Skip to main content

Hors-d’eau

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
avagy: Ki vádolja nemzetünket antiszemitizmussal?


A liberális ellenzék, ezen belül az SZDSZ nagy győzelme a helyhatósági választásokon nagyon sok mindent megmutatott. A legfontosabb tanulságokat meg sem említem, csak egy viszonylag mellékes, ám sokakat izgató körülményre szeretném fölhívni a t. Ház, akarom mondani, a t. Olvasó figyelmét.

A magyar közvéleménynek az a tevékeny, a modern demokrácia mellett elkötelezett része, amely ezúttal is elment szavazni, bebizonyította, hogy a demokratikus magyar társadalom nem ül föl az antiszemita uszításnak. Ugyanis az SZDSZ-t – vezetőit, képviselőit, tagjait, szavazóit – lezsidózták, „szabadelvű zsidóság”-ról beszéltek, „zsidó liberalizmus”-ról beszéltek, „sárga (!) diktatúrát” emlegettek itt némelyek. Paradox módon ugyanők voltak, akik fölháborodtak, amikor velük kapcsolatban a magyarországi és a nemzetközi sajtó megfogalmazta az antiszemitizmus vádját; azt mondták, hogy ez a vád Magyarország tekintélyét rontja – hiszen más vonatkozásban is azt hiszik, hogy az általuk képviselt politikai szélsőség Magyarországgal azonos.

Ám az antiszemitizmus szörnyű vádja nem a magyar népet érte, hanem a magyar politika hangos antiszemita kisebbségét.

Aki a magyar politikai közvéleményt antiszemitának bélyegzi a maga összességében, az hazudik  ebben egyetértek Csengey Dénessel, aki ezt a hors-d’eau-ra fölállva teljes joggal kikérte magának. Ha egy országban a választók jelentős része olyan pártra szavaz, amelynek a vezetői közül némelyek zsidó származása az ellenfelek erre való állandó hivatkozásai következtében több mint közismert, akkor ebben az országban az antiszemitizmusnak nincs jelentős politikai hatása.

Tehát mindenkinek igaza van, aki azt állítja, hogy Magyarországot nem szabad antiszemitizmussal vádolni – igaz bár, hogy evvel a váddal én nem találkoztam; némely antiszemitákat antiszemitizmussal vádoltak csakugyan, de ők – nem Magyarország. Néha ezt a vádat antiszemiták is kikérik maguknak, és nekik is igazuk van, ám ha ők azt mondják, hogy aki magyar, az nem antiszemita, akkor logikailag önmagukat rekesztik ki a magyar nemzetből. Ez túlzás. A magyar antiszemiták is magyarok, egyszerűen csak nincsenek olyan sokan, mint gondolták. A magyar nép e tekintetben is érettnek és szabadelvűnek bizonyult. E tekintetben is büszkék lehetünk hazánkra.

Azok is vagyunk.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon