Skip to main content

Szervezkedünk…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Finiséhez közeledik az SZDSZ elnökválasztási kampánya. A küzdelem mind élesebb lesz. Ez rendben is van, a tét nem csekély. De a módszerek!

Az alábbi dokumentumon egyébként Dornbach Alajos mellett gyűjt támogatókat szabad demokrata polgármestertársai körében dr. Magyar Levente jászberényi polgármester. Teszi ezt a körlevél tanúsága szerint, mint a Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetségének elnöke. Holott ez a szövetség aligha párton belüli kampány céljára létesült, és tagjai közt természetesen nemcsak SZDSZ-es polgármesterek vannak. Magát a felhívást, amelyhez az elnök támogatókat gyűjt, szerkesztőségünk lapzártáig nem tudta megszerezni, csupán a kísérőlevél ért el hozzánk.

Kisvárosi önkormányzatok Országos Érdekszövetség Elnöke

Tisztelt Polgármester Úr! Asszony!

Azzal a kéréssel fordulok Önhöz, hogy amennyiben úgy érzi, hogy az itt megfogalmazottak megfelelnek az Ön elvárásainak is, amelyeket leendő SZDSZ-elnöke elé állít, és támogatja dr. Dornbach Alajos úr elnökké választását, kérem, írja alá a felhívást a küldöttgyűlésünkhöz.

Jászberény, 1991. november 7.

Köszönettel: dr. Magyar Levente sk.
érdekszövetség elnöke




A második dokumentumhoz a Budapest I. kerületi SZDSZ-szervezet irodájában jutottunk: tudomásom szerint a küldöttgyűlésre megválasztott küldötteknek javasolta a kerületi szervezet a felsorolt ügyvivőjelöltek támogatását. Effajta listából több is van forgalomban. Egyeztetések eredményeképpen keletkeznek: X számú budapesti jelölt támogatása fejében a budapesti küldöttek X számú dunántúli, X számú alföldi küldöttet fognak támogatni. Holott az ügyvivői testületnek nem tájegységek képviselőiből kell állnia, hanem szuverén politikusokból.

Itt a bökkenő. Ha a testület az egyik vagy a másik elnökjelölt híveiből áll össze, hogyan lesz az elnöki hatalomnak ellensúlya? Hogyan számíthatunk arra, hogy a vezetés, amelyet bírálói túlzottan centrálisnak, túlzottan egyneműnek minősítettek, a jövőben valóban sokszínű lesz, olyan, amely egyszerre fejezi ki az SZDSZ politikájának folyamatosságát és megújulását?

E listánál semmi sem mutatja jobban, milyen veszélyeket rejt, ha a küldöttgyűlés elfogadná a javaslatot, amelyet különös módon a jelenlegi ügyvivői testület terjesztett elő, de amelyet Tölgyessy elkötelezett hívei támogatnak, ha megváltoztatva az alapszabályt, a már megválasztott elnök mellé választanak ügyvivőket.

Tölgyessy ügyvivői?
Béki Gabriella
Danis György
Freund Tamás
Juhász Pál
Kádár Péter
Kiss Róbert
Koncz Imre
Mészáros Béla
Szabó Béla István
Szalay Gábor

Egyes SZDSZ-es politikusok népszerűsége a különböző pártok szavazótáborában


<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /> 

Tölgyessy

Pető

Kis

SZDSZ

64 (1)

81 (1)

72 (1)

Fidesz

52 (5)

72 (2)

59 (2)

MSZP

51 (6)

69 (3)

58 (3)

MDF

53 (4)

63 (4)

50 (4)

KDNP

56 (3)

59 (6)

49 (5)

FKgP

60 (2)

61 (5)

48 (6)

Maximális pontszám: 100

1991. szeptember – Medián Kft.


































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon