Skip to main content

Szövetség, mint a neve is mutatja…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A Szabad Demokraták Szövetsége ügyvivői testülete és az SZDSZ országgyűlési képviselőcsoportjában létrejött Liberális Koalíció megállapodása


Magyarország jövője szempontjából meghatározó jelentőségű, hogy a szabadelvű irány a választók előtt kormányképes alternatívaként megjelenjen, és a következő választások után hazánkban is kialakuljon a modern demokráciákban szokásos parlamenti váltógazdaság. Ez a szabadelvű alternatíva csak akkor jöhet létre, ha a Szabad Demokraták Szövetsége ismét erőteljes, dinamikusan növekvő párttá válik, amely képes arra, hogy belső sokféleségét közös szellemiséggé ötvözze, és egységes politikával lépjen a nyilvánosság elé.


Tardos Márton frakcióvezető, a tárgyalások moderátora


Beszélő: Miért volt egyáltalán szükség az SZDSZ-en belüli megállapodásra a platformok és az ügyvivői testület között?

– A történet nagyon hosszú, és nem hiszem, hogy most érdemes lenne az egészet elmondani.  A  küldöttgyűlés után sajátos helyzet jött létre: van egy vezetés, amely nem aktív, és vannak potenciális vezető tagjai a mozgalomnak, akik meg sem jelennek az  SZDSZ   megnyilvánulásaiban. Ahhoz, hogy ebből a szerencsétlen helyzetből ki lehessen mozdulni, ahhoz a régi és az új vezetés  együttműködésének alapjait  intézményesen meg kellett teremteni. Erre való a megállapodás.

Beszélő: Melyik fél kezdeményezte?

– Nem hiszem, hogy túlzottan előtérbe tolom magam, ha azt mondom, hogy én kezdeményeztem. Először az ügyvivői testületből kimaradt volt vezetők aktív részvételét követeltem. Láttam, hogy ez akkor lehetséges, ha az általuk megteremtett platformok helyzetét az SZDSZ-en belül tisztázzuk. Ezért rögtön kialakult az, hogy egy megállapodás megszerkesztését kell követelni. A megállapodás három kérdésről szól. Az egyik kérdésben, nevezetesen abban, hogy az SZDSZ vezető szervei elhatárolják magukat mindenfajta populizmustól, a felek egyetértettek. Ez azért volt érdekes, mert kétségtelen, hogy az az elégedetlenségi hullám, amely Tölgyessyt az elnöki pozícióba  segítette, meg volt fertőzve populista hangulatelemekkel.

Beszélő: Konkrétan?

– A volt kommunistákkal való leszámolást követelték az SZDSZ-től, erőteljesebb kommunistaellenességet, mint amilyet az SZDSZ parlamenti frakciója, vezetői testületei érvényesítettek. Tölgyessy soha nem azonosította magát ezekkel a nézetekkel, legfeljebb kihasználta a nézetek jelenlétét a mozgalomban. A második vitatott kérdésben a kompromisszumos javaslat elkerülte az állásfoglalást. Ez gyakorlati politikai probléma: az MDF vezette kormánnyal szemben milyen szövetséget tart az SZDSZ indokoltnak, kivel kíván szövetkezni, kivel kíván koalíciót alkotni. Mind a két fél egyetértett abban, hogy a mai MSZP-ben és a mai MSZOSZ által irányított szakszervezetekben sok a konzervatív vonás, ezeket nem lehet elfogadni. A kérdés az, hogyan oldható meg e nézetek bírálata és az együttműködés az e nézeteket képviselő szervezetekkel. A harmadik kérdés az, hogy miképpen oldható meg, hogy a régi vezető testülethez tartozó, ahhoz közel álló tagok, akik a küldöttgyűlés után teljesen kimaradtak az ügyvivői testületből, aktívan részt vegyenek a szervezet munkájában. Ebben a vonatkozásban jó kompromisszumok születtek. Úgy gondolom, hogy az ilyen játékszabályok leszögezése és meghatározása az egészséges együttműködés szempontjából előnyös lehet. Meg vagyok győződve róla, hogy a felek komolyan veszik a közös célokat, ezért reménykedem és bízom is abban, hogy a kialakult játékszabályok az együttműködés során elkerülhetetlen súrlódásokat és veszekedéseket tompítani fogják, sőt elkerülésükre lehetőséget kínálnak.

Beszélő: A régi vezetés előtt nyitva állt a lehetőség, hogy az új vezetésben részt vegyen, hiszen a küldöttgyűlés megválasztotta volna őket az ügyvivői testület tagjainak. Nem fogható-e fel tehát a régi vezetés önkritikájának is, akkor nem döntöttek helyesen, hogy távoltartották magukat a vezetéstől.

– Én a magam részéről helytelennek tartottam, hogy a régi vezetés nem vállalt funkciót. Ilyen értelemben a régi vezetés kritikájának tekintem a megállapodást, de egyúttal az új kritikájának, hiszen az új vezetés a megjelenésével és a mondanivalójával a küldöttgyűlés előtt és után olyan közvetett ígéreteket fogalmazott meg, amelyek az SZDSZ követőiben és tagjaiban csalódást keltettek. Remélem, hogy a megállapodás aláírása után kialakul ebben a vonatkozásban a jó irányú korrekció. Hogy ezt a személyek önkritikának tekintik-e, ezt tőlük kell megkérdezni.

Hack Péter, Konzervatív-liberális Unió

Beszélő: Nem önkritika-e, hogy a megállapodás létrejött?

– Szerintem nem, mert a platformokban jelen lévő politikusok továbbra sem akarnak a párt vezető testületében részt venni. Az a formula, amit a megállapodás tartalmaz, hogy a platformok képviselői az ügyvivői testület ülésén jelen vannak, ez az ügyvivői testület kérése volt, ez azonban nem jelent döntési jogosítvánnyal való részvételt, csak kölcsönös tájékozódást egymás céljairól. Ennek ellentéte, hogy a platformok a fontosabb akcióikról folyamatosan tájékoztatják az ügyvivői testületet. A megállapodásnak ez a része sem az ügyvivői testület önkritikája amiatt, hogy kritikusan nyilatkozott a platformokról a megalakulásuk után. Mindenki érzékeli, hogy szükség van egy belső koalícióra a párton belül, mert azon a konszenzusos alapon, ahogy a párt működni kezdett, nem tudunk tovább működni. Ez a helyzet meggyőződésem szerint tavaly nyáron állt elő. Az a tapasztalatom, hogy a problémák kibeszélése, ahogy tavaly nyárig közkedvelt volt az SZDSZ-ben, csak növeli és nem csökkenti az ellentéteket. A platformokat kritikusan nézők mindig elhallgatják, hogy a platformalakítás szükségessége, az igény erre a már jó ideje jelen volt az SZDSZ-ben, és csak azért nem került rá sor az elnökválasztás előtt, mert senki nem akarta, hogy a platformokat az elnökjelöltek személye melletti elkötelezettség megossza. Gondoljunk  csak  a   Konzervatív Unióra, ahol legalább annyi Tölgyessy-hívő volt, mint Dornbach-hívő. Ha az elnökválasztási kampány idején alakulunk meg, akkor lehetetlenné tesszük a saját működésünket. Így viszont nagyon jól működő csoporttá váltunk, amelyben a tagok szívesen vesznek részt, és szívesen foglalnak állást az országot érintő kérdésekben. Egyre többen foglalkozunk nem pártügyekkel, és egyre kevesebbet pártügyekkel.

Beszélő: A Konzervatív-liberális Unió és a Szabadelvű Kör közötti véleménykülönbségek elég jól láthatók a két platform alapító nyilatkozatából. Nem világos azonban, hol vannak a nézetkülönbségek az ügyvivői testület és a vele megállapodást kötő Liberális Koalíció között.

– Azt hiszem, ellentétes volna a megállapodás szellemével, ha ezt most elemezném. Meg kellene nézni azokat a nyilatkozatokat, amelyeket az ügyvivői testület a megalakulása óta kiadott. Akkor világossá válna…

Beszélő: Voltaképpen miről szól a megállapodás, miben állapodott meg a két fél?

– Úgy értelmezem, abban, hogy közös politikai erőfeszítéseket tesznek a szabadelvű alternatíva megfogalmazására A megállapodás első részében nagyon hangsúlyozottan közösen elkötelezzük magunkat bizonyos eszmeiség mellett. Ha a megállapodás szövege a Beszélőben megjelenik, aki elolvassa, látni fogja, hogy majd egy tucat pontban rögzítettük, mit értünk a szabadelvű alternatíván.

Beszélő: Mintha azonban bizonyos véleménykülönbségek, politikai nézetkülönbségek fölött elsiklana a megállapodás.

– A politikai különbségek, akár a Szabadelvű Kör és a Konzervatív Unió, akár a Liberális Koalíció és a párt többi része között meg is fognak maradni, ezek a különbségek nem szüntethetők meg. Jelenleg azonban a valamennyiünket összetartó kérdések, összetartó akaratok száma jóval   nagyobb, mint az elválasztó nézeteké. Az SZDSZ együtt sokkal erősebb, mint az egyes irányzatok, akár a Beszélő-kör, akár a Szabadelvű Kör, akár a Konzervatív Unió, akár a Pakszba tömörült képviselők külön-külön. Ezek az irányzatok külön-külön nagyon-nagyon nehezen tudnának csak megállni a magyar politikai életben, szövetséget kötve, ahogy az SZDSZ nevében is benne van, viszont nagyon hathatós és nagyon látványos alternatívát jelenthet azzal az ideológiával, azzal a politikai filozófiával szemben, amit ma a kormánykoalíció jelenít meg Magyarországon.

Wekler Ferenc, Szabadelvű Kör


Beszélő: Mit ígér a megállapodás, javulni fog az SZDSZ helyzete?

– Az elmúlt másfél hónapnak kemény tárgyalásai nem voltak fölöslegesek: sikerült létrehozni a megállapodást. Tehát kellemes érzéseim vannak, természetesen optimista vagyok.

Beszélő: A megállapodás értelmében az ügyvivők és a platformok tagjai, akik között ott vannak az SZDSZ kiemelkedő személyiségei, arra törekszenek, hogy a platformok kezdeményezései ne platformtörekvésként, hanem az SZDSZ közös törekvéseként jelenjenek meg. Vajon az, hogy a platformok szükségesnek látták a megállapodás létrehozását, nem jelent-e önkritikát is, annak a felismerését, hogy nem volt szerencsés döntés teljesen kihúzódni a vezetésből az elnökválasztás után?

– Nem hiszem, hogy a megállapodásnak ez lenne a tartalma. A platformokban nagyon nagy szellemi energiák koncentrálódnak, és nagyon nagy hiba lenne, ha a pártvezetés ezeket a szellemi energiákat nem tudná  a  párt érdekében kamatoztatni.  A platformok létrejöttét én pozitívnak és jónak ítélem meg. Ha csak szakmai szempontból és törvényalkotási szempontból nézzük a dolgot, a platformokból indult ki az elmúlt egy hónap során jó néhány törvényalkotási kezdeményezés. Ezeket korábban a frakció nem tudta megcsinálni, még a régi vezetés ideje alatt sem; ez igazolni látszik azt a feltételezésünket, hogy fontos, hogy platformok jöjjenek létre.

Beszélő: A megállapodás, ahogy megszületett, elsősorban politikai megállapodás vagy egy olyan megállapodás, amely a technikai együttműködést teszi lehetővé a vezetés és a platformok között?

– Is-is. Az első, hosszabb része politikai kérdésekkel foglalkozik, azokat a kérdéseket taglalja, amelyekben a tárgyalások ideje alatt konszenzus alakult ki, amelyeket mindenki elfogad az SZDSZ általános alapelveként. A megállapodás második része foglalkozik a platformok és az ügyvivői testület viszonyával, és azzal, hogy a platformok a párt infrastruktúráját milyen módon tudják használni.

Beszélő: Hogyan összegezhető a politikai megállapodás politikai tartalma?

– A legfontosabb politikai üzenet az, hogy a párt alapelveivel mind a platformok, mind pedig az ügyvivői testület továbbra is egyetért. Azaz az ezektől eltérő szélsőséges áramlatokkal nem ért egyet sem az ügyvivői testület, sem a Liberális Koalíció.

Azzal sem értenek egyet, hogy párton belül személyi ambíciók kedvéért vagy feltételezések alapján támadások induljanak önkormányzataink vezetői, testületi tagjai ellen. Mind a két fél abból indul ki, hogy az önkormányzatok meghatározó jelentőségűek lesznek a következő választási kampányban, és közös célnck kell tekinteni, hogy önkormányzataink az elkövetkező két évben produktívan és jól működjenek.

Szigethy István ügyvivő

Beszélő: Miért volt szükség a megállapodásra?

– A legutóbbi küldöttgyűlés után megalakultak a platformok, de integrálódásuk az SZDSZ szervezetébe nem történt meg. Az ebből támadó belső feszültségek az SZDSZ képének a romlásához vezettek. A megosztottság nagy szerepet játszott abban, hogy az SZDSZ népszerűsége, a közvélemény-kutatás szerint 9 százalékra csökkent. Meg vagyok győződve róla, hogy a bizalom megteremtése a legfontosabb a jelenlegi helyzetben. Ha ez sikerül, akkor a Szabad Demokraták Szövetsége rövidesen vissza fogja nyerni népszerűségét.

Beszélő: Sokan hangoztatták, hogy szükség van az SZDSZ-en belül a különböző nézetek belső koalíciójára. Vannak-e a Liberális Koalíció és az ügyvivői testület között kézzelfogható politikai, világnézeti nézetkülönbségek?

– Úgy látom, hogy efféle ütközési pontok nem voltak. A két platform valóban ideológiai szempontok alapján szerveződött, és egymáshoz közeli gondolkodású képviselőket gyűjtött össze egy-egy csoportba. Az ügyvivői testületről ez nem mondható el. Az ügyvivői testület végül is a küldöttgyűlés választása alapján jött létre, az ügyvivőséget egyáltalán nem olyan emberek vállalták, akik közeli kapcsolatban voltak egymással. Az ügyvivői testületen belül különböző irányzatok érvényesülnek, és ez így jó, hiszen az ügyvivői testületen belül zajlanak le a viták, és nem az ügyvivői testület és a tagság különböző külső csoportjai között. Én úgy gondolom, hogy itt nem különböző nézeteknek az ütközése volt a legfontosabb, hanem az, hogy tisztázódott: az ügyvivői testület és a platformok ugyanazt akarják, a lényeges elvi kérdésekben az álláspontjuk teljes mértékben közös. Elvi különbségek nem az ügyvivői testület és a platformok között húzódnak, hanem sokkal inkább az SZDSZ egésze vagy egyes helyi szervezetek, egyes képviselők olyan megnyilvánulásai között, amelyek nehezen egyeztethetők össze a Szabad Demokraták Szövetsége általános politikájával és a liberalizmussal. Ezek a képviselők egyébként időközben ki is váltak a frakcióból.

Beszélő: Milyen nézetekről van szó?

– Az SZDSZ nagy szervezeti felfutása idején, 1989 őszén, jelentős számban léptek be a szervezetbe olyanok, akik számára a Szabad Demokraták Szövetségének radikalizmusa  nem elvi radikalizmust jelentett, nem a korábbi rendszer struktúráit akarták fölszámolni, hanem az egyéni felelősségre vonást tartották volna fontosnak. Ezek az emberek időnként egyes szervezetekben hangadókká váltak, annak ellenére, hogy nagy részük már kivált a Szabad Demokraták Szövetségéből. Ha a megállapodásban összefoglalt elvekben egyetértünk, nincs értelme az ellentétek feszegetésének. A Szabad Demokraták Szövetsége vagy egy, vagy egy sem. Két SZDSZ nem létezhet, mert fölőrli magát, és ez a jelenlegi magyarországi helyzetben felelőtlenség lenne.




































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon