Skip to main content

Sátoralja–új–hely a Parlament előtt

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A békásmegyerieket – akikről múlt számunkban írtunk – új sátorozók váltották föl a Parlament előtti gyepen. Nem is akárkik: Szignár János postás, aki délutánonként jár szolgálatba, s ilyenkor a sátrára tűzött NE ZAVARJÁTOK OTTHONOMAT! felirattal demonstrál, továbbá Rostás Sándor, a Csövi, a decemberi, EMKE-aluljárói hajléktalan tüntetés szervezője, ama küldöttség oszlopos tagja, amely Bielek József főpolgármesterrel tárgyalt az első tömegszállás birtokbavételéről. Csövi igazi polgárjogi harcos, aki már a hajléktalanok sorsára is becsületből jutott – komolyan vette a válást –, és most, barátjával együtt, alkotmányos eszközökkel küzd szükséglakásért. Ezirányú kérvényüket elhelyezték szépen a kormányhivatalnál, és persze a rendőrhatósági engedély beszerzéséről is gondoskodtak sátorverés előtt.

Csak egyszer próbálták elzavarni Csöviéket: Václav Havel megérkezését előkészítendő. Ők kitartottak, s tegyük hozzá: helyesen, hiszen az ilyesmi aligha lehet mézaliánsz a csehszlovák elnök börtönökhöz szokott személyének. És miként a drámaíró esetében a börtönt – ökonomikus nézőpontból – befektetésnek foghatjuk fel, Csövinek is látnia kell: nem folytathatja küzdelmét ráfordítás nélkül. 3840 Ft nyugdíját (amelyet harmincegy-néhány éves kora létére mint volt uránbányász kap) most nem egészítheti ki lejmolással, sőt a dupla tetejű, bár csak fekvésre alkalmas sátrát is neki magának kellett megvennie. Ebből, továbbá a hideg ellen felöltött három réteg tréningruháját tekintetbe véve levonhatjuk a tanulságot: ne mondja senki, hogy a hajléktalanoknak nincsen semmijük.




Megjelent: Beszélő hetilap, 4. szám, Évfolyam 2, Szám 4


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon