Tarr Péter

Nyomtatóbarát változat

A tavaszi parlamenti választások gyöngyösi végeredménye minden bizonnyal kivételként erősítette Vajda Mihály áprilisban szült szabályát: ebben a kelet-magyarországi, közel 40 ezres lélekszámú, főleg szőlőkultúrájáról híres városkában ha csak 57 szavazattöbbség okán is, de a Szabad Demokraták Szövetsége küldhette az Országházba képviselőjét.

Már ez a kis különbség is mutatta, a valódi politikai meggyőződést és a hagyományokat egy-egy személyiség ellensúlyozhatja, de e vidék keresztény-nemzeti és kisgazdaérzelmeinek dominanciája egyértelmű. Az őszre aztán egész különös gyümölcsöt érleltek a melegen tartott indulatok. Ebben a városban, ahonnan a SZDSZ és a Fidesz közösen juttatott a parlamentbe honatyát, amely a Fidesz három alapító tagjának is szülővárosa, ahol a listás választások fölényes győztese most is a Fidesz lett – szóval ebben a liberális sasfészeknek is nevezhető helységben október 26-tól kereszténydemokrata polgármester uralkodik. A tavasszal kialakult erőviszonyok még közel egyforma mennyiségű szavazatot eredményeztek: a KDNP–MDF- és az SZDSZ–Fidesz-koalíció is a választásokra jogosultak 22-22%-át vezette urnához (21,67%-21,73%). Októberre az együttműködések nem, a számok viszont változtak. Az országos tendenciához hűen a megjelenés itt is gyatra volt, és az arányok az ellenzék felé mozdultak el. A kormánykoalíció helyi vezető pártja, a KDNP listájára a szavazatok 2,9%-a esett, míg az ellenlábas Fidesz 28,29% szimpátiáját bírta. A matematika, a sors vagy ki tudja, minek a szeszélye folytán az 5%-os különbségnek semmi látszata: mindkét párt listájáról 4-4 ember jutott be a képviselő-testületbe. Ha a parlamenti felállás szerinti kormánypártokra és ellenfeleikre érkező szavazólapok összességét nézzük, akkor az egyéni kerületekben mintegy 650-nel, a listán 710-zel szerzett többet az ellenzék. A szavazókörökben megfordultaknak majd tizedét jelentik ezek a csoportok. A befutó végül is szoros: 12-en képviselik a KDNP–MDF–FKgP-t, 10-en a Fidesz–SZDSZ-t, 2 szocialista a listáról, 2 független pedig egyénileg jutott az önkormányzatba.

Még a Fidesz és a KDNP polgármesterjelöltjei közül megejtett választás előtt a két MSZP-s kinyilatkozta, városában ellenzéki polgármestert látna szívesen, és a fideszesekkel folytatott magánbeszélgetésen az egyik független szenátor is csatlakozott az előzőekhez. Emberi számítások szerint így abszolút eldöntetlen lett volna a voksok eredménye, ám valaki átszavazott. A kereszténydemokrata Keresztes György polgármesterségét egy szabaddemokrata-szavazatnak köszönheti.

Ha ismerjük a helyi pártcsoportok életét, nem meglepő ez a történet. Amíg a fideszesek, kihasználva a parlamenti frakciójuk iránt megnyilvánuló szimpátiát, remekül szervezett kampánymunkát végeztek, amíg az MDF mint párt széthullva is jól helyezkedett, amíg a KDNP sikeres meggyőzést folytatott, addig az SZDSZ kizárólagosan belviszályaival volt elfoglalva. A szabad demokraták hiába bírnak a legnagyobb tagsággal a városban, ez nem pótolja szervezeti és kvalitásbeli hiányosságaikat. Az ügyvivőtestület kierőszakolt újraválasztása volt az a pont, ami a belső ellentéteket végül formába öntötte, azóta a városi csoporton kívül egy bejegyzett liberális csoport is működik.

Egyedül a parlamenti szabad demokrata frakcióban ülő, de pártonkívüli Komenczy Bertalan látta a helyhatósági választások előtt fontosnak a két társaságot újra összehozni, ám ezzel áttételesen meg is pecsételte sorsukat. Az így megszületett közös egyéni és pártlista körül folytatott torzsalkodás odáig fajult, hogy az első forduló kampánycsendje alatt SZDSZ-esek saját szervezetüket és vezetőiket szidalmazó röplapokkal szórták tele a várost. Együttérezve bár, de taktikusan a Fidesz azt javasolta partnerének, lépjen vissza a 2. forduló előtt, de ez nem történt meg, és végül is a rágalomhadjáratnak és az azt megelőző pletykáknak tudható be a katasztrofális vereség: mindössze hárman képviselik az országszerte győztes SZDSZ-t a gyöngyösi helyhatóságban. Hármuk valódi képviselete is kérdéses. Egyikük a hivatalos, másikuk a liberális csoport tagja, harmadikuk pedig csak elfogadta az SZDSZ támogatását, annak testületi döntéseit magára nézve nem veszi kötelezőnek. Nyílt titok, hogy ő volt az, ki az első adandó alkalommal saját pártjának jelöltje ellen szavazott. Kivívhatta így a független gondolkodó, nem pártérdekeket szolgáló reálpolitikus címét egyes választópolgárok előtt, ám a helyi fiatal demokraták még sokáig nem fogják elfelejteni neki, szavazata egy olyan ún. igaz keresztény embert ültetett a polgármesteri székbe, aki még a választást megelőző egyik éjszaka – műfaja miatt idézhetetlen – utasítások kíséretében „fizikailag akadályozta” tizenéves lányok plakátozását. A botrányos jelenet után az is érthető, Keresztes György nem kíván új munkahelyén fiatal demokrata alpolgármestert látni, bár homályos ígéretek születtek arra, hogy a konkrét feladatok tudatában majd visszatérnek a már célorientált poszt megvitatására. Nem várták meg ezt a helyzetet viszont a jegyző hivatalba állításánál, komoly – értsd: komoly támogatókkal bíró – esélyei vannak a volt vb-titkárnak e cím elérésében. Sok kritika éri az új városvezetést a több éve kiszolgált apparátus érintetlensége miatt is. Az állampárt kettészakadása annak idején szerencsétlen időpontban történt, az éppen akkor vezető nélkül hagyott tanácsi tisztviselők – iránymutató tanácselnök hiányában – nem kötötték magukat sem az MSZP-hez, sem addigi pártjukhoz, az MSZMP-hez. Magukra maradva, egyfajta sértődött állapotba húzódtak egészen mostanáig, amikor is már senki sem kérdőjelezi meg lojalitásukat új „gazdáik” iránt. A testület és apparátusának viszonyát egy új szervezeti és működési szabályzat tisztázhatja majd.

Joggal lehet büszke a vatikáni nagykövet Keresztes Sándor, a KDNP tiszteletbeli elnöke fiára. A párt ismét alulmaradt egy megmérettetésen, megmenekült így az ellenzék egyesített össztüzétől, és szép lassan megszerzi majd a helyi önkormányzat hadállásait. Az, hogy hatalmi pozícióból hogyan ér majd el sikereket a KDNP a városban, hamarosan és azonnal sorsdöntőén elválik. December másodikára tűzték ki a pótválasztást a képviselő-testület 27. – a mérleg nyelvét jelentő – helyéért.

Arról az érdekesnek is nevezhető körülményről, ami az országosan tapasztaltaknak homlokegyenest ellentmondva alakult ki, miszerint kormánypárti polgármester és ellenzéki honatya munkálkodik egy körzetben, az előbbi optimistán nyilatkozott: „Eddig is tudtunk együttműködni, és ha a hatalmi kérdések után megint lesz egy közös cél, ez nem lesz gond a továbbiakban sem.”

Gondja csak az állampolgárnak lesz: most akkor hova forduljon inkább a problémával? Az együttműködésről ugyanis az események árulkodnak igazán.

Amíg a taxisblokád idején a még be sem iktatott polgármester az M3-as úttorlaszánál szinte kizárólag a városban rekedt 60 turistájáért aggódott (a magyarázat: civilben az egyetlen gyöngyösi szálloda igazgatója), addig Komenczy úr tartózkodott az ilyen fenyegetőzésektől.

Mindössze az Érdekegyeztető Tanács megállapodása után hívta fel a helyi taxis diszpécserirodát, köszönteni a győzteseket.

• Önkormányzat