Skip to main content

Mozgalmas politika – üres boltok

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Bolgár kerekasztal


Milyen pártok és szervezetek működnek Bulgáriában ?

Ognyan Szaparev: A több mint egy hónapja, Szófiában folyó kerekasztal-tárgyalás ellenzéki résztvevője a Demokratikus Erők Szövetsége (DESZ), amely több pártot és a mienkhez hasonló klubot tömörít magában. Tagja például a Szociáldemokrata Párt és a Nikola Petkovról elnevezett új parasztszövetség is. (Nikola Petkov földműves, forradalmár és demokrata volt, akit 1947-ben megöltek a kommunisták.) A legnagyobb létszámú a Potkrepa nevű független szakszervezet.

Kik vesznek még részt a kerekasztal-tárgyalásokon?

O. Sz.: Az ellenzékről még annyit: a DESZ-t az ismert filozófus, Zseljo Zselev vezeti. A DESZ újabban saját lapot ad ki: a Demokráciát. A Szociáldemokrata Pártnak is van hetilapja: a Szvoboden Narod (Szabad Nemzet), és várhatóan a Demokrata Párt is kiadja saját újságját. A tárgyalásokon a kommunistákhoz a magukat függetleneknek nevező hivatalos szakszervezetek, az Antifasiszta Harcosok Szövetsége, a Komszomol és hasonlók csatlakoztak. Harmadik félként a régi Földműves Szövetség szerepel, amely igyekszik elhatárolni magát a kommunista párttól, és elképzelhető, hogy egyesülni fog az új parasztszövetséggel.

Érdeklődik-e a lakosság a kerekasztal-tárgyalások iránt?

O. Sz.: Bulgáriában eddig soha nem látott forrongás észlelhető, mindenki érdeklődik a politika iránt. A sztrájkok száma mostanában csökkent ugyan, de egyre gyakrabban öltenek politikai színezetet, mert az üzemek vezetőinek eltávolítását tűzik ki célul. Soha nem volt ilyen mozgalmas, izgalmas a politikai élet, másrészt viszont soha nem voltak ilyen üresek a boltok.

A tárgyalásokat mindenki figyelemmel kísérheti, a tévé is, a rádió is közvetíti a hetente egyszer, két óra hosszáig tartó ülésszakokat. A közvélemény úgy látja, hogy nagyon lassan haladnak előre, a BKP nem tesz engedményeket, s így az egész egy helyben topogás, semmi más.

Mik a legfontosabb témák a kerek-asztalnál?

O. Sz.: Amiről a leghevesebb vita folyt, oszlassa-e fel a kommunista párt munkahelyi szervezeteit. A kommunisták ebbe nem egyeztek bele, azzal az indokkal, hogy ez nem lenne demokratikus. Mivel – úgymond – immár nem érvényes a demokratikus centralizmus elve, ez ügyben sem hozhatnak felülről rendeletet! Így megszületett a kompromisszum: a pártszervezetek tagsága döntse el, hogy marad-e, vagy feloszlatja-e magát. A pártszervezetek csak a katonaságnál és a rendőrségnél szűntek meg egységesen, viszont a kisvárosokban és a falvakban még szép számmal működnek.

A kerekasztalnál gyakran kritizálnak egyes vezető személyeket, az általuk elkövetett hibákat. Volt például egy találkozás a belügyminiszterrel, akinek sok éles és kényelmetlen kérdést tettek fel. Meglátszik, hogy a DESZ még fiatal, még csak most tanulja a politizálást és bár kritikusak, jól támadnak, nem mindig tudnak úgy irányítani, hogy a legfontosabb kérdések kerüljenek terítékre.

Van-e valami sajátosan bolgár abban, ahogy önöknél a változások történnek?

O. Sz.: Magyarországon a társadalom viszonylag aktívabb volt politikailag. Nálunk hirtelen ébredt fel ez az aktivitás, és a kezdő lökést egy felülről jövő fordulat adta meg. Csak most kezd mozgásba jönni a társadalom, az ellenzék még viszonylag gyenge, és nem igazán indult el a demokratikus reformokat követelő, alulról jövő mozgalom.

A tévében nagy tömegeket láthatunk. Ki toborozza őket?

O. Sz.: Sok tömeggyűlést rendeznek, különösen a nagyvárosokban. A gyűléseket a rádióban, az újságban, plakátokon hirdetik meg. A Nezaviszimoszt (Függetlenség) című szamizdat újságot például falragaszokon terjesztik Szófiában. A legkülönbözőbb helyeken felhívásokat, programokat ragasztgatnak a DESZ-en kívüli szervezetek, melyek meg akarják magukat ismertetni. Valóságos káosz keletkezett: nem mindig világos, hogy ki mit akar, a pártok programjai hasonlítanak egymáshoz. Valamennyi demokráciát, piacgazdaságot és többpártrendszert akar. Mindemellett a vizsgálatok szerint általában növekszik a demokratikus erők népszerűsége, és a demokratikus szervezetek létszáma is.

Van-e pluralizálódás a BKP-n belül?

O. Sz.: A kilencszázezres kommunista pártban is különböző csoportosulások alakulnak, ellenzék és frakciók jönnek létre. Egyesek kilépnek a pártból, mások bent maradnak belső ellenzékként. Például megalakult az Alternatív Szocialista Egyesülés nevű frakció és egy áramlat Út Európához néven. Ők olyan kommunisták, akik a párton belüli átszervezést és a párt demokratizálását kívánják.

De nem kívánják a többpártrendszert?

O. Sz.: A nemrég lezajlott pártkongresszuson a küldöttek nagy része meglehetősen konzervatív beállítottságú volt. A vezetésnek sikerült némi változást elérnie, de igen nagy volt az ellenállás a párt konzervatív erői részéről. A párt egésze eléggé mozdíthatatlannak tűnik.

Mi a török kisebbség elleni tüntetések háttere?

O. Sz.: A törökök és a demokratikus erők képviselőinek találkozóját követően a kommunista párt vezetősége kihirdette a török nevek viselésének jogát. Csakhogy a vezetés nem készítette fel előre az embereket, a demokratikus döntést váratlanul tárta a nyilvánosság elé. Néhány városban, ahol sok török él, a lakosság erre meglehetősen élesen reagált. A háttérben elsősorban azok az emberek álltak – főképp helyi vezetők –, akik részt vettek a török lakosság elleni eljárásokban, de tiltakoztak olyan emberek is, akik az elmenekült törökök helyébe lépve dolgoztak. Közülük többen megvették az elmenekültek házát és egyéb holmijait, letelepedtek, de amikor a törökök visszatértek (országosan háromszázezer menekült közül százezer), és visszaigényelték vagyonukat, feszültség támadt. Így történt hogy míg Szófiában és a nagyvárosokban üdvözölték a demokratikus döntést, a kisvárosokban és a falvakban tömeggyűléseket szerveztek, és autóbuszokkal Szófiába mentek fel, hogy a nemzetgyűlés előtt tiltakozzanak. De az értelmiségiek, a demokratikus szervezetek képviselői felhívással fordultak hozzájuk, hogy hagyják abba ezt a tiltakozást. Megalakították a nemzeti megbékélési bizottságot, s így alapjában véve megnyugodtak a kedélyek.

Voltak olyan városok is, ahol azért panaszkodtak a bolgárok, mert a törökök kibontották zászlajukat, saját jelszavakat kezdtek hangoztatni, és tömeggyűléseket is tartottak. Igaz, nem voltak összetűzések. A törököknek valóban vannak sérelmeik: a nyolcvanas években elnyomták, kisemmizték őket. És mivel nem mindnyájuk kulturált ember, itt-ott szenvedélyes jelszavakat is használnak. Az ilyesfajta viszonyok megértéséhez magasabb kultúrára van szükség, mint amilyen a helyi vezetőké, akik annak idején a törökök üldözésében részt vettek.










































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon