Skip to main content

V, mint vége…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
magyar • tévé • szótár


A vé betűhöz érve egy csepp könnyel csukjuk be a szótár fedelét. V, mint vége. Előtte azonban még egyetlen megjegyzés engedtessék meg nekem. A szófoschókról kell beszélnem. Azokról a műsorokról, amelyek csak annyiban merítik ki a műsor fogalmát, hogy létezik idejük. Műsoridejük. Ezeknek a szófoschó-produkcióknak se füle, se farka, leginkább mintha csak azért születnének, hogy a képernyőt bemosolygó nyájas műsorász beteges szerepléskényszerét kielégítsék. Ennyi, és slussz, semmi több. Az a világért meg ne tévesszen senkit, hogy ezek lelőhelyei leginkább az úgynevezett közszolgálatiságot részint vagy egészen felvállaló műhelyek bugyrai. Ott lehet beszélni, beszélgetni, fecsegni, locsogni, pihegni, nyafotázni, karattyolni, lefetyelni, cukrolni, rizsázni, hapacsolni, lihegőzni és mosolyogni, mosolyogni! Mosolyogni, amíg csak szájunk sarkától körbe nem reped fejünkön a bőr. Illatozzék minden virág, mondta egyszer Csurka István, és mi ebben közös platformon vagyunk vele. A honi televíziózás eme mákonyos szagosbükkönyei mégis egy kertész vérszomjas indulatait ébresztik bennünk. A Híradó, a jókedvtől és a jovialitástól majd kicsattanó Napközi, a hajdanában szebb napokat látott Ablak – ezeddig csak ők voltak a szófoschók. De most mintha újabb területek meghódítására indultak volna a szájmenő erők. Minden idők legkiábrándítóbb szórakoztató csökevényére, az Emberverő V. Simon Hallójára hívjuk fel a nagybecsű figyelmét. Ha életben akar maradni! Ha nem akarja, hogy végleg kiszikkadjon az agya! És mindenekelőtt, ha nem akarja, hogy laposra verjék  kapcsolja ki. Vége. Utoljára csak ennyit akartam mondani: ti. Nézők, vigyázzatok! Nagyon.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon