, csavar, kézállás, kiállás, roham, elugrás, repülő pozíció, merülés, ugrás rohammal, újraindulás, vippelés, újraindulás rohamból, kezek öszszefogva, spicc, karok fej felett kinyújtva, nehézségi fok, kötelező ugrások, szabadonválasztott ugrások, bíró, vezető bíró, szinkronugrás, óvás, sorsolás, büntetés, büntetőpont, hibás ugrás, erős szél, hibásan kihirdetett ugrás, jelzés előtti elugrás, elveszti egyensúlyát, kiugrik a síkból, oldalnézetben)

1.

Csak kiállsz, és megcsinálod a szokásosat. Nem kell túlspilázni. Mondjuk lenyomsz nekik egy Auerbachot (renversé), azt szeretni szokták. Szépen, tisztán. Úgy, ahogy tavaly Sydneyben. Bár, igazság szerint, ott becsúszott egy pöffnyi szél, noha a bíró nem jelezte. Meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben. Vagy mindjárt ott, a műugrómedencében. Lássa ország-világ, hogyan is fullad bele a műugrómedencébe egy műugrásbíró, aki nem képes érzékelni a szelet (vent). Még így is bombajól megcsináltam, repülő pozícióban (la trajéctoire) kicsit utánaigazítottam, és merülésnél (pénétration dans l’eau) már úgy érkeztem, mint egy istennő. Egy női Poszeidon. Egy Poszeidonna. Itt is elég nagy a szél (vent fort). Ebben a magasságban, persze, mit képzeltél. Akkor is meg kell csinálni. Méghozzá hibátlanul. Nincs újraindulás, nincs hibás ugrás, nincs óvás, nincs új sorsolás. Csak hibátlan ugrás van.

2.

Csak kiállsz, és megcsinálod a szokásosat. Nem kell túlspilázni. Mondjuk, lenyomsz nekik egy csavart (tire-bouchon), az egyszerű, mégis látványos. Szeretni szokták. Úgy, ahogy Atlantában csináltad. Őrjöngött a közönség, akkor ugrottál először amerikai színekben. Hálásak voltak, lelkesek, hozzáértők. Értékelték, hogy mit nyújtasz a hazának. Az új hazának. Ne azt kérdezd, hogy a hazád mit tehet érted, hanem, hogy te mit tehetsz a hazádért. Én ezt tudom nyújtani: egy tökéletes csavart. Az óhazának mégsem volt elég tökéletes. Nekik soha semmi nem elég tökéletes. Aki csak ezüstöt visz, vagy pláne bronzot, akár haza se menjen. Rendben, nem mentem. Ugorjon nekik most már a cirkuszi bolha. Azt kéne eldönteni, vajon kézállásból indítsak-e (plongeon en équilibre). Ha veszi a tévé, naná hogy veszi, úgy jobban mutat. De ebben a szélben talán nem kéne megkockáztatni. Nem veszítheted el az egyensúlyodat. Éppen most kiugrani a síkból végzetes hiba lenne. Nem, csak kiállsz (position de départ), és megcsinálod a szokásosat. A közönség most is őrjöngeni fog. Hazai pálya. Hálásak lesznek, lelkesek, hozzáértők.

3.

Csak kiállsz, és megcsinálod a szokásosat. Talán lehet egy kicsit spilázni. Mondjuk, lenyomsz nekik egy szaltót (plongeon périlleux). Attól meg szoktak bolondulni. Igaz, neked az vippelésből jobban szokott menni (rebondir sur le tramplin), toronyból kevésbé. Vagy előszörre nem mindig. Márpedig itt torony van, és az alkalom egyszeri. Meg kell gondolni. Túl hosszan persze nem lehet ejtőzni rajta. Dönteni kell. Most, azonnal. Ugyanakkor szép lenne, ha látnák otthon, azok, hogy igenis meg tudok csinálni egy szaltót toronyból elsőre is. Hadd üsse meg őket a guta. Ez volna a legszebb elégtételem. Látnák, hogy mit veszítettek. Látnák, hogy ők veszítettek, én meg győztem. Na gyerünk, ha a vippelést nem is, egy rohamot (l’élan) talán meg lehet oldani valahogy. Csak egy hevenyészett kifutót kell hozzá építeni. Asztalok, székek, ilyesmi. Nem, azt hiszem, erre már nincs idő.

4.

Csak kiállsz, és megcsinálod a szokásosat. Nem kell túlspilázni. Mondjuk, lenyomsz nekik egy delfint (retourné). Gyermekek, felnőttek kedvence. A delfin a legkedvesebb víziállat. S a legkedvesebb légiállat? Most én leszek az, egy röpke pillanatra. A levegő királynője, a levegő kedvence (chouchou de l’air). Az a tizenöt percnyi világhírnév, tizenöt szekundumra kurtítva. Talán még annyi sem lesz. Ki tudja, végül is elég magasan vagyunk. De vajon elég magasan-e ahhoz, hogy maradandót alkossak? És mi lesz, ha nem szúrja ki a kamera? Ha nem veszik fel? Ha nem látja senki a tökéletes ugrást? Legalább meglesz az a jó érzésed, hogy tökéleteset alkottál. Te tudni fogod. És ez elég. Na gyerünk.

5.

Csak kiállsz, és megcsinálod a szokásosat. Lehet egy kicsit spilázni, vagy csak simán, nem spilázni. Mondjuk, lenyomsz nekik egy csukát (carpée). Tiszta sor. Az egyszerű dolgok a legszebbek, és olykor a legnehezebbek is. Látszólag könnyű megcsinálni, de a tökéletes kivitelezéshez mindennek együtt kell lennie. Koncentráció, egyensúly, megfelelő lendület, síktartás. Csukafejes, ki ne próbálkozott volna vele gyerekkorában? Vannak azonban dolgok, és vannak nehézségi fokozatok (coefficient de difficulté, CD). Vannak dolgok, amelyeket csak egyféleképpen lehet megcsinálni. Ám vannak olyanok, amelyeket lehet különböző nehézségi fokozatokban, sőt különböző árnyalatokban is. Lehet napos, füves tópartról beugrani, lehet hullámzó tengerbe szikláról, lehet kecses, ívelt hátú, később lebombázott kőhídról valószínűtlenül türkizzöld színű, sebes folyóba, lehet csónakról langyos vizű, lusta holtágba, lehet rajtkőről a hegyekben hűsölő szanatórium medencéjébe, lehet Apa válláról a nyárvégi tóba, lehet a szomszéd falu gyógyvizes medencéjébe, noha ki van írva, hogy ugrálni tilos, lehet vitorlás hajóból egy déltengeri sziget partjait nyaldosó tenger vízébe, lehet így, lehet úgy, csak egyet nem lehet: hanyagul, trehányan ugrani. Ugrani mindig csak pontosan. Fegyelmezetten.

6.

Csak kiállsz, és megcsinálod. A szokásosat. Semmi spila. Lenyomsz nekik egy hokkot (groupée). Semmi fakszni. Semmi fírlefranc. Nem áltatod őket azzal, hogy most aztán olyat látnak, hogy elájulnak. De akinek van szeme hozzá, látni fogja, hogy mit kapott. Értékelni. Aki meg nem, annak úgyis mindegy. Annak elég lesz a szenzáció. Hogy egyszer olyat is látott, amit nem kellett volna. Valami különlegeset. Valami szokatlant. Valamit, amit csak szülői felügyelettel lehet. De a lényeget csak a beavatottak fogják érteni. Akik tudják, értik. Nem így van-e mindennel, mindenkor? És így van jól. Nem kell mindenkinek mindent érteni. A túl sok információ lehúz, mint kabátzsebben a kavicsok. Meg lehet tőle fulladni. Torkunkon akad az információ, mint ebédelőnek a halszálka, ami egy helyesen kivitelezett Heimlich-manőver hatására hirtelen kirepül a garatból, vissza, a szabad levegőre. Csak egy sima hokk, semmi több. Szépen kiállsz, elugrasz, hokk.

7.

Kiállsz, megcsinálod. Szokásos. Petit spila. Építesz egy trambulint (tramplin), csak akad valahol egy deszka egy ekkora épületben. Roham (élan), vippelsz egyet, és beadsz egy duplaszaltót. Olyat, hogy beléjük reked a szusz. Még a vezetőbíró is felállva fog tapsolni. Mellesleg, ki itt a vezetőbíró? Megnézném, kit kell lenyűgözni. Elkápráztatni. Elvarázsolni. Kivel is van dolgunk. Ki szervezi ezt az egész performanszt. Szereti a látványosat (spectaculaire), azt látom, ám ezúttal kissé túlrendezte magát. Sok. Ahogy Renée nagyanyám mondta, amikor először meglátta az Empire State Buildinget. Az ilyesmi kihívja a jóisten (le bon Dieu) haragját, mondta. Az ilyesmiből csak baj lesz. Az ilyesmi vonzza a bajt. Mondta. Renée bölcs asszony volt. Vajha többször hallgattam volna rá. Renée azonban a műugrást sem szerette. Arról is úgy vélekedett, hogy vonzza a bajt. A bajt azonban nem lehet mindig elkerülni. Jön magától. Ugrani pedig muszáj (nécessaire).

8.

Kiállsz, satöbbi. Repülő pozícióban improvizálsz. Mi több, fergeteges improvizációt adsz le. A lényeg, hogy te vezesd a tabellát. Hogy mindig csak téged adjanak le, hogy a te ugrásodat nézze az egész világ, újra és újra, végtelenített visszajátszásban. Te leszel a vitán felüli sztár. A megasztár. Egy ország példaképe, American idol. Már nem lesz érdekes, hogy aranyat, ezüstöt vagy bronzot ér-e az ugrás. Minden pénzt meg fog érni. Mindenki ezt akarja majd látni. Éjjel, nappal, lassítva, gyorsítva, kimerevítve, kinagyítva, színesben, feketén, fehéren. Ebben az ugrásban minden lesz. Olyan bonyolult, olyan összetett lesz, hogy nagyhirtelen még a nehézségi fokot (coefficent de difficulté, CD) sem fogják tudni megállapítani. Ki lesz rajtuk fogva. De ki ám.

9.

Csak kiállsz. Csak azért is. Csak hogy lássák. Csak hogy lássák, hogy így is lehet. Hogy nem feltétlenül szűkölni. Hogy nem feltétlenül a félelemtől összetöppedni, mint a californiai mazsola. Hogy nem úgy értelmezni, mintha valami szörnyű dolog történt volna. Hanem meglátni benne a lehetőséget. Az adományt. Az ajándékot, mintegy. Itt van, fogjad, adomány. Erre te meghajolsz, halványan elmosolyodsz, és elveszed. Elfogadod, érted? Van, amikor el kell fogadni. Nem lehet mindig rúgkapálni. Hogy én ezt nem kértem. Hogy nekem ez nem kell. Hogy vigyék vissza, ahonnan hozták. Hogy cseréljék ki valami jobbra. Nem. El kell fogadni. Fel kell ismerni a saját tulajdonodat. Be kell látni, hogy ez a tiéd, és senki másé. Kapu, amin más nem mehet be, csak te. Menj be rajta. Ugorj.

10.

Csak ki. Kiállsz. Csak meg. Megcsinálod. Benne lesz az egész eddig felhalmozott tudásod. Egy valóságos kis tudáskapszula lesz. Egy vizuális tudáskapszula. Hetekig lehet majd elemezni. Minden mozzanatát tanulmányozni, mi több, tanítani fogják. Tananyag leszel, felelni kell majd belőled. Rettegni fognak tőle a kölykök, csak ezen legyünk már túl, gondolják majd, a többi már gyerekjáték. Imádni és gyűlölni fognak. Irigyelni és isteníteni. Aki nem szeret, az is el kell, hogy ismerje: hát ezt jól megcsinálta, a kis dög, igaz, ami igaz. Aki szeret, az meg majd ámul, hogy valaha a barátod lehetett. Igen, én ismertem, nyilatkozzák majd, kedves, közvetlen volt, mindig vidám, legalábbis látszólag. Akit elég közel engedett, az azt is láthatta, mi volt a látszólag alatt. Én közel voltam, nyilatkozzák majd, a lehető legközelebb, hazudják majd. Tolakodni, tülekedni, helyezkedni, hencegni, hazudni fognak majd. Emberiek lesznek, esendők. Megbocsátok majd. Akár most, előre is (en avance).

11.

Csak. Mert. Nincs más választásod. Ide torkollik minden eddigi ugrás, minden eddigi történés. Ebbe az egy ugrásba. Ez volt mindennek az értelme. Hogy ezt most jól megcsináld. Persze a legszebb az lenne, ha szinkronugrást lehetne. Az a leglátványosabb. Elvégre van két torony – csak hát, van-e két műugró? Ki tudja. Ki tudja, kik vannak ott, abban a másik toronyban, és mire tanították őket. Tudnak-e olyasmit, ami most a hasznukra válik. Annyi mindent tanulunk az életünk során, s aztán a döntő pillanatban, a döntőben (finale), olyan keveset tudunk hasznosítani belőle. Én hálát adok, hogy engem olyasmire tanítottak, hogy olyasmit tudok, ami most a hasznomra válik. Mi több: ami most egyedül válik hasznomra. Minden más tudásom ebben a másodpercben haszontalan. Összeadás, szorzás, KRESZ-szabályok, bolygók neve, sajtok neve, milyen szín megy mihez, ki festett napraforgókat, melyik Truffaut első filmje, ki Sophie gyerekének apja, mi az a váltóláz, hogy becézte édesanyja Pascalt, mi Uganda fővárosa, és melyik folyó folyik visszafelé. Haszontalan, mind. Csak ez, csak ez az egy ér valamit. Szépen ugorni tudni (savoir faire). S ha szinkronugrani lehetne, több kívánságom nem is lenne. Az volna csak szép, az volna felejthetetlen. Kivel ugranál szívesen? (Alapkérdés.) Ezt még gondold végig, amúgy hipotetikusan. Aztán ha megvan, ugorj. Szólóban is nagyot fog szólni. Hidd el.

12.

Csak kiállsz, és megcsinálod. Igen, a szokásosat. Még ha az alkalom nem szokásos is. Még ha az alkalom felettébb szokatlan is. Még ha a hely szokatlan is. Még ha az ok szokatlan is. Egyszeri. Megismételhetetlen. Megmagyarázhatatlan. Hihetetlen. Ha abból a toronyból ment, ebből is menni fog. Gondold azt, hogy ott vagy az uszodában, a műugrómedencénél. A műugrómedencében küzdöttél először az életedért. Az úszóóvoda közvetlenül a műugrómedence mellett, a gyerekmedencében működött. Az alapok elsajátítása után mindenkit bedobtak a műugrómedencébe. A gyerekmedence fél méter, a műugrómedence tíz méter mély volt. Aki nem tudott kiúszni, azt ugyan kihúzták, de nem járhatott többet. Belefulladni is jobbnak tűnt, mint ezt a szégyent elviselni. Kiúsztam. Maradhattam. Később arra gondoltam, ha az első sikerem ide kötődik, miért is mennék máshová. Így hát ugrottam. Sokat, sokfélét, egyre jobban. A madarak is csak ámultak. A műugrótorony öt emelet magas volt, ez a torony százhúsz emelet magas. Én a százhetediken vagyok. Ha onnan ment, innen is menni fog. Ebből is csak a vizet látni. A többi nem számít.

13.

Csak kiállsz, és megcsinálod. Lenyomsz nekik egy kompakt kis szólót. A szinkronugrásnak annyi, a szomszéd torony összedőlt. Különös, mivel először nem azt, hanem ezt találták el. Mégis az szállt el hamarabb. Elsőkből utolsók: néha nem baj. Hiába választottál hipotetikus partnert, a hipotetikus partner valóságos tornya valóságosan összedőlt. Magába roskadt, mint aki tragikus, elviselhetetlen hírt kapott, egy nagy rakás izzó parazsat képezve. Azt tudta meg, hogy vége van. Ezt nem bírta elviselni; egy darabig izzott a váza, mint egy vörösen világító röntgenfelvétel a vakítóan kék égbolton, aztán feladta. Olykor a fák is, egyik pillanatról a másikra, meghalnak. Tűzhalál, így mondják. Csakhogy a fák állva halnak meg. Ugorjunk, amíg nem késő.

14.

Csak kiállsz. Csak állsz. Csak állsz. Csak állsz. Erős szél. Szokatlanul erős szél. Sosem látott, kezelhetetlenül erős szél. Megdöbbentően erős szél. Kezek összefogva. Fogak összeszorítva. Lélegzet visszafojtva. Szem lehunyva.

15.

Csak kiállsz és. Mindig van és, aztán egyszer csak nincs és. Mindig abban bízunk, hogy van és, a tapasztalat is azt mutatja, hogy mindig van, egyik dolog, és aztán a másik dolog, és aztán megint egy másik dolog, és újra és megint. Az élet: és.

16.

Csak kiállsz, és elrontod. Túlspilázod. Elveszíted az egyensúlyodat. Jelzés előtt elugrasz. Kiugrasz a síkból. Hibásan ugrasz. Nem ugrasz hibásan, de hibásan hirdetik ki az ugrást. Az óvást elutasítják. A bíró és a vezetőbíró vak, de ezt csak te látod, mert mindenki vak, de azt hiszik, látnak. Nincs új kihirdetés, nincs új sorsolás. Rémálom. Hálistennek csak rémálom. A valóság szebb. A valóságban sikerülni fog. Nem élnéd túl, ha nem sikerülne. Inkább fulladtál volna bele négyévesen a műugrómedencébe, ha nem sikerülne. De sikerülni fog. A valóság mindig szebb.

17.

Csak kiállsz, és elugrasz. Az elugrás (le départ) pillanatában, mondják, lepereg előtted az életed. Az én életem ugrások sorozata, egyik a másik után, ugrás ugrás hátán. Az elugrás pillanatában tehát minden ugrásomat végignézem és pontozok. Igyekszem tárgyilagosan megítélni az ugrásaimat. Ez a legnehezebb. Az ember mindig elfogult az ugrásaival szemben, mindig van valami magyarázat, hogy ez vagy az miért sikerült éppen úgy és nem másképp, mindig van valami ok, amiből aztán jön az okozat, az ugrás. A tárgyilagos pontozás, az a legnehezebb. Ha van bíró, aki pontoz, igazságosan és hozzáértőn, akkor könnyebb a dolgunk, akkor lehet ráhagyatkozni. Ha pedig rosszul csinálja, mindig lehet szidni, vitatkozni, tiltakozni. Ha viszont nincs bíró, mert nincs és kész, ha az ember maga pontoz, az a legnehezebb. Mert az ember mindig tudja, hogy valójában milyenek is voltak azok az ugrások. Akár felpontozzuk, akár le, az ember mindig tudja. És vitatkozni nincs kivel. Ez a legnehezebb, nem vitás.

18.

Csak elugrasz, és repülő pozíció. Lehet nézni: oldalnézetben, alulnézetben, felülnézetben, keresztnézetben, átlósnézetben, karikanézetben, spirálnézetben, kockanézetben, hegynézetben, völgynézetben, lejtőnézetben, napnézetben, holdnézetben, világnézetben, általánosnézetben, kutyanézetben, hörcsögnézetben, mákosnézetben, mézesnézetben, sőt mákosmézesnézetben (tiszta napokon), királynézetben, dámanézetben, kámfornézetben, hasisnézetben, történelemnézetben, földrajznézetben, szerelemnézetben, halálnézetben, és aztán újra és újra, visszanézetben. Ez a jó benne. Hogy lehet nézni mindenféle nézetben.

19.

Torony.

20.

(Előre, hátra, Auerbach, delfin, nyújtott testű, csuka, hokk, szabad testtartás, szaltó, csavar, kézállás.)

21.

Erős szél (vent fort).

22.

Döntő (finale). Kiállás (la position de départ). Elugrás (le départ).

23.

Repülő pozíció (la trajectoire), kezek összefogva (les mains réunies), spicc (les orteils pointés), merülés (pénétration).

24.

Pontozás (résultat).


Fejezd be a félbehagyott mondatot:

Alamuszi nyuszi...

Egy fecske nem...

One small step for a man...

Istenem, Istenem...

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon