Kőszeg Ferenc

Nyomtatóbarát változat

Beszélő: Vegyük sorra, kinek használnak az önkormányzati választási törvény vitatott módosításai. Kezdjük a polgármesterek közvetlen választásával.

Magyar Bálint: Mint minden közvetlen választás, a legnagyobb pártnak kedvez. De hozzá kell tennem, hogy ebben a kérdésben hatpárti konszenzus volt, és a közvetlen választásnak széles választópolgári támogatottsága van. A megosztó vonalak nem a pártok között, hanem a pártokon belül húzódtak, de minden párton belül kisebbségbe kerültek a közvetett polgármester-választás hívei.

Kinek jó az egy forduló?

Az egy forduló a kényszer-koalíciókötés irányába hat. Ha kétfordulós maradna a rendszer, az ellenzéki pártoknak csak akkor lennének nagyobb esélyeik, ha az SZDSZ és az MSZP nem tudna együttműködni a második fordulóban. A kormányzati koalíciót adottnak véve valószínűnek tartom, hogy egy kétfordulós választás esetén az SZDSZ és az MSZP meg tudna állapodni valamilyen visszalépési rendszerben. Ha az ellenzéki pártok a polgármester személye tekintetében közös nevezőre jutnak, az egyfordulós rendszer esélyeket teremt számukra, hiszen az SZDSZ és az MSZP csak szórványosan állít közös polgármester jelölteket.

Az egy forduló nagyon előnyös lett volna az SZDSZ-nek, ha sikerül az MSZP-vel széles körű megállapodást kötnie a közös jelöltállításról. Csakhogy szeptember elején kiderült, az MSZP vezetése mindenütt a saját jelöltjei indítását támogatja, miközben az ellenzék esetleg képes megegyezni. Így az SZDSZ könnyen kerülhet a harmadik helyre.

A második vagy a harmadik hely között nincs jelentős különbség. Hiába szép az ezüstérem, ugyanúgy vereséget jelent. Az MSZP együttműködési szándékát véleményem szerint nem a választójogi törvény ilyen vagy olyan változata határozta meg. A választójogi törvénytől teljesen független volt az, hogy a helyi csoportok koalícióra kívántak-e lépni, és az is, hogy az MSZP országos vezetősége támogatja-e ezt vagy sem.

De azért az országos vezetőség állásfoglalása nyilván visszafogta a koalíciókötési készséget?

Igen, de ez ugyanígy előfordult volna a kétfordulós választási rendszerben is.

Viszont a kétfordulós rendszer az SZDSZ számára lehetőséget adott volna az ellenzékkel való megegyezésre olyan helyeken, ahol ennek megvannak a személyi feltételei.

Így is vannak ilyen helyek! A kérdés az, hogy országosan milyen mértékben változna az első fordulóhoz képest a helyzet, és megéri-e ez, hogy hét és fél millió választópolgárt még egyszer az urnákhoz szólítsanak. Három eddigi választás tapasztalatai alapján azt mondom, hogy a változásnak kicsik az esélyei. Először is azok, akiknek a jelöltjei kiestek, jóval kisebb mértékben mennek el szavazni, mint azok, akiknek a jelöltjei benn maradtak. Másodszor: a szavazók a második fordulóban nem követik feltétlenül pártjuk ajánlását. 1990-ben a kisgazdák helyi szinten tisztességesen betartották a megállapodást, visszaléptek az SZDSZ javára, a szavazóik mégis az MDF-re voksoltak. Végül pedig működik a győzteshez húzás hatása: az ellentábor hívei is a győztesre szavaznak.

Több ajánlás kell a jelöltállításhoz, rövidebb az összegyűjtésére fordítható idő.

A Fidesz javaslata volt, hogy egy választópolgár több jelöltet is ajánlhasson. Ezzel a kopogtatócédulákat aláírási ívek helyettesítik, s ha valaki azt akarja, hogy több párt jelöltjei indulhassanak, nyugodtan adhatja az aláírását több jelöltnek is. Így viszont az eredeti küszöb nagyon alacsonynak tűnt.

A kisebb pártoknak, amelyeknek nincs kiterjedt szervezetük, ez mégis komoly gondot okozhat.

A három tárgyaló ellenzéki párt közül az MDF és a KDNP kijelentette, hogy nekik ez az ajánlási szint megfelel. Egyedül a Fidesz emelt kifogást, a másik két pártot csak annyiban érdekelte a kérdés, hogy ha közösen akarják aláírni a megállapodást, akkor azt is meg kellene adni, amit a Fidesz kér. Azt szokták mondani, hogy egy országgyűlési választókerületben 750 ajánlást kellett összegyűjteni, most pedig ugyanazon a területen a dupláját. Csak azt felejtik el, hogy egy országgyűlési képviselőjelölt számára sok esetben mindössze két-három aktivista gyűjtötte az ajánlásokat, most pedig egy olyan településen, ahol 20-25 egyéni választókörzet van, ott a 20-25 jelölt egyben aktivistának is tekinthető. Nem hiszem, hogy egy olyan választási rendszer lenne a cél, amelyben jelöltek nélkül is lehet szavazatokat kapni.

A részvételi-eredményességi küszöb megszüntetése…

Ez azonos az egyforduló–kétforduló kérdésével. A KDNP-nek meg a Fidesznek a 30–20%-os kompromisszumos javaslatunk elfogadható volt, csak az MDF makacsolta meg magát. Azt hiszem, hogy országos átlagban meglesz a 45–50%-os részvétel, de a szórás jelentős lesz. Éppen ezért tartom értelmetlennek, hogy olyan helyzet alakulhasson ki, mint 1990-ben Budapesten. Akkor több mint 38 százalékos volt a részvétel, de a 40%-os küszöb következtében a mintegy 30 ezer „hiányzó” miatt kellett a kétmilliós főváros választópolgárainak újra szavazniuk anélkül, hogy a választások eredménye változott volna.

A közvetlen polgármester-választás, az egyforduló a jelenleg legerősebb pártnak, az MSZP-nek kedvez, a kompenzációs lista viszont a győztest szorítja vissza.

Elvi kérdésként vetettük fel, hogy az aránytalan választási rendszert egy arányosabb rendszer felé közelítjük. Az MSZP szakértői, elfogadva ezt az elvet, elfogadták az egyéni helyek és a listás helyek 60–40 százalékos arányát is. Az MDF képviselői, Józsa Fábián és Tóth Tihamér kifejezetten örültek a kompenzációs listának, amely a vereséget szenvedő, de országos szervezettségű pártoknak előnyös.

A kormánypártok számára egyfajta kockázatcsökkentő megoldásnak tűnik, ha az egyéni választókörzetek negyedében-harmadában indítanak közös jelölteket, azokon a helyeken, ahol a konzervatív koalíció pártjai esetleg nyerhetnének, másutt pedig versenyeznek. A valóságban ez a legáltalánosabb gyakorlat. De van olyan település, ahol az SZDSZ egyes körzetekben a Fidesszel vagy más pártokkal állít közös jelölteket. Vagyis a rendszer, minden támadás ellenére, sokszínű koalíciós játékot tesz lehetővé.

Az ötpárti tárgyaláson vita alakult ki arról, hogy automatikusan megkapja-e minden választópolgár a kisebbségi szavazólapot. Az SZDSZ és a Fidesz ellenezte ezt, a KDNP inkább támogatta.

A választásokon 4-5 szavazólapja lesz mindenkinek. Sokan nincsenek teljesen tisztában a szabályokkal, és azt hiszik, minden szavazólapot ki kell tölteniük, amit a kezükbe kaptak. Magyarországon meglehetősen hiteles becslés van arról, hogy mekkora a nemzetiségiek aránya. Ha tévedésből olyanok is szavaznának kisebbségi jelöltre, akiknek ez nem állt szándékában, eltorzulhatna a kisebbségek lélekszámáról kialakult kép. Ugyanakkor jogos igény, hogy úgy lehessen valaki nemzetiségi, hogy ebben a minőségében nem tartják nyilván. Ezért tilos megjelölni, hogy személy szerint ki kérte a kisebbségi szavazólapot, csak a kiadott lapok számát regisztrálják.

• Belföld