Skip to main content

„Amerika tévedett”

Vissza a főcikkhez →


SZER.: Vannak-e aggályok itt, Washingtonban a román kormány kisebbségi politikájával szemben?

Schifter: Ha van diszkrimináció, akkor, kell hogy legyen aggály is. De látja, az a kérdés, milyen normákat nem tartanak tiszteletben. Mondja meg, milyen nemzetközi normákat sértettek meg, akkor válaszolhatok a kérdésre.

Sok román azt hiszi, hogy a geostratégiai megfontolások ismét nagyobb súlyt kapnak Amerika Románia-politikájában, szemben az emberi jogokkal, a kisebbségi jogokkal, a szélsőségekkel, miközben a korábbi években fordítva volt. Igaz ez?

Nem.

Az amerikai kormány továbbra is nyomon követi az emberi jogok helyzetét Romániában?

Megvizsgáltam bizonyos vádakat, amelyeket a Ceausescu utáni korszak kormánya ellen hoztak fel, és igaztalanoknak tartottam őket.

Igaztalanoknak?

Igen, igaztalanoknak. Több alkalommal több személy azt állította, hogy bizonyos dolgok megtörténtek, és amikor utánajártam, megállapítottam, hogy nem volt így. Voltam Ceausescu Romániájában, és tudom, hogy milyen volt. És mikor Ceausescu uralmának megdöntése után Bukarestbe mentem, azt mondták nekem, hogy semmi sem változott meg. Tudtam, hogy ez hazugság volt. Egy egész sereg dolog megváltozott.

Amikor Ön összehasonlítja Romániát más kelet- és közép-európai országgal, semmilyen különbséget nem fedez fel?

A szólásszabadság, a sajtószabadság és egyesülési szabadság tekintetében – nem. (…) Amerika eddig tévesen ítélte meg a romániai helyzetet, de túlléptünk ezen a félreértésen. Iliescu kitűnő benyomást keltett Washingtonban: válaszai mély történelmi, gazdasági és geopolitikai ismeretekről tanúskodtak.




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon