Skip to main content

Vass, alkoss, gyarapíts…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A privatizációról


Elhúzódó puccs

Az ÁVÜ azonnali hatállyal, puccsszerűen szerette volna leváltani, de az 1992. október 6-án elindított és nagy felháborodással kísért akció végére csak 1993. április 6-án sikerült kínkeservesen pontot tenni. Vass ekkor kényszerült távozni a 15 éve vezetett cég éléről. Helyére a nyomdai gyakorlattal nem rendelkező, de – a tulajdonos megítélése szerint – kiváló menedzseri adottságokkal rendelkező Bokor Gábort nevezték ki. Valójában ma sem világos, miért akartak „rapid” eljárással megszabadulni attól az embertől, aki az ország egyik legkisebb nyomdájából a recesszió és a gazdasági átalakulás problémáival is sikeresen megbirkózó, prosperáló nagyvállalatot teremtett. Ráadásul politikai karcolás nélkül vészelte át a rendszerváltást. (Igaz, az Antall-kormányért nem rajongott.) A kicsit hosszúra sikeredett eltávolítási procedúra során az indokok gyakran változtak. Például: nem elég lojális a tulajdonos iránt, akadályozza a cég privatizálását stb.

Vass és az MRP nyomdája

A cégvezetés azonban, amely prémiumfeladatként kapta az ÁVÜ-től a tőkéstárs bevonását, dokumentáltan folyamatosan próbálkozott. A nyomtatványgyártás és -terjesztés terén akkor még egyeduralkodó rt. zsíros falat lehetett volna bármely befektetőnek. A külföldiekkel azonban különböző okok miatt mégsem jött létre üzlet. Közben 1992 őszén beindították az MRP (Munkavállalói Résztulajdonosi Program) szervezését, amely 1994 tavaszáig többször megpályázta a Pátria Rt. részvénytöbbségét. Az MRP kidolgozásában Vass, a vállalati vezérkar és a szakszervezet egyaránt részt vett.

Az új vezérigazgató úgy vélte (az ÁVÜ-vel valószínűleg teljes egyetértésben), hogy az MRP mellé egy erős tőkéstárs is szükségeltetik, amely a cég támasza lehet az átalakulásban. Az elgondolást azonban nem koronázta siker. Az „újfiú” a régi főnök mellett kiálló szakmai és a szakszervezeti vezetéssel sem talált hangot (volt, akivel szót sem váltott). Ez odáig fajult, hogy a vezérigazgató-helyettest és a szakszervezet vezetőjét elbocsátotta. (Igaz, erről elfelejtette értesíteni a munkaügyet és a bérelszámolást, így a kirúgottak munkaviszonya folyamatos maradt, s a munkatársak falazásával továbbra is megkapták a bérüket.)

Aztán az ÁVÜ döntött, az MRP-nek ítélte az Rt. részvényeinek 50% plusz 1 szavazatú többségét. (45% az ÁVÜ-nél maradt.) Így tulajdonossá válhatott a kb. 750 dolgozó majd’ 90%-a.

A Play Boytól a Kabinetig

Időközben a munka nélkül maradt, de tettre kész Vasst ajánlatokkal halmozták el. A segítőkész barátok mellett megkereste őt az MSZP is. A szocialisták kínálata semmiképpen sem nevezhető szűkmarkúnak. Választhatott: inkább az Axel-Springer Budapest három nyomdájának vezetője, a Kossuth Könyvkiadó vezérigazgató-helyettese vagy a Pergamon Kiadó igazgatója kíván-e lenni. Ráadásként az SZDSZ is megkínálta a Play Boy főszerkesztői székével.

Vass Sándor azonban 1993 nyarán egy újabb ajánlatra mondott csak igent. Mihalek Sándor, az épp privatizálás előtt álló Állami Nyomda vezérigazgatója az akkor még a nyomda tulajdonában lévő, de másfél éve csak szendergő Kabinet Kft. vezetésével bízta meg. Mihalek nem vásárolt zsákbamacskát, ismerte Vasst, hiszen a Pátriából épp a „vezér” javaslatára került az Államiba.

A tervük az volt, hogy a jelentős kihasználatlan kapacitással rendelkező nyomda megpróbál betörni a nyomtatványpiacra. Ehhez azonban ügyes és tapasztalt, jó piaci kapcsolatokkal rendelkező vezetésre volt szükség. Vass gyorsan munkához látott, már tavaly megnyitották első nyomtatványboltjukat, és megkezdték a viszonteladó-hálózat kiépítését. Az első év még veszteségesnek bizonyult, de az időközben privatizált Állami új tulajdonosa, az Erdős Ákos vezette Láng Csoport nagylelkűen állta a „cechet”.

A Láng Csoport és Vassék elképzelései a piaci kitörési pontokat és az üzletpolitikát illetően azonban nem egyeztek meg. Így 1994 márciusában békésen elváltak. Vass és Mihalek 5 millióért kivásárolta a Kabinetet. Náluk marad két üzlet, az Eötvös utcai iroda bérleti joga, a készlet, egy autó és a telefonok, faxok.

A Kabinetből a Pátriába?

A Kabinet az Államitól elpártol egy másik bázisnyomdához: a Fővárosihoz. Ezt egy lízingközösség részletfizetéses technikával magánosítja. A vezérigazgató Mihalek, az igazgatótanács tagja Vass. A Kabinet ez évben már egyértelmű sikereket könyvelhet el: árbevételük október végéig 120 millió, év végére meghaladhatja a 140 milliót is. A kft.-ben 13-an dolgoznak. Közöttük volt pátriások.

Az MRP útján privatizált Pátriában korántsem ilyen rózsás a helyzet. A munkavállalók számára kedvező döntést az ÁVÜ még a „megszokott” 150-170 milliós nyereség reményében hozta. A részletfizetést is ehhez kalkulálták. A Bokort októberben felváltó új vezérigazgató nem kívánt az rt. helyzetéről lapunknak nyilatkozni, de más forrásból úgy tudjuk, hogy a tervezett nyereségnek legjobb esetben is csak a kétharmadával lehet számolni. A vállalatvezetés megszorító intézkedésekre kényszerül; 13. havi fizetésről szó sem lehet, és a prémiumok is veszélyben foroghatnak. Könnyen előfordulhat, hogy bekövetkezik, amitől a dolgozók a leginkább féltek: elbocsátásokra kerül sor. Pedig annak idején azért voksoltak az MRP-re, hogy ez a veszély ne fenyegesse őket.

A Pátria új vezetése (valaha Vass munkatársai voltak) mindenesetre felvette a kapcsolatot a Kabinettel. Serkentően hathatott, hogy a kft. egyike azon három cégnek, amelyek pályázat útján adónyomtatványokat terjeszthetnek. A Pátria és a Kabinet együtt erős pozíciókra tehet szert a nyomtatványpiacon.

Közösek az érdekeink. A két cég megfér ezen a nagy piacon – mondja Vass Sándor. Lehet, hogy az ÁVÜ mégiscsak jól döntött, s Vass elmozdítása révén sikerült egy potens tőkéstársat felhajtani a Pátriának?
































Hivatkozott cikkek

Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon