Skip to main content

Megkérdezem…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Grosits Gyulát, aki az MDF népi-nemzeti köre nevében azt fejtegette a Magyar Televízió elnöke előtt az MDF budapesti székházában, hogy olyan televíziót akar, amelynek műsorai nem sugároznak mértéken túli pesszimizmust,


hogyan kívánja mérni a pesszimizmus még elfogadható nagyságát? Ha mondjuk a tizenegyesen kívül van a pesszimizmus, akkor még elfogadható, de ha a tizenegyes vonalán átér, akkor már nem?

Kubinyi Ferencet, aki a Pesti Hírlapban azt írta, hogy a „charta”-ügyben a szabad demokratákat az idegen kézben lévő sajtó támogatja teljes erővel,


miféle idegenekre gondol? Hersant-ra? Axel Springerre? Maxwellre? Vagy csak úgy egyszerűen a zsidókra?

Nagy Lászlót, a szentkoronás Romhányi védőügyvédjét, aki korábban a bírák ellen, azután az egész Fővárosi Bíróság ellen jelentett be elfogultsági kifogást, ezáltal sikeresen elodázva antiszemita védence érdemleges felelősségre vonását,


nem akar-e a legközelebbi tárgyaláson az egyszerűség kedvéért mindjárt a Magyar Köztársaság ellen elfogultsági panasszal élni?

Gerbovits Jenőt, a kisgazdapárt országos alelnökét, aki a berettyóújfalusi kisgazdapárti nagygyűlésen a Parasztszövetség főtitkáraként kijelentette, hogy a parasztság nem támogatja a kormány agrárpolitikáját,


hallott-e arról, hogy azt az agrárpolitikát kisgazdapárti földművelésügyi miniszter fémjelzi, továbbá gondolt-e már arra, hogy tudathasadás ellen beoltatja magát?

Szabó Sándort, a kisgazdapárt Hajdú-Bihar megyei szervezetének főtitkárát, aki szerint pártja 33 parlamenti képviselőjének nincs helye a kisgazdapártban, mert azok a párt szolgálata elé helyezik a kormányzati munka támogatását,


nem látja-e időszerűnek, hogy pártszolgálatosok csapatával kergesse szét az egész parlamentet?

Farkas Elemért, aki a Reggeli Pesti Hírlapban villámokat szórt a „bolsevik-liberális” sajtóra,


nem tartaná-e pontosabbnak és teljesebbnek a „judeo-plutokrata liberál-bolsevista kozmopolita-cionista” megjelölést?

Maróthy László Ferencet, az MDF népi-nemzeti körének egyik vezéralakját, aki szerint a nemzet vagyonát egy gazdasági maffia teszi magáévá, mely keményen zsarolja a kormányt,


miként minősíti a rendőrség (és a kormány) munkáját, hogy ebből az állítólag országos és nagy sikerű maffiából eddig egyetlen személyt sem sikerült földeríteni, megnevezni és őrizetbe venni?





















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon