lt [Solt Ottilia]

Nyomtatóbarát változat

Hetilapszerkesztők kínjai… A miniszterelnök Pesti Hírlap-beli január 22-i interjújáról alighanem minden elmondhatót elmondanak a nyilatkozók, minden elemezhetőt elemeznek az elemzők a napilapokban, mire hetilapunk megjelenik. Kár. Van mit kommentálni ezen a példátlanul hosszú, kissé dúlt monológon.

A Pesti Hírlap egyébként enyhén szólva nem az a mértékadó orgánum, melyet kimagasló államférfiak exkluzív megnyilatkozásaikhoz választani szoktak. Ám az országos gyűlés hetében a szokásosnál egy nappal korábban megjelenő Magyar Fórum nyíltan személyének rohanó támadása nyomán a miniszterelnök – úgy látszik – indokoltnak látta, hogy leereszkedjék Csurka és Horváth Béla népéhez ezzel a Pesti Hírlappal, s egyszersmind nyilvánosan elfogadja a főszerkesztő kitartó engesztelő udvarlását. (Erről lásd a Beszélő III. évf. 37. számát.) Méghozzá oly sietve, hogy sajtóirodájának nem is volt ideje legalább futólag átfésülni a szöveget. Még a mondatrészeket sem egyeztették.

Dr. Antall nemcsak életútjának mindeddig mindenki előtt teljesen ismeretlen epizódjait említi meg, miszerint részt vett a daliás idők „valamennyi tüntetésén”, így például az 1988. június 16-ain és október 23-ain, de szokatlanul vulgáris is ebben az interjúban, talán szokatlan közönsége tiszteletére. „Lukas, koszos lavórról” beszél, „disznóólról”, „hülyeséget”, „félhülyéket” emleget. Még kedvelt többes szám első személyű igeragozását is egyes szám első személyre cseréli egyszer-egyszer, mondhatni frivolan, mintha egyszerű, köznapi lény lenne. „Engem az MDF iránti rokonszenv és az MDF legkiválóbb szellemi vezetői hívtak. Jó ajtón léptem be, szépen felhajtott sátorlap alatt, ezért hát nem vagyok hajlandó olyan magatartásra, hogy végül egy disznóól ajtaján kelljen távoznom. Ehhez azt hiszem megvannak az erkölcsi alapjaim, miután az egész világon az Élysée-palotától a Buckingham-palotáig, a Fehér Háztól a Kremlig sikerült feltárni sok fényes ajtót a magyar nemzet előtt. E fényes ajtók azonban soha nem feledtetik el a kicsi magyar parasztházak, egyszerű otthonok vagy akár csak kunyhók belső világát, s elkötelezettségünket, hogy Tiborc panaszát, szóljon bármilyen halkan, meghalljuk.”

Talán kár volt a miniszterelnöknek ily megrendítően kitárulkozni. Ha nem csinálja, nem dokumentálta volna ennyire fényesen, hogy egy-két évszázaddal eltévedt a magyar történelem útvesztőjében, s minimum harminc éve nem volt érkezése körülnézni, hogy hol él. Tiborc ükunokái manapság házgyári panelban zsúfolódnak, vagy hatalmas, üres családi házban nyögik az energiaszámlát. A kicsi magyar parasztházakban – hacsak át nem építették őket nyaralónak –, pláne kunyhókban mostanában Magyarország cigány lakosai élnek. A Buckingham-palotában aligha pont rájuk gondol miniszterelnökünk. Most már csak az a kérdés, hogy mit hall meg dr. Antall József (szóljon bármilyen hangosan…).

• Harmadik oldal