Skip to main content

Ezt mondtuk mi…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Vélemények a demokratikus intézmények működéséről

Intézmények presztízsének változása 1990 és 1993 között

Ön szerint a következőkben felsorolt intézmények, szervezetek és személyek az elmúlt időszakban mennyire szolgálták az emberek javát?


Intézmény neve<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

1990

1993

Bíróságok

60

Egyházak

72

61

Ellenzék

62

61

Hadsereg

62

62

Kormány

56

52

Kormánykoalíció

57

53

Köztársasági elnök

70

75

Magyar Rádió

75

59

Magyar Televízió

75

58

Miniszterelnök

60

58

Országgyűlés

60

53

Önkormányzatok

62

Rendőrség

62

63

Szakszervezetek

54

53

Újságok

70

62


Vélemények az Országgyűlés és a képviselők munkájáról


 

Teljesen egyetért

Részben egyetért

Nem ért  egyet

A parlamenti vitákban túl sok a személyeskedés

68

23

1

A parlamentben jól megalapozott döntések születnek

4

55

33

A parlamentben nem az igazán fontos dolgokkal foglalkoznak

29

55

9

A legfontosabb dolgok nem a parlamentben dőlnek el

29

38

20

A parlamenti képviselők többsége nem dolgozik meg a fizetéséért

58

26

7

A parlamentben feszített ütemű munka folyik

15

6

39

A képviselők munkáját az ország sorsáért érzett felelősség jellemzi

9

48

35

A képviselők többsége alkalmatlan feladatának ellátására

35

44

11

A képviselők többsége elsősorban arra használja fel pozícióját, hogy saját pecsenyéjét sütögesse

51

34

7


Pártpreferenciák alakulása a biztos szavazó, pártot választók körében 1993-ban


 

FKgP

Fidesz

KDNP

Köztársaság Párt

MDF

MSZP

Munkáspárt

SZDSZ

Zöldek

Január

9

33

7

8

12

14

2

11

1

Március

9

32

7

6

13

17

2

12

2

Május

9

31

8

4

9

18

5

13

2

Július

8

27

11

5

9

24

3

10

3

Szeptember

5

25

10

4

11

24

3

13

1

Október

7

25

10

7

9

29

2

7

2

December

7

18

10

4

9

29

1

11

1


A Fidesz–MDF-székházügy visszhangja a közvéleményben közvetlenül a nyilvánosságra kerülés után, 1993. júniusában

Ismeretek a székházügyről

Hallott róla, és mind a két érintett pártot említi 34%

Hallott róla, és csak a Fideszt említi 7%

Hallott róla, de nem tudja, melyik pártot érinti 14%

Nem hallott róla 45%

Pártok rokonszenvindexe a székházügyet ismerők és nem ismerők körében, 1993. június 


 

Rokonszenvindex

 

A székházügyet ismeri

nem ismeri

Fidesz

53

68

MSZP

32

47

SZDSZ

48

48

MDF

37

32

KDNP

33

32

FKgP

33

32


Szavazási szándékok a székházügyet ismerők és nem ismerők körében, 1993. június 


 

Szavazási szándék

 

A székházügyet ismeri

nem ismeri

Fidesz

26

45

MSZP

24

4

SZDSZ

15

14

MDF

7

14

KDNP

3

3

FKgP

1

1

Egyéb párt

6

1

Nem tudja

14

14






























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon