Skip to main content

Főnix a sajtópiacon – Köztársaságból Respublikába

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Szponzorok piaca


1992 áprilisában jelentkezett először a nyugati hírmagazinok (Spiegel, Newsweek, Time) mintáját követő képes hetilap, a Köztársaság. Az első főtulajdonosuk a kínai államadósság megvételében bízva támogatta őket. De a remények szertefoszlottak, így a Köztársaság 1992 októberében szünetelt. Az újabb mecénás 1993 áprilisáig bírta pénzzel. A májusi számok költségét a szerkesztőség vergődte össze. Ekkor egy lapszám teljes költsége kb. 2,7 millió Ft, ennek finanszírozására – bár több ajánlatot kaptak (pl. Jürg Marquard, Corvinbank) – ez év márciusáig senki sem vállalkozott. A jég Kelemen Iván, a Kordax Rt. elnök-vezérigazgatójának ajánlatával tört meg. A sikeres üzletembert (többek közt az FTC és a Csepel labdarúgócsapatának támogatója) nem ijesztette el Thurzó Tibor főszerkesztő helyzetértékelése, miszerint a politikai hetilap drága, és lassan megtérülő befektetés; cége a lap 64, ő pedig 10%-os tulajdonosa lett. A maradék rész a lapvezetés négy személyét tömörítő Respublica (sic!) Bt. kezében van, így a személyüket érintő kérdésekben az ő egyetértésük is szükséges.

A Köztársaság utódjaként áprilisban (újra)induló Respublika a magyar sajtópiacon irigylésre méltó helyzetben van. Kelemen úr és cége vállalta, hogy két évig biztosítja a lapelőállítás költségeit. Ez nem kevés pénz. Egy szám ma már 3,3-3,5 millió Ft, amiből másfél a nyomdaszámla. A főszerkesztő azonban bizakodik az áttörésben: ha a 16 plusz 3 hirdetési oldal betelik, és ha 30 ezer nyomottpéldányt 10%-os remittendával el lehet adni, akkor önjáróvá válik a Respublika. Ma azonban a bevétel messze elmarad a kiadástól. Bár – Thurzó Tibor állítása szerint – az előfizetési kampányuk sikeres: míg korábban 50, most napi több száz megrendelés érkezik a címükre. Szükség is van az új előfizetőkre, mivel – hitelt érdemlő informátorunk szerint – szeptemberben még nem lépték át a kétszázas határt. A hirdetések száma októberben hat plusz három. 10%-os remittendája jelenleg Magyarországon a legsikeresebb lapoknak sincs. Nem segíti a vágyott cél elérését a 96 Ft-os lapár sem. Mindenesetre szurkolunk. De – úgy tűnik – az önfenntartás csoda lenne.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon