Skip to main content

Nosztalgia – no

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Fővárosi koncert-külpolitika


1980 őszén kissé szokatlan összetételű közönség verődött össze a Deák Ferenc utcában, egy bezárt ajtó előtt. Az ajtó üvegén kézzel írott árkus: A koncert technikai okokból elmarad – s az üveg mögött izgatott titokzatos férfiak voltak láthatók. Az árkusra egyszer csak gyors kéz keresztcsíkot tapasztott keresztbe: BETILTVA! A 100-150 ember – tiszteletre méltó idős zenekedvelők, kezükben stencilezett meghívóval –, gyanútlan, vagy éppen csak gyanakvó ezoterikus értelmiségiek, alternatív ifjúság, s a formálódó demokratikus ellenzék ismert alakjai. Egyszerre rendőrautó fékezett a kis sokaság mellett. Kiszállt belőle egy ősz főtörzs, meg két fiatal társa, jellegzetes himbálózó járásukkal megindultak a csoportok felé. Ám két-három lépés után a rangidős hátraarcot csinált, s mielőtt újfent elindult volna, lecsatolta gumibotját, s feltűnő, mondhatnám kihívó békülékenységgel bezárta a rendőrautóba.

Ez lett volna a pár hónapos Szeta első jótékony célú rendezvénye: Kocsis Zoltán koncertje az IPARTERV székházának kultúrtermében. A stencilezett meghívókra gyereknyomdával bélyegezték keresztbe a Szeta-aktivisták: jótékony célú (a gyereknyomda-készletben nem volt ékezet).

A közönség még toporgott egy kicsit, a Szeta radikálisai zacskóval jártak körbe: ha Kocsis Zoltán nem is zongorázhat, pénzt azért lehet adni a Szetának.

Tizenegy évvel később – a meghiúsult koncert emlékére is – Frankfurtba hívták meg Kocsis Zoltánt, jótékony célú hangversenyre, a Szeta, azaz a budapesti szegények javára. A rendezvényt a frankfurti Förderverein Budapest kezdeményezte, egy a frankfurt–budapesti kapcsolatok ápolására alakult egyesület, amelyet ott élő magyarok hoztak létre. A művész elvállalta a fellépést, s tekintettel az est céljára lemondott a tiszteletdíjról. Az egyesület felkérte Demszky Gábort, Budapest főpolgármesterét a Szeta alapító tagját és Andreas von Schoelert, Frankfurt főpolgármesterét, hogy együttesen vállalják a koncert védnökségét. Ezt mindketten megtették, hisz a két város testvérvárosi (vagy ahogy a németek kevésbé fellengzősen mondják: partnervárosi) kapcsolatban áll. A frankfurti főpolgármester egyúttal – csatlakozva a rendező egyesülethez – meghívta budapesti kollégáját a november 20-i szólóestre, amelyet a város legnagyobb – 2400 személyes – előadótermében rendeznek meg. A kerek történetnek egyetlen szépséghibája van: Demszky Gábor nem lesz ott.

– Miért? – kérdeztük Krausz Györgyöt, a Városháza külügyeinek intézőjét. A főpolgármester, mondta Krausz György, decemberben hivatalos látogatást tesz három nagy nyugat-európai városban, Koppenhágában, Berlinben és Frankfurtban. Útja során több fontos megállapodást írt majd alá. Ebbe a menetrendbe nem illik bele, hogy néhány héttel hivatalos látogatása előtt elutazzon Frankfurtba egy koncertre, amelyet végtére is egy magántársaság szervez.

Nyilván a magánszféra és a fővárosi program aggályos különválasztásából következik, hogy a főpolgármestert nem egyik helyettese képviseli a Majna-parti metropolisban, hanem egy olyan személy, aki bár illusztris, a Városházával nem áll kapcsolatban. Dornbach Alajos utazik Frankfurtba, természetesen nem mint a parlament alelnöke, hanem magánemberként, mint a Szeta régi támogatója, jogi ügyeinek egykori intézője. Dornbach Alajos készséggel teljesítette Demszky kérését, noha november 23-án kezdődik az SZDSZ küldöttgyűlése, amelyen eldől, hogy őt választják-e a párt elnökévé.

Az okfejtés ésszerű, a protokollon sem esett csorba, mégis kár, hogy egy kis nosztalgia, egy kis civil élet nem fér bele a pragmatikus várospolitikai koncepcióba.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon