Skip to main content

Még egy reformerrel kevesebb…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Tíz kicsi néger éhes lett egyszer, s vacsorázni ment,
Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc


Öt kicsi néger tanulgatja a törvény betűjét,
Egyik bíró lesz a végén, s nem marad, csak négy.


Két kicsi néger kiül a napra s sütkérezni kezd,
Egyik pecsenyévé sül, és nem marad csak egy.

(Agatha Christie)

A belügyminiszter, mondják, reformgondolkodású ember. Apparátusával szemben ő szorgalmazta a változásokat. Mindent megtett, hogy a sztálinista rendőr-minisztériumot civil minisztériummá változtassa. A reformhullám most mégis elsodorta. Horváth István szocialista reformer-mítosza ellenében nem érdemes felidézni, amit az állambiztonság és a rendőrség az elmúlt kilenc évben művelt. Nem érdemes emlékeztetni arra, hány embert zaklattak, fenyegettek meg, és rúgattak ki az állásából, mert nem illeszkedtek be a nemzeti közmegegyezésbe. Unalmas felhánytorgatni az ellenzék gyötrését, a házkutatásokat, a szamizdatok elkobzását. A brutálisan szétvert tüntetések szót sem érdemelnek. A szervezet milyenségét a rendszer határozta meg, a miniszter ettől lehetett akár galamblelkű, reformakaratú, sőt nemzeti gerincű is.

Búcsúzóul s miheztartás végett csupán a BM törvényalkotó tevékenységére vessünk egy kurta pillantást. A későkádárista liberalizmus nagyobb dicsőségére Horváth István hosszú belügyérkedése alatt

– 3000 Ft-ról 10 000 Ft-ra emelték fel a „sajtórendészeti vétség” büntetését;

– meghosszabbították a rendőri felügyelet kiszabható idejét;

– egy hónapról egy évre emelték fel a nyomozás határidejét (ezt az időt a gyanúsított akár vizsgálati fogságban is tölthette);

– bevezették a szigorított javító-nevelő munkát: a munkanélküliekre kiszabott börtönbüntetést;

– felhatalmazták a rendőröket, hogy gyanú híján is igazoltassák a járókelőket, és ha szükségesnek vélik, motozzák meg őket, a járműveket pedig kutassák át;

– kizárták a világútlevél használatából a büntetett előéletüket, (pl. az ’56-osokat) és mindazokat, akiket a BM nem kedvelt.

Dr. Horváth, ez a nagy reformer és nagy marxista, azt vallotta, Magyarországon mindenki szabadon gondolkodhat másként, csak be kell tartani a törvényeket. De hiszen törvények, mondotta, mindenütt vannak, és már a Tízparancsolatot is be kellett tartani.

Igaz szavak!

A törvény pedig az, amit a belügyminiszter elrendel.

A Tízparancsolatból néhány ezer év alatt egyetlen parancs sem vált feleslegessé. Horváth István törvényeit ma egy egész bizottság próbálja meg kigyomlálni a magyar jogrend bozótosából.

Be kár, hogy ezt a bizottságot már nem Horváth István felügyeli.

































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon