Skip to main content

Közérdekű – személyes – nyilvános – titok

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Történeti, logikai, fogalmi problémák – II. rész

Az alábbi írás az előző számunkban közölt tanulmány második része. Az első részben a szerző az európai és amerikai szabályozást és azok mögöttes elveit hasonlította össze. E második rész a nyilvánosság, a magántitok, az állami titok1 szabályozását tekinti át a magyar jogban. A szerk.

A hazai szabályozás logikája

A jogállami forradalom – mikor beült hozzá az unalom (és még mielőtt megbukott volna) – előállt pár jogi furcsasággal. Ezek között akadt olyan is, amelyet a nemzetközi irodalomban ünnepelnek, sőt amellyel Werbőczy óta talán először európai divatot is diktált. Ilyen az adatvédelem és az információszabadság szinoptikus (együttnéző) szabályozása és közös védnökre bízása. Ám a két alkotmányos jog együttes szabályozásából nehézségek is támadnak. Igaz, ami igaz, az információs jogok terén általános problémát jelent, hogy amint megoldunk valami problémát, maga a megoldás generálja az újabb nehézségeket. Más jogterületeken nem ez a helyzet.

A magam részéről arra gyanakszom, hogy ebben az információs jogok benső feszültsége nyilvánul meg, amelyet definíciós nehézségként nevezünk meg, és annak is érzékelünk, miközben sokkal mélyebben fekvő nehézségről tudósít. A privacy védelméről beszélünk, és csak azt tudjuk, kit (az embert mint jogalanyt), de azt már nem, hogy mi a csudáját védelmezünk, hisz az ember személyiségének csak a látszatairól, megnyilvánulásairól, de nem a mibenlétéről tudunk a jog nyelvén szólni. Ugye, a karlsruhei alkotmánybíróságot követve a Sólyom-bíróság jóvoltából mi is bevezettük az információs önrendelkezés fogalmát. Ezzel tényleg megoldottunk egy sor olyan problémát, amelynek kezelésére az USA jogászai ipari, kereskedelmi önszabályozással, mostanság az európai verseny miatt bevezetett Safe Harbour elvekkel, korábban pedig a Lex Rhodia mintájára fogant Lex Informatica2 univerzálisnak képzelt ködös szokásjogával próbálkoztak, mérsékelt sikerrel. A privacy-védők nálunk elégedetten nyugtázhatták, hogy – nem baj, ha a bankok, a kereskedelem és az ipar emberei az öklüket rázzák – az önrendelkezési jogként értelmezett személyes adatvédelem olyan magasságba emelte a személyes privacyt, ahova nem ér fel az alacsony üzleti érdek. Csakhogy azzal, hogy önrendelkezésként értelmezve abszolút szerkezetű joggá tettük a személyes adatok védelmét, alkalmazását a szerződések jogában rettentően megnehezítjük, hiszen – ha éppenséggel Faustként éppen nem a gonosszal boltolok (Mefisztó gyenge polgári jogból) – vagy önrendelkezési jogom van valamire, vagy szerződéseket kötök rá. Elvben ugyanis az információs önrendelkezési jogomról éppoly kevéssé mondhatok le szerződéssel, mint az életemről vagy személyes méltóságomról. A gyarkorlat és néhány jogi segédelv persze mégis kikényszeríti, lehetővé teszi ezt a korlátozást.

A közérdekű adat fogalma ugyancsak különösre sikeredett. Az ugyanis a magyar joggal ismerkedő külföldi számára is komoly kihívást jelent, hogy megértse a közérdekű adat (data of public interest) és a nyilvános adat (public information) nem szinonimák, sőt a közérdekű adat, amely ugyan főszabály szerint nyilvános, mégis lehet titkos is, mi több, az államtitok ugyanúgy lehet közérdekű adat (és rendszerint az is, ha nem éppen személyes adat), mint az üzleti titok.

A mi közérdekű adat fogalmunkkal én más ország jogrendszerében nem találkoztam. Érdemes a magyar Avtv. és az USA Freedom of Information Act3 közérdekű adat/nyilvános adat fogalmát egymás mellé tenni. Az USA szabályozásában az információszabadság természetesen kiterjedhet személyes adatokra is, azaz személyes adat is lehet közérdekű-nyilvános. A magyarban nem. Azaz: a magyar szabályozásban az információs jogok dogmatikáján erőszaktétel azt állítani, hogy az információszabadság kiterjedhet a személyes adatokra is.

Az USA törvénye a mi közérdekű adatunk párjaként a nyilvános információ kifejezést használja. A magyar törvény legutóbbi novellájáig következetesen minden kontextusban „adat” kifejezést használt, nem alkalmazta az „információ” szót, míg a jelenleg hatályos szöveg meglehetősen hangsúlytalan összefüggésben egyszer használja. Ha ezt a törvény nem is mondja ki, néhány jogalkalmazót leszámítva (de erre még kitérek) konszenzus van abban, hogy adat és információ szinonimák, azaz az adatnak a magyar jogban, akárcsak az amerikaiban az információnak, van kontextuális jelentése. Ez, ha a bizonyítékokat most mellőzöm is, következik a törvény egészéből.

Az amerikai törvény a közérdekű információt (public information) úgy határozza meg, hogy az magában foglalja az adat és adathordozó fogalmát is.4 Ami az adathordozót illeti, az amerikai törvény a record kifejezést használja, melynek fogalma alatt az elektronikus információszabadság törvénybe iktatása folytán minden elektronikus adathordozót is érteni kell. A magyar adatvédelmi-információszabadság jog unikális megoldása az is, hogy ellentétben az USA és más országok törvényeivel nem iratról, dokumentumról, jegyzőkönyvről, okmányról stb. (record), hanem adatról beszél, amely lehet személyes és lehet közérdekű. Ezzel különben 1992-ben talán a lehetséges legkorszerűbb választ adta az informatikai kor alapvető kihívására.

A magyar törvény az adathordozóval egyáltalán nem foglalkozik. Ez megítélésem szerint kifejezetten üdvözlendő, és nem utolsósorban technológia-semleges álláspontot tükröz. Nem definiálja továbbá az adat fogalmát sem, mint ahogy nem határolja el az adatot az információtól, amit ugyancsak nem lehet – jóindulatú és intelligens jogalkalmazást feltételezve – szerintem kifogásolni. Eszerint nálunk minden ismeret (legyen bár értelmezett vagy sem) adat. Később még kitérek arra, hogy az adat jogi fogalma a kontextuális összefüggésekből rekonstruálható.

Az amerikai törvény esetében az információszabadság joga lényegében egyenlő az állammal kapcsolatos nyilvános adatok/információk törvényi szabályozásával. A magyar törvény esetében az információszabadság a közérdekű adatok fogalmát határozza meg, mely egyszerre szűkebb és tágabb az állami-közhatalmi szerv, állami-közhatalmi adat világánál, és annak megismerhetőségét szabályozza arra az esetre, ha a közérdekű adat egyúttal nyilvános adat is. (Igaz, ebben a kérdésben az ún. üvegzsebtörvény újdonságot hozott, de úgy rontott a fogalmi tisztaságon, hogy semmivel nem jutott előrébb a személyes adat – közérdekű adat dichotómiájának megoldása terén:

„E törvény alkalmazása során:…
közérdekből nyilvános adat: minden olyan, természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet kezelésében lévő vagy rá vonatkozó, a közérdekű adat fogalma alá nem tartozó adat, amelynek nyilvánosságra hozatalát vagy hozzáférhetővé tételét törvény közérdekből elrendeli.”

További különbségek: A legfőbb furcsaság, amely ennek az írásnak tulajdonképp tárgya, hogy

1. Valamely ismeret vagy személyes adat, vagy közérdekű adat.

2. Ezt ugyan nem kellene leírnom, hisz az első állítás magában foglalja – mégis megteszem –, a személyes adat és a közérdekű adat közös osztálya üres logikai osztály.

Azután:

1. Az adat vagy nyilvános, vagy pedig bizalmas (a bizalmasságnak persze eltérő fokozatai és jogcímei vannak).

2. A személyes adatok esetében a főszabály a bizalmasság.

3. A közérdekű adatok esetében a főszabály a nyilvánosság.

Adatcsoportok logikai kapcsolatai a magyar jogban5

Az alábbiakban igyekszem bemutatni az egyes adatcsoportok közötti logikai kapcsolatokat6 a magyar jogban. Vegyük először a közérdekű adat és a személyes adat viszonyát. Első ránézésre is nyilvánvaló, hogy a közérdekű és személyes adatok logikai osztálya üres, mert: „közérdekű adat: az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, valamint a tevékenységére vonatkozó, a személyes adat fogalma alá nem eső adat.”

Az AB egy korai határozatában ezt mondja: „Az információ csak akkor nem tekinthető közérdekűnek, ha az személyes adat.”7 Ugyanakkor ebben a tekintetben az alkotmányossági joggyakorlat nem egységes. A 60/1994. (XII. 24.) AB-határozat szerint: „Az Alkotmánybíróság megállapítja: a jogállamban közhatalmat gyakorló vagy a politikai közéletben részt vevő személyek – köztük azok, akik a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítják – arra vonatkozó adatai, hogy korábban a jogállamisággal ellentétes tevékenységet folytattak, vagy olyan szerv tagjai voltak, amely korábban a jogállamisággal ellentétes tevékenységet folytatott, az Alkotmány 61. § szerinti közérdekű adatok.” Az AB itt – amint azt az indokolásban hangsúlyozza – tudatosan tér el az Avtv. szabályaitól és logikai szerkezetétől, a fogalmakat, amint azt hangsúlyozza, csak az Alkotmányra reflektálva használja. A törvény mindenesetre kizárja, hogy a személyes adat közérdekű lehetne. Ezt a következőképpen lehet ábrázolni:

majtenyi/1abra

Most lássuk, mi a helyzet a közérdekű adat és a nyilvános adat viszonyában. A közérdekű adat a főszabály szerint nyilvános, de nem minden közérdekű adat az, hiszen – utaltam erre – például az állam titkai, valamint a közhatalmi szervek által kezelt üzleti titkok, banktitkok, adótitkok is közérdekű adatok, ha nem éppen személyes adatok. Az ábra azért beszédes, mert ha kizárólag a közhatalom adatvagyonát vesszük figyelembe – és eltekintünk attól, hogy nem az állam a világ közepe, vannak adatok az állam határán túl is – ez az ábrázolt viszony a két adatkategória tekintetében igaz marad.

majtenyi/2abra

De mi a helyzet a személyes adat – nyilvános adat esetében? A személyes adat főszabály szerint nem nyilvános, azonban törvény elrendelheti a személyes adatok nyilvánosságra hozatalát. „Törvény közérdekből – az adatok körének kifejezett megjelölésével – elrendelheti a személyes adat nyilvánosságra hozatalát. Minden egyéb esetben a nyilvánosságra hozatalhoz az érintett hozzájárulása, különleges adat esetében írásbeli hozzájárulása szükséges. Kétség esetén azt kell vélelmezni, hogy az érintett a hozzájárulását nem adta meg.”8 Ennek a képletnek az értelmezése különös elővigyázatosságot igényel.

majtenyi/3abra

A magyar szabályozás legneuralgikusabb pontjának a magam részéről azt az elemet tartom, hogy a személyes adat – mint láttuk – nem minősülhet közérdekű adatnak. Ez a szabály kiiktathatja a közérdekű adat nyilvánosságára támasztott (jog)igényt, lehetetlenné teheti az állam átláthatóságának alkotmányos követelményét. Ebből a csapdából azonban, ha nem is könnyedén, ki lehet lépni, ha belátjuk és folyamatosan szem előtt tartjuk azt, hogy a közérdekű adat ugyancsak nem esik egybe a nyilvános adattal. Továbbá segítségül hívhatunk egy az előbbi tételt nem cáfoló, pontosító szabályt is. Arra gondolok, hogy ha államunk valamely közkedvelt vezetője a Zöldfoki Szigetek elnökével, valamint a kíséretében lévő sárbogárdi polgármester pedig az ottani sárbogárdi polgármesterrel találkozik, közérdekű adatról beszélünk, hiszen az alkotmányban, organikus törvényekben említett közjogi tényezők (pl. elnökök, polgármesterek) kapcsolatáról van szó. Ezen szereplők neve pedig a funkció majdnem mellékes attribútuma. Ilyenkor felidézhetjük Hobbes Leviatánjának eredeti címlapját. A békés táj fölött a tengerből kiemelkedő állam-szörny testét kicsiny emberi lények alkotják. Az államnak ugyan nagyon nagy, sőt: böszme természete vagyon, de mégiscsak emberekből áll össze. Mindazonáltal, ez a megoldás sem veszélytelen, mert megnyitja az értelmezés további kiterjesztésének útját. A megoldás másik útja, hogy az Avtv. 19. §-ának jól ismert szabályához fordulunk: A közfeladatot ellátó szervek „hatáskörében eljáró személyek neve, beosztása vagy besorolása és munkaköre – ha törvény másként nem rendelkezik – bárki számára hozzáférhető, nyilvános adat”. Megtehetjük azt is, aszerint hogy a jogeset mit kíván, hogy e két elvet/szabályt adott esetben kombináljuk.

Ezek után nehézség nélkül elkészíthetjük e három adatkategória, a közérdekű adat, a nyilvános adat és a személyes adat logikai kapcsolatát mutató logikai szerkezet sémáját. A magyar szabályozás alapulvételével a következőt kapjuk:

majtenyi/4abra

Összehasonlításképpen érdemes az Egyesült Államok információszabadság és privacy szabályai szerint az ottani szabályozás sémáját is megmutatnom. Szerintem ez – az USA fentebb jelzett törvényi szabályozása alapján – az alábbi szerkezetet mutatja:

majtenyi/5abra

Mint látjuk a közérdekű adat–nyilvános adat ebben a modellben megkülönböztethetetlen, egybeesik, és a mi felfogásunk szerinti személyes adat lehet nyilvános (közérdekű) adat is. Ugyanakkor a nyilvános (közérdekű) adat fogalma szűkebb is a miénknél: az kifejezetten az ún. (szövetségi) kormányügynökségek adatvagyonára vonatkozik. Az USA szabályai eltekintenek attól – mivel a szabályozás tekintetében ezek érdektelenek –, hogy persze vannak nyilvános adatok az állam működési körén túl is.

majtenyi/6abra

Az ábra mutatja, hogy az állami nyilvános adatnál tágabb az információszabadság körébe tartozó adat. Erre a kérdésre még kitérek. A magyar jogban az állami szerv által kezelt adat szűkebb kör a közhatalmi szerv által kezelt adatok körénél, de ezt a sémát sem akartam az értelmezhetőség kárára bonyolítani. Így érthető.

Közérdekű adat – államtitok/szolgálati titok – személyes adat

Visszatérve Magyarországhoz: államtitok az az adat, amely az 1995. évi LXV. törvény alapján az államtitokköri jegyzékben meghatározott adatkörök valamelyikébe tartozik, és törvényes minősítési eljárás során, minősítési javaslat alapján (formai követelmények) a minősítő megállapította, hogy az érvényességi idő lejárta előtti nyilvánosságra hozatala, jogosulatlan megszerzése vagy felhasználása, illetéktelen személy tudomására hozása, továbbá az arra jogosult részére hozzáférhetetlenné tétele közvetlenül sérti vagy veszélyezteti a Magyar Köztársaság törvényben meghatározott honvédelmi, nemzetbiztonsági, bűnüldözési vagy bűnmegelőzési, központi pénzügyi, külügyi vagy nemzetközi kapcsolataival összefüggő, valamint igazságszolgáltatási érdekeit (ez tartalmi-szubsztantív követelmény).

Szolgálati titok a minősítésre felhatalmazott által meghatározott adatfajták körébe (a továbbiakban: szolgálati titokkör) tartozó adat, amelynek az érvényességi idő lejárta előtti nyilvánosságra hozatala, jogosulatlan megszerzése és felhasználása, illetéktelen személy részére hozzáférhetővé tétele, továbbá az arra jogosult részére hozzáférhetetlenné tétele sérti vagy veszélyezteti az állami vagy közfeladatot ellátó szerv működésének rendjét, akadályozza a feladat- és hatáskörének illetéktelen befolyástól mentes gyakorlását, és ezáltal közvetve a Magyar Köztársaság törvényben meghatározott érdekeit hátrányosan érinti.9 Az államtitok és a szolgálati titok fogalmi körében mind (de főként) közérdekű adatok, mind pedig személyes adatok szerepelhetnek.10

Az államtitok és a szolgálati titok fogalma ezek szerint eltér, az ábrázolt logikai szerkezetben azonban nem kell megkülönböztetnünk. Csak olyan információ (adat) minősíthető államtitoknak, amely minősítésre felhatalmazott közfeladatot ellátó szerv kezelésében van:

majtenyi/7abra

A képletet tovább bonyolítaná az üzleti titok, a statisztikai adat és a környezeti adat meghatározása, ezek viszonya korábban bemutatott adatfajtákhoz, belehelyezésük a struktúrába, ettől azonban most hely hiányában eltekintek. Tömören: a közfeladatot ellátó szerv vagy személy birtokában lévő nem személyes adat, legyen bár üzleti titok: közérdekű adat, de – természetesen – nem nyilvános adat. Az, hogy a személyes adatnak minősülő üzleti titok nem nyilvános, kétszeres evidencia.

A statisztikai adat esetében érdekes, hogy a statisztikai törvény nem határozza meg a statisztikai adat fogalmát. A törvény kulcsfogalma az „egyedi adat”. Az egyedi adat statisztikai célból kezelt adat, amely lehet személyes vagy közérdekű (az Stt. megengedi azt az értelmezést, hogy az állam- és szolgálati titok is egyedi adat), alkalmas az adatszolgáltató jogalany azonosítására.11 Az az egyedi statisztikai adat, amely egyúttal személyes adat is, természetesen (kettős okból) nem nyilvános. Viszont a hivatalos statisztikai szolgálathoz tartozó szervek által végrehajtott adatgyűjtések eredményei általában nyilvánosak.12

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 12. §-a szerint mindenkinek joga van a környezetre vonatkozó tényeket és adatokat megismerni, ide tartoznak a példálózó felsorolás szerint a környezet állapota, a környezetterhelés és környezethasználat, a környezetszennyezettség mértéke, valamint többek között a környezet emberi egészségre gyakorolt hatásainak a megismerésére. A nem közhatalmi környezethasználót is tájékoztatási kötelezettség terheli az általa okozott környezetterhelés és -igénybevétel, valamint környezetveszélyeztetés tekintetében.13

Végül lássuk az összefoglaló ábrát! Az ábra alapvető logikai összefüggéseket hivatott megmutatni, de az áttekinthetőség miatt nem minden adatkategóriát ábrázoltam. A grafikai ábrázolásban az egyes logikai osztályok mérete (nyilvános – nem nyilvános közérdekű adat) torz.

majtenyi/8abra

Az itt elemzett és logikai ábrákkal illusztrált viszony – bár a logikai séma rendszerint egyszerűsít is – néhány tekintetben bonyolultabbnak tűnik, mint a fentebb említett nemzetközi minták. Véleményem szerint, ha az erre mutató jelek alapján (lásd pl. az ún. közérdekből nyilvános adatot, melyet – miután logikusan nem helyezhető el – nem ábrázoltam) nem alap nélkül gyanakszunk is arra, hogy a magyar jogalkotó nem volt teljesen tisztában azzal a struktúrával, amelyet létrehozott, vagy amelyhez az újonnan megalkotott szabályaival illeszkedett; ez a jogi struktúra, rendszer működőképes. Vagyis a jogszabályszövegek, talán meglepő módon, mégis eléggé koherensek, azaz joglogikai értelemben erősek lettek. Azt szeretném ezért sugallni, hogy sokkal inkább átlátni, megérteni, működtetni kellene ezt, semmint megváltoztatni.

A magyar titok-nyilvánosság jogi szerkezete kétségkívül kuriózum, de nem provinciális kuriózum.

Az alanyi oldal – kinek az adata nyilvános?

Első lépésben vegyük szemügyre, miképpen is értelmezendő a közfeladatot ellátó szerv, a közfeladatot ellátó személy, valamint a közszereplő adatainak nyilvánossága, és mi a jelentősége annak, hogy szervről vagy személyről van-e szó. A személyes adat alanyi oldalával itt nem foglalkozom, hiszen aki elolvassa a törvényt, annak világos, ki a személyes adat védelmének jogosultja (minden élő ember). A közfeladat és azt ellátó személy esete már keményebb dió.

Az adatvédelmi törvény szerint a szerv–személy megkülönböztetés viszonylagos: A kötelezettség alanya: „állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy (a továbbiakban együtt: szerv)…” – mondja az Avtv. 19. § (1) bekezdése. A jogi szabályozás és az alkotmánybírósági gyakorlat a közfeladatot és a közfeladatot ellátó személyt mindig együtt taglalja. Így teszek én is, de később.

A közfeladat fogalmát törvény nem határozza meg. A jogrendszerben azonban elszórtan számos utalást, sőt meghatározást találunk mind a közfeladat, mind a közfeladatot ellátó személy fogalmára, de találkozunk a közszereplők fogalmának meghatározására tett kísérletekkel is. (Miután a közfeladatot és az azt ellátó személy jogi helyzetét általában együtt szabályozzák, indokolt ezeket együtt is tárgyalni.)

A 16/1998. (V. 8.) AB-határozat14 a közfeladatról a Ptk.-nak a köztestületeket a magyar jogba ismét bevezető rendelkezéseinek indokolására hivatkozva megállapítja, hogy az általában olyan feladat, amelyet egyébként az államnak vagy a helyi önkormányzatnak kellene megvalósítania. De már az alaphatározat15 is azt mondta, hogy „a közfeladat közigazgatási feladat”.16

Érdekes, a statisztikai törvény, bár nem határozza meg, ismeri a „közérdekű feladat” fogalmát is, és nyilvánossági szabályt kapcsol hozzá: „Közérdekű feladatot ellátó szerv, illetőleg társadalmi szervezet, valamint a költségvetési szerv ezen tevékenységére vonatkozó egyedi adat az adatszolgáltató írásbeli hozzájárulása nélkül is nyilvánosságra hozható.”17

Az Alkotmánybíróság érvelése szerint a szakmai kamarák18 – ellentétben pl. az önkéntesen létrejövő gazdasági kamarákkal – közfeladatot látnak el. Ugyancsak érdemes a figyelmünkre az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvény19, mely szerint, összhangban a fentiekkel, az ombudsmani eljárásokban a kötelező tagsággal működő kamara: hatóság.20 Az idézett alkotmánybírósági határozat közhatalmi elemet tartalmazó közfeladatnak minősíti az államigazgatási eljárásban gyakorolt egyetértési jogot, a tanácsadói közreműködést, a közigazgatási feladatok ellátását és a normaalkotást.21 Egy évvel korábban az Magyar Orvosi Kamara jogállását vizsgálva állapította meg, hogy „a MOK legfontosabb feladatai és jogai között kétségtelenül szerepelnek közhatalmi-közigazgatási jellegűek”.22 Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a közfeladatok jelentik azokat a sajátosságokat, amelyek a szakmai kamarákat megkülönböztetik más köztestületektől, például a gazdasági kamaráktól. A szakmai kamarák a hagyományosan szabad foglalkozások önkormányzatai. Ezeket a hivatásokat speciális képesítés, a szolgáltatások személyes teljesítése és az azokat igénybe vevő féllel szembeni bizalmi viszony jellemzik. „Mindebből következően a szakmai kamaráknál az önkormányzati szabályozás messzebb mehet, mint más köztestületeknél: úgy is, hogy részletesebb, s úgy is, hogy alapjogokat – különösen a foglalkozás megválasztásához és gyakorlásához való jogot – érinthet. (…) …ezért alkothat saját normákat, amelyek megszegésének a fenti alapjogot korlátozó szankciói vannak. E sajátosságok miatt terjedhet a hivatási érdekképviselet adott esetben a vétójogig…. …az Emberi Jogok Európai Bírósága is – éppen a jelenlegihez hasonló ügyben – megállapította: »Az orvoskamara közjogi intézmény, amelyet a törvényhozó létesített, és az államszervezetbe kapcsolt be; az orvosi hivatásgyakorlás tekintetében a kamara a közellenőrzést gyakorolja, és jelentős jogosítványai vannak. Ezekre tekintettel a kamarát nem lehet egyesületnek tekinteni. (...)« (Eur. Court H. R. Le Compte, Van Leuven and De Meyere judgement of 23 June 1981, Series A no. 43.)”

A közfeladatot ellátó személyek körének meghatározásához segítséget jelent az, hogy a büntető törvénykönyv taxálja23 a hivatalos személyeket és a közfeladatot ellátó személyek körét. Alá kell húzni, hogy a közjogi felfogás fogalmi rendszere eltér a büntetőjog fogalmaitól, abban közfeladatot ellátónak tekintendő: mind az ún. hivatalos személy, mind, korlátozottan, a közfeladatot ellátó személy. (A két törvényben tehát a „közfeladatot ellátó személy” fogalma mást-mást jelent.)

Ezek szerint a Btk. alkalmazásában a közfeladatot ellátó személyek két csoportja különböztethető meg: Hivatalos személy: az országgyűlési képviselő, a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a kormány tagja, a politikai államtitkár, az alkotmánybíró, a bíró, az ügyész, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese, valamint a külön biztosok, a helyi önkormányzati testületek tagja, a közjegyző és a közjegyzőhelyettes, az önálló bírósági végrehajtó és az önálló bírósági végrehajtó-helyettes, az Alkotmánybíróságnál, bíróságnál, ügyészségnél, államigazgatási szervnél, önkormányzati igazgatási szervnél, az Állami Számvevőszéknél, a Köztársasági Elnöki Hivatalnál, az Országgyűlés Hivatalánál szolgálatot teljesítő személy, akinek a tevékenysége a szerv rendeltetésszerű működéséhez tartozik, jogszabály alapján közhatalmi, államigazgatási feladatokkal megbízott szervnél, testületnél az a személy, aki közhatalmi, államigazgatási feladatot lát el. Külföldi hivatalos személy: a külföldi állam joga szerint jogalkotási, igazságszolgáltatási vagy közigazgatási feladatot ellátó személy, nemzetközi szerződéssel létrehozott nemzetközi szervezetnél szolgálatot teljesítő személy, akinek a tevékenysége a szervezet rendeltetésszerű működéséhez tartozik, nemzetközi szerződéssel létrehozott nemzetközi szervezet közgyűlésébe, testületébe megválasztott személy, a Magyar Köztársaság területén, illetőleg állampolgárai felett joghatósággal rendelkező nemzetközi bíróság tagja, a nemzetközi bíróságnál szolgálatot teljesítő személy, akinek a tevékenysége a bíróság rendeltetésszerű működéséhez tartozik. Azok, akiket a Btk. közfeladatot ellátó személynek minősít,24 csak korlátok között élveznek fokozott büntetőjogi védelmet, ők az Avtv. szerkezetében is csak erős, szűk funkciókhoz kötött megszorítással tekinthetők közfeladatot ellátónak.25

A közszereplő sajátos szerepéről a Btk. kommentárja a rágalmazás vétségével összefüggésben – ugyancsak az Alkotmánybíróságra hivatkozva – ezt mondja: „Ennek kapcsán azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy a kritika megengedhetőségének határai tágabbak a kormányzat tagjai, a közhivatalnokok esetében, mint a politikusok tekintetében, és valamennyi közszereplő esetében tágabbak, mint a magánszemélyek tekintetében. A demokráciában a kormányzat cselekedetét vagy mulasztását nem csupán a törvényhozó és a bírói hatalom részéről kell alaposan vizsgálni, hanem a sajtó és a közvélemény részéről is. A közszereplést vállaló személyeknek vállalni kell azt is, hogy mind a sajtó, mind pedig a szélesebb közvélemény figyelemmel kíséri minden szavukat és cselekedetüket, így nagyobb türelmet kell tanúsítaniuk a kritikai megnyilvánulásokkal szemben [36/1994. (VI. 24.) AB-határozat].”

Az a határozat, mely a hatóság és a hivatalos személyek becsületének, jó hírnevük büntetőjogi védelmének alkotmányos szabályait tekintette át, megállapította, hogy „a szabad véleménynyilvánításhoz való jog által védett, alkotmányosan nem büntethető véleménynyilvánítás köre azonban a közhatalmat gyakorló személyekkel, valamint a közszereplő politikusokkal kapcsolatos véleménynyilvánítást tekintve tágabb, mint más személyeknél”.26 Itt tehát a közszereplő politikus, aki adott pillanatban, mert például ellenzékben van, nem gyakorol közhatalmat, közel kerül a közhatalmat gyakorlóhoz.27

A 60/1994. (XII. 24.) AB-határozat ugyancsak megerősíti, hogy a demokratikus államélet és közvélemény érdekében az állami tisztségviselők és más közszereplő politikusok alkotmányosan védett magánszférája másokénál szűkebb; különösen ki kell tenniük magukat mások kritikájának. „Ehhez azonban személyes adataik ismeretére is szükség lehet, amennyiben azok funkciójukkal vagy közszereplésükkel öszszefüggenek. A közhatalmat gyakorlók vagy a politikai közszereplést vállalók esetében (az én kiemelésem: M. L.) a személyeknek – különösen a választópolgároknak – a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő joga elsőbbséget élvez az előbbiek olyan személyes adatainak védelméhez képest, amelyek köztevékenységük és annak megítélése szempontjából jelentősek lehetnek.” Ezeknek a személyes adatoknak a megismerhetőségére nem csupán az állami és a politikai közélet informált megvitatása érdekében van szükség, hanem az állami szervek helyes megítéléséhez és a működésükbe vetett bizalom megalapozásához is.

Az Alkotmánybíróság abban a határozatában28, mely a Ptk. ún. „válaszadási jog” nevű intézményének alkotmányosságát értékelte (és állapította meg annak alkotmányellenességét), korábbi döntésére hivatkozva, az alábbiakat fejtette ki: „A rágalmazás és a becsületsértés általános, bármely sértett esetére meghatározott szabályának alkalmazásánál ennek megfelelően alkotmányos követelmény, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és így a nem büntethető véleménynyilvánítás köre tágabb legyen a közhatalmat gyakorló személyekkel, intézményekkel, valamint közszereplő politikusokkal szemben, mint más személyekkel szemben [36/1994. (VI. 24.) AB-határozat, ABH 1994. 219., 230–231.].”

A Ptk. irányadó szabálya [78. § (2)] szerint: „A jó hírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel.” „A személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés.” [80. § (1) ] Képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához – a nyilvános közszereplés kivételével – az érintett személy hozzájárulása szükséges. (2)

A Ptk. kommentárja szerint „közszereplésnek az a megnyilvánulás minősül, amely befolyásolja a szűkebb vagy a tágabb társadalom életét, a helyi vagy az országos viszonyok alakulását. A társadalom tagjai igénylik, hogy a közéleti szereplők közéleti tevékenységét megismerjék, ezért a közszereplés elválaszthatatlan a nyilvánosságtól.” (Törő Károly: A személyiség jogi védelme. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1992.) A fentiekből egyértelmű, hogy egy nyilvános közéleti eseményen (rendezvényen) részt vevő közéleti szereplő nem kifogásolhatja, ha hozzájárulása nélkül közli a sajtó a róla készült felvételt.

Az alkotmánybírósági esetjogból, a bírósági, valamint az adatvédelmi biztosi gyakorlatból törvényi definíció hiányában is felvázolható azoknak a személyeknek a köre, akiknek bizonyos – közfunkcióikkal összefüggő – adatai a nyilvánosságra tartoznak. Az ilyen személyek három csoportba sorolhatók; minden csoport tekintetében máshol húzódik a nyilvánosság határa, mivel más a nyilvánosság oka is.

Az első csoportot a közhatalmat gyakorló intézmények és személyek alkotják. Ilyen a közhatalmat gyakorló testület tagja, választott közméltóság (pl. köztársasági elnök, Országgyűlés(i képviselő), Alkotmánybíróság (annak tagja), ombudsman, települési29, kisebbségi önkormányzat), a központi és helyi közigazgató állam részét képező intézmény (pl. minisztérium, dekoncentrált, decentralizált közigazgatási hatóság, az önkormányzatok szakigazgatási szervei), a jogot kikényszerítő szervek, az országos hatáskörű szervek (pl. KSH), közhatalmat gyakorló szakmai kamarák, korporációk (pl. Közjegyzői, Ügyvédi, Orvosi Kamara): ezek mind közfeladatot látnak el. Ezeknek az intézményeknek a képviselői, közfeladatuk teljesítése körében, ugyanebbe a kategóriába tartoznak.

Az általánosnál szűkebb magánszférával rendelkezők következő csoportját azok a közfeladatot ellátó személyek alkotják, akik nem tartoznak az előző kategóriába, tehát nem gyakorolják a köz hatalmát, ám feladatuk ellátása olyan közügy, ami tevékenységük nyilvánosságát indokolja. E személyek meghatározásánál irányadó lehet a Btk. ismertetett fogalmainak és az AB gyakorlatának alapulvétele (noha a két „közfeladatot ellátó személy”-fogalom, megint hangsúlyozom, nem esik egybe).

A harmadik csoportot ez előzőekbe nem tartozó „híres emberek” képezik, pl. a tudósok, sportolók, médiaszemélyiségek és a bulvársajtó számomra ismeretlen kisded sztárjai. Hivatásuk vagy választott életformájuk miatt bizonyos mértékig ők is a nyilvánosság előtt élik életüket. A „híres ember” (színésznő, vízilabdázó, atomfizikus) közszereplései és az – akár ráutaló magatartással is kinyilvánított – beleegyezése adja a jogalapot adataik nyilvánosságra hozatalához.

Hangsúlyozni szükséges végül azt is, hogy a közszereplés magánszféra határait visszaszorító fogalmának meghatározásakor döntő kérdés, hogy az érintett személy választotta-e a részben nyilvánosság előtti életet, vagy sem. Aki akaratától függetlenül került a közérdeklődés középpontjába, mert például egy bűncselekmény áldozata lett, nem tartozhat ebbe a körbe.30

A közszereplők e három kategóriájának meghatározása mellett szükséges hangsúlyozni, hogy a közszereplőknek is csak a közszereplésükkel összefüggésben keletkezett adatai tartoznak a nyilvánosságra, ugyanis a közszereplés az, ami nyilvános, és nem a közszereplő egész élete. De ez alól is lehetnek – véleményem szerint – kivételek. A házastársi hűtlenség vagy a homoszexualitás például kétséget kizáróan magánügy. Ám ha pl. az országgyűlési képviselő homofób politikai nyilatkozatot tesz, törvényt kezdeményez vagy akár támogat a hűtlenkedés vagy a homoszexualitás büntethetőségéről, ezzel saját csalárdságát, homoszexualitását tárgyalható közüggyé teheti.

Milyen időszakra vonatkoznak a fenti megállapítások közszereplő esetén? Pl. miként értékelendők annak a személynek az adatai, aki élete egyik szakaszában közfeladatot látott el, a képviselősége előtt vagy után keletkezett adatai másképpen kezelendők-e, mint a közmegbízatás idején keletkezettek? A legkézenfekvőbb – és a lényeget tekintve helytálló válasz –, hogy a közfeladatot ellátó személy (közfeladataival összefüggő) adatai arra az életszakaszra vonatkozóan nyilvánosak, amelyben a közfeladatát ellátta. Csakhogy ez, bármilyen jól hangzó elv, a legfontosabb közfunkciókra nem áll már. Akadnak fontos törvényi, sőt alkotmányos kivételek, amikor a közméltóságok életrajzának valamely részét a törvény teszi nyilvánossá. Egy példa:

„…az Országgyűlés adatvédelmi biztost választ azok közül az egyetemi végzettségű, büntetlen előéletű, kiemelkedő tudású elméleti vagy legalább 10 évi szakmai gyakorlattal rendelkező magyar állampolgárok közül, akik az adatvédelmet érintő eljárások lefolytatásában, felügyeletében vagy tudományos elméletében jelentős tapasztalatokkal rendelkeznek, és köztiszteletnek örvendenek.”31 De nem állhatunk meg itt. A közméltóságok és a közméltóságra jelöltek nyilvános és elhallgatni kívánt elemeiben életrajzuk32 a szokásjog szerint – összhangban az Alkotmánybíróság ismertetett álláspontjával – nyilvános adat. A jelölt emberi méltóságának tisztelete mellett a rosszindulatig menő ellenszenvnek is utat lehet nyitni, csak hazudni nem szabad. Említhető, hogy az Alkotmánybíróság 60/1994. sz. határozata ezen túl – ellentétben az Avtv.-vel – a politikai közélet résztvevőinek együttműködését a pártállami titkosszolgálatokkal közérdekű adatnak minősíti.

Ebben a körben az USA és Európa politikai kultúrája érzékelhetően különbözik. Az Egyesült Államokban pl. a Legfelsőbb Bíróságba jelölt bírák esetében – hogy az elnökjelöltekről ne is szóljunk – a nyilvános élveboncolás is bevett. Európában több tapintat a szokás. A karrier, azaz életút (ide értve a releváns személyes vagy politikai botlásokat is), végzettség, művek stb. (és az olyan alapvető személyes körülmények: mint, hogy nős, nőtlen, elvált) adatainak szabad közlése biztosan indokolt.

Noha erre nincs törvényi felhatalmazás, természetes és indokolt érdeklődést vált ki a jogállamban közhatalmat gyakorló vagy a politikai közéletben részt vevő személyeknek a közfeladataik megszűnte utáni karrierje, és azt sem titkolják, hogyha, mint más halandók, meghalnak.

Ki tudja ugyanakkor, milyen politikai hagyományt követ a harmadik magyar köztársaság, amikor a közméltóságok megválasztása (hogy a kinevezéseket ne is említsük) esetén a jelöltek alkalmasságát, életútját a pártok, a politika auktorai, azaz sem a jelölők, sem pedig a jelölteket elutasítók gyakran egyáltalán nem hajlandók értelmesen, a deliberatív demokrácia mintái szerint megtárgyalni, álláspontjukat indokolni? A legtöbb, amit a máskor oly kevéssé szemérmes politikai vezetők kipréselnek magukból, hogy X vagy Y jelölt megválasztásához szükséges szavazatokat nem képesek „garantálni”. Vajon miféle szemérem tartotta vissza, például, a jogállam értékeit szavakban oly magas polcra helyező magyar liberális pártot attól, hogy közölje, mi a tényleges kifogása a szocialisták megnevezett államfőjelöltje ellen?33 Nem a Holdban élek. Túlzás volna feltétlenül igaz és őszinte mondatokat elvárnunk a politikusoktól, de értelmes, tárgyalható szempontokat nálunk is kötelesek lennének a politikai döntéseik mellé odatenni. Meg kell állapítani, hogy ebben a tárgyban a sajtó még mindig sokkal jobban teljesít, mint a politika.

Az adat és a joggyakorlati furcsaságok

A közelmúlt bizarr fejleménye, hogy az Alkotmánybíróság, saját határozatainak fittyet hányva azt állította egy perben magáról, hogy nem lát el olyan feladatot, mely alapján közérdekű adatok kiadására lenne kötelezhető, azaz nem is állami, de nem is korábbiakban kifejtett tágabb értelmezésben közfeladatot ellátó34 szerv, ekképpen kérésre sem köteles közzétenni az eljárása alá vont alkotmánybírósági beadványt. Emlékeztetőül: a Társaság a Szabadságjogokért az Avtv. alapján azzal az igénnyel fordult az AB-hoz, hogy küldjék meg részükre az egyik parlamenti képviselő által is jegyzett, a Btk.-ban visszaélés kábítószerrel néven szereplő tényállás alkotmányellenességének vizsgálatát kérő indítványt.35 Az AB határozataiban tükröződő jogértelmezés szerint minden állami, közhatalmi, önkormányzati tevékenység közfeladat,36 azaz az erre rendelt szervek, személyek közfeladatot látnak el, miközben a közfeladat alanyi értelemben (közfeladatot ellátó szerv/személy) tágabb a közhatalom személyi körénél is. Amikor tehát közhatalmi tevékenységet végez olyan szerv, amelynek nem ez az alapvető rendeltetése, közfeladatot ellátó szervnek (személynek) tekintendő. Mindazonáltal a perben az Alkotmánybíróság jogi képviselője nemcsak azt fejtegette, hogy az AB az indítványok tekintetében nem adatkezelő, hanem azt is, hogy az indítvány egyébként sem közérdekű adat, sőt – az értelmező kéziszótárra hivatkozva – még csak nem is adat.

Az ügyben első fokon döntő Fővárosi Bíróság ítélete megállapította37, hogy ellentétben az Alkotmánybíróság vélekedésével az Alkotmánybíróság „olyan szervezet, amely közfeladatot lát el”. Sőt, helyesen, azt is leszögezi, hogy téved az alperes Alkotmánybíróság, amikor az országgyűlési képviselőtől elvitatja a „közfeladatot ellátó személy” titulust. Idáig tehát rendben is volnánk. A TASZ keresetét ezzel együtt elutasították. A bíróság ugyanis az ügy érdemében már Alkotmánybíróság merész – a Magyar értelmező kéziszótárra alapozott – állásfoglalását visszhangozta: „A Magyar értelmező kéziszótár38 meghatározása szerint (ami itt szimpla zagyvaság) »adat: valakinek vagy valaminek a megismeréséhez, jellemzéséhez hozzásegítő (nyilvántartott) tény39, részlet. Jogi szempontból terhelő adat a bizonyítékul felhasznált tény.« Az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítvány, amely valakinek egy adott jogszabállyal, jogesettel kapcsolatos véleményét, álláspontját tükrözi, ennek a meghatározásnak nem felel meg” – így az elsőfokú ítélet. Ha igaz is, hogy nem definiálja a törvény, valójában nem hiányzik teljesen az adat fogalma a jogtárból. Az „adat” az Alkotmányban és a jogrendszerben számos kontextusban szerepel, és a kontextusok értelmezik a kifejezést.

„A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze”40 – így szól az Alkotmány.

Nyilván nem értelmetlenséget óhajtott az alkotmányozó, hanem azt – amint azt világosan ki is nyilvánította –, hogy az információszabadság biztosításával a közszférát, melynek az Alkotmánybíróság is kétségkívül része, átláthatóvá tegye. Erről szól tehát, midőn az „adatok” megismerését joggá teszi.

Miként értsük továbbá az Alkotmány alábbi rendelkezését: „Az országgyűlési bizottságok által kért adatokat mindenki köteles a rendelkezésükre bocsátani, illetőleg köteles előttük vallomást tenni.”41 Ez a másik alkotmánybéli szabály azért is érdemes a figyelmünkre, mert mutatja, következetes az adat kifejezés használata az Alkotmányban, hiszen az illetőleg szóhasználat (mely és/vagy értelmű) összeköti a két kötelezettséget. Vajon ez az alkotmányos kötelezettség értelmezhető-e a kéziszótár szócikke szerint? Nyilván nem. Vajon nem azt jelenti-e szövegszerűen is, és az élő jogban a harmadik köztársaság joggyakorlatában, hogy köteles vagyok az akár okiraton, akár más módon tárolt tudást a bizottságnak átadni? De kétséget kizáróan ez a „bizottságok által kért adatokat mindenki köteles a rendelkezésükre bocsátani” fordulat magában foglalja mindazt az „adat” szónak tulajdonítható értelmet, amelyet az ítélet az AB kérelme nyomán ki kívánt zárni belőle. Lehet-e a bizottság által kért adat éppen egy alkotmánybírósági beadvány? Kétségkívül: igen.

Hivatkozhatunk a rendőrségi törvény adatkezelési fejezetére is, mely szerint – ellentétben az értelmező szótárral – a következtetés, a vélemény is adat: „A rendőrségi adatkezelés során a tényeken alapuló adatokat meg kell különböztetni a következtetésen, véleményen vagy becslésen alapuló adatoktól.”42 Továbbá, mit jelenthet a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának alábbi rendelkezése: „Mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra; ez a jog magában foglalja mindenfajta adat és gondolat határokra való tekintet nélküli – szóban, írásban, nyomtatásban, művészi formában vagy bármilyen más tetszése szerinti módon történő – keresésének, megismerésének és terjesztésének a szabadságát is.”43 Vajon miféle szóban, írásban, nyomtatásban terjeszthető adatra gondolt itt a jogalkotó, illetve az egyezségokmány hivatalos magyar szövegének fordítója? Megmondom. Ugyanarról az értelemről van szó itt is, mint az Alkotmány és az Avtv. esetében.

Máskor az Alkotmánybíróság is tudja, mi az adat.

Az Alkotmánybíróság hol az adószámot44, hol az aláírási íveken szereplő információkat45, hol a tartózkodási helyünket46, hol az egyszerűsített számla tartalmát47, a sportpályán készült fényképet48, hol pedig a pártállam érdekében kifejtett politikai tevékenységet49 nevezi adatnak. A határozatokat még hosszan lehetne idézni.50 Az Alkotmánybíróság eddigi története több mint hatvan olyan határozatot számlál, melyben szó esik a közérdekű adatok fogalmáról. A Fővárosi Ítélőtábla megváltoztatta az első fokú ítélet indoklását.51 Jogerős ítélete szerint az alkotmánybírósági beadvány adat. Azonban azzal elutasította a TASZ keresetét, hogy az országgyűlési képviselő magántitka az, hogy az Alkotmánybírósághoz fordult. Annak az olvasómnak, aki e cikk fejtegetéseit elolvasta (köszönet érte), világos, hogy ez – szerintem – ugyanúgy tarthatatlan álláspont, mint az elsőfokú bíróságé. Nem fejtem ki, miért, mert az fentebb olvasható volt. De ennek az érvelésnek annyi érdeme mégis van, hogy belátja az „adat” szónak a jogrendszerben van kontextuális jelentése.

Ez azért is fontos, mert mintha a hivatalban lévő adatvédelmi (és információszabadságért felelős) biztos is bizonytalan lenne ebben az alapvető kérdésben. Hogy jog szerint adat lehet valamely jelentéseket hordozó, akár bonyolult szöveg komplexitása.

Erre tudok csak gondolni, ha azzal találkozom, hogy az adatvédelmi biztos többször is kinyilvánította (kifejtést, érvelést erről nem olvashattunk), hogy álláspontja szerint a jogszabály nem közérdekű adat, és tegyük hozzá – mivel biztosan nem személyes – nyilván nem is adat. „Az én álláspontom szerint a jogszabályok szövege… nem fogható fel közérdekű adatként.”52 Számomra viszont megközelíthetetlen, hogy miből fakad ez az álláspont, mely csak állításból áll. De, mivel a jogszabályok nyilvánosságát a felvilágosodás óta senki józan észszel már nem vonhatja kétségbe, ennek az állításnak a következményei nem látszanak rombolónak. Csupán halkan kérdezhetné valaki, aki én is lehetnék: közérdekű adat-e, hogy immáron Magyarország nem törzsszövetség, királyság, nem tanács-, népköztársaság, de nem is bantusztán, hanem köztársaság, fővárosa nem Visegrád, Székesfehérvár vagy Pozsony, hanem Budapest; továbbá, hogy polgárai kötelesek adót fizetni, viszont biztosított számukra a közérdekű adatok megismerhetősége és terjesztésének joga? Millió más mellett mindezen ismeretek egyetlen hiteles, bizonyító forrását jogszabályszövegekben leljük meg. Ha nem szólna erről az általános akaratként működő jog, csak azt mondhatnánk Magyarország államformájáról, hogy a nézetek megoszlanak, de talán kagánság.

Ennél is nagyobb baj az, hogy az információszabadság biztosa, ugyancsak mellőzve az indoklást, azt is többször kijelentette – és ennek együtt már horrorisztikus következményei lehetnek –, hogy „a hatóságok egyedi döntéseit sem tartom közérdekű adatnak.”, aztán: „az én álláspontom szerint az egyedi ügyekben született döntések nem közérdekű adatok.”53 Ellenben az a közérdekű adat „hogy milyen ügyeket látnak el, mennyi ügyet(?), de az egyes ügyek tartalma nem”54. Azaz azt mondja, hogy a hatóságoknak csak a hatásköre és az ügyszáma közérdekű adat.

Mármost a közfeladatot ellátó szerv vagy normatív (ezeket rendesen jogszabályoknak is nevezzük), vagy egyedi döntéseket hoz. A hatáskörét pedig úgy háromszáz éve (a felvilágosult abszolutizmus óta) nyilvános jogszabályok írják le. A közügyek iránt érdeklődő és a jogban általánosan járatos olvasó itt valószínűleg felsóhajt: ezek szerint ebben a kies hazában nincsenek is közérdekű adatok, hisz minden adat vagy ide, vagy oda tartozik!

Két vigasztaló megjegyzést tehetek. (Jó lenne egyúttal az aktakukac bürokraták ábrázatáról is letörölni a mosolyt.) Az első: bár az állam áttetszőségének szempontjából ez elviselhetetlenül kevés, és ezeket sem említi közérdekű adatként, az információszabadság biztosa némi jóindulattal az állami szervek olyan nagy nyilvántartásait, melyek nem „ügyekhez” kötődnek (bár, jegyezzük meg, a nyilvántartás is közigazgatási ügy) és talán-talán a gazdálkodásukkal kapcsolatos adatokat (de voltaképpen ezek is egyedi döntések) explicit módon nem zárja ki a közérdekű adat fogalmából.

A második megjegyzés: amint ebből az írásból ugyancsak kiviláglik, a biztos mindkét ismertetett állítása téves.

Jegyzetek

1 Titok: azaz általában vett bizalmas adat.

2 Reidenberg, Joel R. (1998): Lex Informatica: The formulation of Information Policy Rules Through Technology. Texas Law Review, Vol. 76. Number 3, Febr. 1998.

3 The Freedom of Information Act 5 U.S.C. § 552, As Amended By Public Law No. 104–231, 110 Stat. 3048.

4 Avtv. 2. § 4. közérdekű adat: az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, valamint a tevékenységére vonatkozó, a személyes adat fogalma alá nem eső adat.

The Freedom of Information Act: „§ 552. Public information; agency rules, opinions, orders, records, and proceedings”

5 Köszönet Szabó Máté Dánielnek a logikai megközelítéssel és a – későbbiekben tárgyalt – közfeladattal kapcsolatos ötleteiért, segítségéért.

6 József Attilát parafrazálva azt mondanám: a jog logika, de nem tudomány.

7 32/1992. számú AB-határozat. Persze ez, ha kukacoskodunk, logikai tekintetben nem állja meg egészen a helyét. Létezhet nem személyes, nem közérdekű adat. Például, mert azt nem közfeladatot ellátó szerv birtokolja. Figyelemre méltó, hogy az Alkotmánybíróság is szinonimaként használja a két fogalmat: adat –információ.

8 Avtv. 3. § (4) bekezdés

9 1995. évi LXV. törvény 3–4. §§

10 Lásd erre: Székely Iván: Tézisszerűen az adatvédelem és az információszabadság viszonyáról. Fundamentum, 2004/4.

11 Stt. 17. § (2)

12 Stt. 17. §

13 Környezetvédelmi törvény 12. § (2)–(3)–(4) bekezdés

14 Értelmezve a 39/1997. (VII. 1.) AB-határozatot.

15 39/1997. (VII. 1.) AB-határozat

16 Ez kontextus-függő megállapítás, és nézetem szerint nem zárja ki, hogy van olyan közfeladat, mely nem közigazgatási jellegű.

17 Stt. 18. § (2)

18 Ezekben kötelező a tagság!

19 1993. évi LIX. törvény 29. § (1) bekezdés

20 Obtv. 29. § (1) „E törvény alkalmazásában – a (2) bekezdésben foglaltak kivételével – hatóság:…h) a kötelező tagság alapján működő köztestület.”

21 16/1998. (V. 8.) AB-határozat

22 39/1997. (VII. 1.) AB-határozat

23 Btk. 137. §

24 Ilyenek: a postai szolgáltató végrehajtó vagy biztonsági szolgálatot ellátó alkalmazottja, a közforgalmú tömegközlekedési eszközt működtető gazdálkodó szervezetnél végrehajtó vagy biztonsági szolgálatot ellátó személy, továbbá a közúti személyszállítási szolgáltatást végző más személy, a biztonsági feladatot teljesítő katona, a polgári védelmi szervezetbe beosztott és polgári védelmi szolgálatot teljesítő személy, a mentőszolgálat tagja, a bírósági vagy más hatósági eljárásban a védő vagy a jogi képviselő, az egészségügyről szóló törvényben meghatározott esetben az egészségügyi dolgozó, valamint az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személy, a közoktatásról szóló törvényben meghatározott esetben a pedagógus, az állami, önkormányzati, önkéntes és létesítményi tűzoltóság tűzoltói feladatot ellátó tagja, a rendőrségről szóló törvényben meghatározott körben a lakosság élet- és vagyonvédelmének biztosítása érdekében létesült társadalmi önvédelmi szervezet tagja a közbiztonság javítására irányuló tevékenysége közben, a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény szerint nyilvántartásba vett egyház lelkésze, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben, valamint a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvényben meghatározott munkakörben foglalkoztatott személy e tevékenysége gyakorlása során.

25 Ezt a bírói gyakorlat is korlátozza: BH 1993. 656. A polgári őr akkor tekinthető közfeladatot ellátó személynek és részesíthető fokozott büntetőjogi védelemben, ha az általa ellátott feladat a közérdeket szolgálja.

26 36/1994. (VI. 24.) AB-határozat

27 A véleményszabadság jogához: Halmai Gábor: A véleményszabadság határai. Atlantisz, 1994, Budapest.

28 57/2001. (XII. 5.) AB-határozat

29 BH 1998. 570. I. A társadalomra veszélyesség hiányában nem valósul meg a rágalmazás, ha a fontos közfeladatot ellátó települési képviselő a hivatalos eljárása során a közélet tisztaságának megóvása érdekében tesz az önkormányzat testülete előtt olyan bejelentést, amely a sértettre elmarasztaló lehet [Btk. 10. §, 179. § (1) bek., (2) bek. b) pont, Be. 214. § (3) bek. a) pont].

30 Noha az adatvédelmi biztosi gyakorlat ezt korábban visszaszorította, újabban mindennapos, hogy a bulvársajtóban, de még inkább pervertált tv-műsorokban (gyakran szexuális) bűncselekmények áldozatává lett gyerekeket mutogatnak.

31 Avtv. 23. § (1)

32 Lásd például a még nem hivatalosan köztársaságielnök-jelöltként felmerült Glatz Ferenc életútjának elemzéseit a 2005. áprilisi magyar kulturális sajtóban (Pl. Magyar Narancs: Lólábjegyzetek egy választáshoz. ápr. 21.)

33 Szili Katalin házelnök jelöléséről és a 2005. március–áprilisában történtekről beszélek.

34 A bírói gyakorlat a települési önkormányzati képviselőt is „fontos közfeladatot ellátó” személynek tartja: BH 1998. 570. I.

35 Az esetről részletesen ld. Majtényi László: Az adat. Pert nyert az Alkotmánybíróság. Élet és Irodalom, 2005. június 10.

36 De az alkotmánybírósági szövegek megengedik, hogy még ezeken túl is lehetnek közfeladatok.

37 22.P.633.028/2004/5

38 Akadémiai Kiadó, 2003.

39 Azt nem tudom, mert nem mondja, hogy a fogalmat a bíróság jogi szempontból vagy nem jogi szempontból tekintette-e.

40 Alkotmány, 61. § (1), (3) bek.

41 Alkotmány 21. § (3) bek.

42 1994. évi XXXIV. törvény 77. § (3) bek.

43 Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. Ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott, az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Egyezségokmány, 19. cikk

44 26/2004. (VII. 7.) AB-határozat

45 25/2004. (VII. 7.) AB-határozat

46 8/2004. (III. 25.) AB-határozat

47 38/2003. (VI. 26.) AB-határozat

48 35/2002. (VII. 19.) AB-határozat

49 31/2003. (VI. 4.) AB-határozat, 60/1994. (XII. 24.) AB-határozat, a 18/1997. (III. 19.) AB-határozat (ABH 1997, 77.) és a 23/1999. (VI. 30.) AB-határozatok

50 Lásd: Majtényi László: Pert nyert az Alkotmánybíróság. Élet és Irodalom, 2005. június 10.

51 A kézirat lezárása után hirdetett ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla. A szóban kihirdetett ítélet szerint is az alperes Alkotmánybíróság lett jogerősen pernyertes. A Tábla szerint az indítvány ugyan adat, de az országgyűlési képviselő beadványa az ő személyes adata, ezért nem nyilvános.

52 „Erős jogvédő szemlélettel, de a törvényi felhatalmazás keretein belül kell dolgoznunk.” Szabó Máté Dániel interjúja. Fundamentum, 2004/4. 42. o.

53 Uo. 43. oldal

54 Uo.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon