Skip to main content

Hűség, de mihez? – Nádasdy Ádám költő-műfordító estje

A Műfordítók Egyesületének szervezésében:
 
HŰSÉG – DE MIHEZ?

A fordítás alapszabálya egyszerű: ugyanazt kell írni, mint ami az eredetiben van.
Csak hát ez nem megy simán: olyan, mint amikor a zongorista ugyanazt akarja játszani, amit a hegedűs. Az ujjaival nyilván másképp csinál, hiszen más a hangszer: de ha jól játszik, az összhatás hű lesz az eredetihez, a hallgató azt fogja mondani: ugyanazt zongorázza, amit az imént a hegedűs hegedült. (Ugye milyen nonszensz?) Koronként érdekesen változik a hűség fogalma, vagy inkább a célpontja – azaz hogy mihez is kell hűnek lenni: szótagszámhoz? Sorhosszhoz? Rímhez? Tempóhoz? Hangerőhöz? Ma – úgy érzem – lazábban vagy diffúzabban értjük a szöveghűséget, mint a 19. századiak, de szigorúbban a stílushűséget, mint a 20. századiak.

Egy ideje azzal kísérletezem, hogy Dante Isteni színjáték-át fordítgatom, rímtelenül, de jambusban, mint Madách a Tragédiá-t. Ez is fölvet egy csomó elvi és gyakorlati kérdést.

Nádasdy Ádám
költő-műfordító estje

Beszélgetőtárs:

Mestyán Ádám
költő, esztéta

2008. február 19. (kedd), 19 óra

A Ráday Könyvesház melletti Képesház Galériában
Budapest, IX. Ráday u. 25.
 
Mindenkit szeretettel várunk!

A rendezvényt a MASZRE támogatja.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon