Skip to main content

„Az egyesület célja nem változott”

Vissza a főcikkhez →


Az egyesület 1992-ben több mint száz szkinhedtámadást regisztrált, 1993-ban csak 14-et. Tényleg ennyivel csökkent az incidensek száma?

Ezek csak a regisztrált esetek, lehet, hogy a valós szám ennek akár többszöröse. A rendőrség arra hivatkozott, hogy a rendőrök sokáig nem voltak felkészülve az ilyen esetekre. A rendőrök is különbözőek, szerintem nem kell általánosítani. Lehet, hogy néhány éve tényleg nem ismerték fel a szkinhedjelenség veszélyét.

Ki kezdeményezte a tárgyalásokat a rendőrséggel?

1992-ben az Országgyűlés kisebbségi bizottságának ülésén találkoztunk az országos rendőrfőkapitánnyal, ő javasolta a tárgyalásokat. Másfél év telt el a megállapodásig, elsősorban azért, mert az ORFK eredeti tervezete értelmében tevékenységünket a külföldi diákokra kellett volna szűkítenünk. A rendőrség sokáig abba se akart beleegyezni, hogy részt vegyünk a tolmácsolásban.

Van-e összefüggés az együttműködési megállapodás aláírása és Ill Márton kizárása között?

Nincs, Ill Márton végig részt vett a tárgyalásokon, egészen a végső szöveg kidolgozásáig. A tervezetet az elnökség tavaly szeptemberben jóváhagyta, és március 7-én írtuk alá a megállapodást.

Miért kellett ehhez fél év?

Az egyesület belső ügyeivel volt elfoglalva.

Ezek szerint mégiscsak van összefüggés?

Nem, nincs. Az elnökség már korábban engem hatalmazott fel az aláírásra.

Mit tartalmaz a megállapodás?

A felek kölcsönösen informálják egymást. Az ORFK bűnmegelőzési osztályának egy beosztottja rendszeresen fogadja az egyesület képviselőjét. A rendőrség vállalja, hogy egyedi ügyekben segítséget nyújt, és biztosítja, hogy az egyesület által ajánlott tolmács vegyen részt az eljárásban. Az egyesület szerepet vállal a rendőrséggel szembeni bizalmatlanság eloszlatásában, felvilágosító propagandamunkát fejt ki a diákok körében a hatályos magyar idegenrendészeti jogszabályokról, ügyeleti és tolmácsszolgálatot szervez. Hangsúlyozom azonban, hogy az egyesület célja nem változott.
























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon