Skip to main content

Simaképű, pártonkívüli…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


„Ellenforradalmár volt” – magyarázta felháborodva a Moszkvából hazatelepült egykori kommunista emigráns, egyébként kedves idős hölgy. „Ellenforradalmár volt, szakállt viselt, 1956 novemberében. Most meg minden héten látom a tévében.” Kádár (újabban az MDF) kedvenc riporteréről volt szó.

Bizony a szakáll valaha a forradalom, később általában a lázadás szerény jelképe volt. ’56-ban a karhatalmisták, később a rendőrök úgy üldözték, mint száz évvel korábban a Bach-huszárok a magyaros bajuszt.

Később a rendőrök belenyugodtak, hogy némely emberek szakállt viselnek. A kádári liberalizmus hosszú évtizedei következtek.

Aztán egyszerre megjelentek a szakállas rendőrök. A pártállam önlebontási folyamatának sodrában kiadott új – és jelenleg is érvényes – Szolgálati Szabályzat 487. pontja kimondja, hogy „a rendőr ápolt szakállt és bajuszt is viselhet”. Ugyanez a Szolgálati Szabályzat engedi meg, hogy a rendőr tagja legyen bármely bejegyzett pártnak – megtiltván egyúttal, hogy vezető párttisztséget töltsön be.

A taxisblokád napjaiban a hidakon mintha csupa szakállas rendőr vigyázta volna a rendet. Boldogan fraternizáltak a lakossággal. Voltak köztük MDF-tagok, SZDSZ-tagok, talán még kisgazdák is.

A Belügyben újabban nem nézik jó szemmel a rendőrök párttagságát. A rendőrségi törvény tervezetének egyik változata megtiltaná, hogy rendőr párttag lehessen. A Nemzetbiztonsági Hivatal tisztjeinek már meg is tiltották, mit sem törődve azzal, hogy ez a rendelkezés (parancs? utasítás? körlevél?) ellentétes az egyesülési törvénnyel, az alkotmánnyal. Az MDF-es szellemiség mindazonáltal megengedett.

Úgy hírlik, a belügyi vezetők nemcsak a párttag, de a szakállas rendőröket sem kedvelik. Úgy hírlik, a kapitányságok csendes jelzést kaptak, július 15-e után a férfias rendőr: borotvált rendőr. Fürkészve járom az utcát, látok-e még szakállas rendőrt? Maradt-e még egy szőrszálnyi ’89 szabadságából?














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon