Skip to main content

Hátulsó párt előre…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Választás Szentendrén


A Pozsgay-pártba igazolt Szél Péter, aki toronymagasan nyert 1990-ben, még az első előtti fordulóban kiszállt, mert az ajánlócetliket sem tudta összegyűjteni.

Egy munkáspárti, egy független és egy MIÉP-es jelölt mögött hátulról az előkelő negyedik, elölről a kevésbé előkelő hetedik helyet szerezte meg Dragon Pál, aki 1990-ben az FKgP listájáról került a parlamentbe, s kinek lapja és személye azóta egyre népszerűbb a városban. A kormánypárti kisgazdák képviseletében nem volt sikere sem neki, sem a programjában szereplő Dunakanyar-önkormányzat gondolatának.

Hatodik lett (pontszerző helyen végzett!) egy másik exkisgazda, Légrádi Tibor, aki saját állítása szerint „néhány évvel a krisztusi életkoron túl személyében egyesíti a fiatalságot és a tapasztalatot” – természetesen a Fidesz színeiben. Az ifjú jelölt új tapasztalatai birtokában kimerítően értekezik a helyi lapban leszereplésének okáról – az SZDSZ-ről –, és korábbi pártállásához híven az MDF-es jelölt támogatására szólította fel híveit, ami némi derültséget okozott a városban.

Giczy György, a KDNP főideológusa nagy meglepetésre csupán ötödik lett, és beváltotta a szórólapján szereplő ígéretet, hogy tudniillik „parlamenti képviselőségem csupán átmeneti jellegű”.

9%-ot ért el, és negyedik helyen végzett dr. Kovács Béla, aki már 1985-ben spontán lakossági jelöléssel lett tanácstag, s – mint cikkünk kopfjában olvasható – kanyargós ösvényen jutott el Torgyán táborába.

Az MDF biztos befutónak tartotta helyi illetőségű frakcióvezetőjét. Dr. Kulin Ferenc támogatása végett Szentendrére vonult kihelyezett elnökségi ülésre az MDF egész vezérkara. A Pártok Házában a választások estéjén a remélt diadalhoz illő mennyiségű pezsgővel várták az ünneplőket. Az ünneplő tömeg helyett azonban csupán néhány aktivista veszekedett egymással az üres teremben, a szendvicshegyek tövében.

1990-ben a szabad demokrata jelölt itt az országos átlag felét sem érte el. Most az SZDSZ országos eredményeinek nagyjából megfelelő eredménnyel, 18,4%-kal végzett a második helyen az egyetlen nem férfi és nem helybéli induló, az országos botrány keretében pártot váltó Ungár Klára, akinek a dobogós helyezéséért ebben a belterjes mezőnyben sokan egy lyukas kétfillérest sem adtak volna.

1990-hez képest megháromszorozta szavazatainak számát, és az élre került a négy évvel ezelőtti ötödik helyezett, a három gyerekkel és egy Trabanttal rendelkező halk szavú szocialista jelölt, Miakich Gábor, aki igen visszafogott kampányt folytatott. Neki volt a legkevesebb és legrosszabb plakátja, egyetlen „nagy” rendezvénye, a háromnapos majális is szinte botrányba fulladt.

Kulin Ferenc most a két forduló között úgy tesz, mintha még valóságosan is versenyben lenne, és miként országosan, azonképpen helyben is kereszténynemzeti összefogást sürget. Ehhez azonban legalábbis összefogható választók kellenének, márpedig a helyi torgyánista és antitorgyánista kisgazdák előbb lépnének be az MSZP-be, mintsem Kulin szavazótáborába, és a kereszténydemokraták szavazóbázisára is Ungár Klára számít.

Bizony, a választópolgár elég különös élőlény.




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon