Skip to main content

Nem engedtek a ’47-ből

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
MDF–kisgazda-megállapodás

A föld-paktum


A Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt és a Magyar Demokrata Fórum kölcsönösen elfogadja a másik párt mellékelt programvázlatát, mint koalíciós tárgyalások alapját, és lehetőséget lát azok közös nevezőre hozására. A két párt szükségesnek és nélkülözhetetlennek tartja a tulajdonviszonyok rendelkezését, a magántulajdon erősítését. Mindezek alapján egy gyorsan megvalósítható földtulajdoni rehabilitációt szolgáló törvény kidolgozására felkéri az igazságügy-minisztert, valamint a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert.


Az MDF korábban mereven szembe helyezkedett az Önök földprogramjával.

Gerbovits Jenő: Ez igaz, de mi nem tudtunk mással érvelni, mint hogy ha nem fogadják el a nálunk alapnak tekintett ’47-es földtulajdoni elvet, akkor megbuktatják a Kisgazdapártot, s emiatt összeomolhat a kormánykoalíció.

A legerősebb nézeteltérést köztünk és az MDF között a nem falun élő volt tulajdonosok ügye jelentette. Az ő álláspontjuk – akik elszármaztak, nem ott élnek, nem gazdálkodásra fogják használni a földet – csak aggályoskodás volt. Az elszármazásnak megvolt annak idején a maga oka: vagyonfosztás, törvénysértés, elűzés. Más, ha valaki jószántából hagyja el a javait, itt nem ez történt. Vagy van magántulajdon, vagy nincs. Méltánytalan lett volna és igazságtalan, ha mi ezeket a volt tulajdonosokat, vagy örököseiket figyelmen kívül hagytuk volna.

Az MDF ebbe is belement?

G. J.: Belement, igen. De persze párhuzamosan van egy használati jog, mint valamikor is: a tulajdonos vagy maga művelte a földet, vagy bérbe, felesbe adta. Ezt most is így kívánjuk: a városi ember bérben hagyhatja a földjét a tsz-nél vagy eladhatja, vagy maga művelésbe veheti.

Miben áll a fokozatosság, amihez az MDF ragaszkodott?

G. J.: Abban, hogy úgy kezdjük: akinek tulajdona van és helyben is van, és vállalkozik is, annak szépen adjuk ki a földet. Akinek pedig tulajdona van, de nem vállalkozik, annak állítsuk helyre a tulajdonjogát, és ő majd gondolkodik, hogy benthagyja-e a nagyüzemben, (majd megegyezik vele, ki fog alakulni valamilyen piaci bérleménytarifa), vagy másik vállalkozónak adja-e bérbe. A mi ódzkodásunk és aggályunk az – szemben az MDF-esekkel, akik ellátási aggályoskodással jöttek –, hogy túltermelési válság lesz (tegnap megkerestek állattartó barátaim azzal, hogy nem tudják értékesíteni a hízóbikát, a hízósertést stb.). Attól is tartunk, hogy a nagyüzemek, pénzszűke, kamatdrágulás következtében nem fogják tudni tartani magukat olyan ütemben, ahogy a kisüzemek a termelést átvállalni képesek.

Mégis: az MDF korábbi bírálata szerint a ’47-es földtulajdonviszonyok helyreállítása szétzilálná a mezőgazdasági termelést.

G. J.: Kérem szépen, ha a tulajdont helyre akarjuk állítani, akkor előbb szét kell zilálni. Amit persze ne úgy értsünk, hogy durván, mindenféle terv nélkül. De tudjuk: ahol farmergazdaság van, ott nincs ellátási gond, sőt túltermelés van, egyébként is: csak azért, mert kockázatot kell vállalni, megkérdőjelezhető-e akárkinek a tulajdonjoga?

’47 óta sok év telt el, sokan helyezkedtek el a mezőgazdasági üzemeknél olyanok, akiknek nincs és nem is volt földtulajdonuk. Mi lesz velük?

G. J.: Akik így teszik fel a kérdést, azok a kákán keresik a csomót. Van, aki ott van öt éve, a másikat meg huszonöt éve elűzték. Ha Ön azt kérdezi, hogy ez a tulajdon nélküli, ott dolgozó hogyan gazdálkodhatna, erre is megkeressük a megoldást, és ki fogjuk tudni elégíteni, mert szerintem több lesz a föld, mint a vállalkozó. Itt hadd képviseljem a saját véleményemet, és nem a pártomét: én nem adnék ingyen földet senkinek, hanem az új kezdők részére létrehoznék egy földalapot. Hosszúlejáratú hitelt adnék, hogy vásárolhassanak földet – a kapott, az sohase ugyanaz, mint a vett. A másik szempont pedig az, hogy ha bárminemű értéket helyre akarunk tenni (ez esetben a föld értékét), akkor azt nem tehetem ingyen osztogatással, elajándékozással olcsóvá, mert rögtön megbontom az értékrendet.






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon