Skip to main content

Lévai Katalin, az Esély főszerkesztője: „Egymástól vesszük el a pénzeket”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Szponzorok piaca


1989-ben indult az Esély szociál- és társadalompolitikai folyóirat. Miből él a lap?

Első pillanattól kezdve a Soros-alapítvány a legfőbb támogatónk, de kapunk pénzt a Népjóléti Minisztériumtól, a Friedrich Naumann Alapítványtól, a Budapest Bank Budapestért Alapítványtól és a József Attila Alapítványtól. Demszky Gábor főpolgármester rokonszenvezik az Eséllyel, ennek köszönhető, hogy az OTP – amely a Főpolgármesteri Hivatal pénzét kezeli – támogatja a lapot. A fél életem azzal telik, hogy biztosítsam az anyagi feltételeket az Esély számára. Általában mindig három számra, tehát fél évre van fedezetünk. Az igazsághoz tartozik, hogy a lap ötéves fennállása alatt igazi vészhelyzet még nem volt, tehát egyszer sem kellett attól félnünk, hogy a soron következő számra nincs pénz.

A lapfinanszírozási „piacon” az Esély helyzete hasonló a Szociológiai Szemléhez és a Replikához. Történt-e kísérlet közös stratégia kialakítására?

Nem, egymástól vesszük el a pénzeket, ugyanazokat a forrásokat próbáljuk leszívni, egyre kisebb eséllyel. Senki sem rossz szándékú, csak olyan mérvű atomizálódás ment végbe, hogy a lapokat közös érdekeik sem késztetik együttműködésre. Többször javasoltam például, hogy próbáljunk közös terjesztői hálózatot létrehozni, mert a terjesztés mindhárom folyóirat számára megoldatlan. A 3000 példányban megjelenő Esély helyzete annyiban kedvezőbb, hogy az előfizetők száma magas, kb. 1200. Több száz példányt ingyen osztogatunk, a fennmaradó számokat pedig a Sziget Rehabilitációs Kisszövetkezet terjeszti, azaz juttatja könyvesbolti forgalomba. A remittenda 500 példány.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon