Skip to main content

Újabb rangadó a „Szabad választás” kupában

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Takarékos Belügyünk


– A januárban aláírt szerződés 73 millió 322 ezer forintról szólt, az aláírás Gál Zoltán államtitkáré. Az összeg azóta nem változott. A szavazatszámlálás számítógépes rendszerének kifejlesztésére 1989. július 20-a óta van megállapodásunk a BM-mel, ennek alapján végeztük a szavazatösszesítést a népszavazáskor is. A 73 millióból 14 millió a fejlesztési költség. Ehhez jön hozzá az aznapi – tehát a szavazatszámláláskor keletkező – működtetés költsége: 24 millió forint. Ebben benne vannak a munkadíjak, a készültségi díjak, a távközlési vonalak költségei, útiköltség stb.


Ismét salamoni ítélet született. Március elsején a szabad demokraták sajtótájékoztatóján kiderült, hogy a Belügy csendben felbontotta az Állami Népességnyilvántartó Hivatallal kötött szerződését, és „takarékossági okból” a Hivatal által megtervezettnél állítólag sokkal olcsóbb, manuális – ám a szakemberek véleménye szerint: manipulálható – módszerrel kívánja lebonyolítani a március 25-i választás után a szavazatok összeszámlálásának és nyilvánosságra hozatalának bonyolult feladatát. Kiderült, hogy döntéséről a Belügy nem tájékoztatta az Országos Választási Bizottságot (OVB) sem. A heves sajtópolémia hátterében az ügyről éles vita bontakozott ki az OVB március 2-i, a késő estébe nyúló ülésén is. Némelyek – például az MSZP, a Hazafias Választási Koalíció képviselője – úgy vélték, hogy a számítástechnikai szolgálat az OVB mellett működő munkacsoport része. A munkacsoportot a belügyminiszter hozta létre, tevékenységébe tehát az OVB-nek nincs beleszólása. Ha a belügyminiszter hibát követett el, majd felel a parlament előtt. Az okoskodásban csak az sántít, hogy nincs belügyminiszter, és a választások után a mostani kormány tagjai, államtitkárai már aligha fognak mai minőségükben a parlament elé állni.

Nyilván ez a meggondolás is belejátszott, hogy az OVB tizenhét tagjának többsége úgy vélte, a testület, amely a választások egészéért felelős, ilyen döntő kérdésben nem háríthat minden felelősséget a BM labilis helyzetű megbízott vezetőjére. A vita végén a testület elhatározta, a kérdést a kormány és a pártok közötti egyeztető tárgyalás elé terjeszti, és javasolja, hogy szakértők vizsgálják felül az ÁNH és a BM által javasolt rendszereket.

A kormány és a pártok március 5-i tárgyalásán a résztvevők belátták, szakértői vizsgálatra nincs már idő. A résztvevők úgy döntöttek: működjön mind a két rendszer párhuzamosan. A salamoni döntés veszélye, hogy az egymás mellett futó rendszerek akadályozni fogják egymást.

Takarékossági akciójával a Belügynek mindenesetre sikerült újabb öngólt lőnie. És mellékesen újabb néhány millióval terhelte meg az államháztartást.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon