Skip to main content

Harc Európáért

Brenzovics Marianna: Majdan

 

Kárpátaljai gettólakó vagyok, zápszonyi őslakos indián, Ukrajna, Oroszország, Magyarország, önmaga túsza, egy kreol, nigger, idegesítő határontúli, bamba kisebbségi, lelkes ukrán, Nikolaj Hohol (Nyikolaj Gogol) rajongója, magyar Ábel a rengetegben, kedvenc regényem az orosz Ördögök.

Halvány gőzöm sincs, hogy lyukadtam ki ezen az istenverte, toxikus szeméttelepen, miért vagyok otthonos itt, a pocsék emberi sorsok, a közös idegkimerültség közt, miért nyomorgok egy szennyezett mocsár melletti kalibában, egy lópatkó formájú szobában…megpróbáltam rá válaszolni, de nem sikerült. Az agyam ledobta a láncot.

 


Megy-é előbbre майдан fajzatom,
Nemesbedvén, hogy trónodhoz közelgjen,
Vagy, mint malomnak barma, holtra fárad,
S a körből, melyben jár, nem bír kitörni?
Van-é jutalma a nemes kebelnek,
Melyet kigúnyol vérhullásaért
A kislelkű tömeg? Világosíts fel,
S hálásan hordok bármi végzetet;
Csak nyerhetek cserémben, mert ezen
Bizonytalanság a pokol. –

(Madách Imre)

P. Gy.: Eredmények, kérdések, figyelem – Az európai parlamenti választás után

Az európai választások eredményeinek elemzése a következő időszak munkája. Sőt, tulajdonképpen az igazi kérdések és válaszok majd csak a nyári szünetek után, vagyis szeptembertől következnek, hiszen nem a politológusok és újságírók okossága az érdekes, hanem az erőviszonyok tényleges átalakulása, az egyensúlyok megváltozásának hatása Európára és az egyes országokra.

Guba Péter: Tekintettel Párizsra és polgármesterére

2014. március 30-án nem köztársaságielnök-választást tartottak a félprezidenciális Franciaországban, még csak nem is parlamenti választásokat, ami azért legtöbbnyire felfokozott érzelmeket korbácsol – legalábbis a művelt világban. E szép tavaszi hétvégén az önkormányzati választások második fordulójára került sor, ami az elmúlt évtizedekben a média képviselőit és a választási szakértőket leszámítva hagyományosan tényleg csak a citoyen-eket érintette és érdekelte.

Félix Anikó: „Szelet a vitorlából” újrahangolva, azaz a görög Arany Hajnal tündökléséről és bukásáról (?) mint precedens értékű ügyről

Görögországban 2012-ben egy szélsőjobboldali párt, az Arany Hajnal közel 7 százalékkal bekerült a Parlamentbe, népszerűsége egészen a legutóbbi időkig az országos reprezentatív felmérések szerint 13-15 százalék körüli szintig emelkedett. Harmadik Birodalmat idéző biológiai alapú rasszizmusával, szélsőséges antiszemitizmusával, nyílt agressziójával együtt járó immáron tartós népszerűsége sokkolta a világ és a görög közvélemény jelentős részét is. A közelmúltban egy látszólag váratlan fordulat következett be a párt életében. 2013. szeptember 17-én egy kocsmai szóváltás után meggyilkoltak egy köztudottan antifasiszta, baloldali rappert, Pavlos Fyssas-t. A gyilkosság után közvetlenül az elkövető bizonyíthatóan több Arany Hajnal képviselővel is lebonyolított telefonhívást, köztük Ilias Kasidiaris-al is, aki a párt szóvivője, és a jövő évben tartandó athéni polgármester választások jelöltje.

Pétervári Zsolt: Német Európa Mexikója és az egyetlen kihívó – I. rész

Német Európa Mexikója

A tanulmány második része itt olvasható.

A „több mint kormányváltás, kevesebb mint rendszerváltás” koncepciójának jegyében zajló fülkeforradalom mélyreható kurzusváltás volt, mely számos tekintetben deformálta a ’89-90-ben kialakított közjogi struktúrát, és a társadalomszerkezetet is, a gazdasági modellt is maradandóan átalakította költségvetés-politikája és informális mechanizmusai révén. Viszont – a gazdasági szabadságharcot és keleti nyitást vizionáló kommunikáción túl – valós mozgástér és tényleges akarat hiányában nem változtat(hat)ott Magyarország külpolitikai orientációján, valamint a multinacionális tőkéhez főződő viszonyán. A globális nagyipari szereplőkkel külön megállapodások sorát kötő orbánizmus sajnálatosan európaibb irányzat, mint hinnénk.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon