Skip to main content

„Cselekedeteimmel szeretném megmutatni…”

Vissza a főcikkhez →


Beszélő: Ön gyújtó hangú, nagy sikerű beszédet tartott szombaton. De feltűnő módon nem beszélt a kongresszus egyik kardinális kérdéséről. Mi a véleménye a liberális pártokkal való együttműködésről?

Kósáné Kovács Magda: Hogy én erről tegnap nem szóltam, annak az az egyszerű oka, hogy küldöttcsoport-vezetőként kaptam szót, tehát rám is vonatkozott az időkorlátozás, azonkívül pedig sokszor szóltam már erről a kérdésről. A liberális pártokkal való együttműködést én a parlamenti szerepkörömben nélkülözhetetlennek tartom, s igyekszem ezért konkrét lépéseket tenni. Bizonyára tudja, hogy én már akkor, amikor csak néhányan vállalták a szabad demokraták közül, hogy a liberális és a szocialista politika között van érintkezési felület, már akkor egy-két képviselőtársammal megtaláltam azokat a törekvéseket és azokat a személyeket, akiknek javaslatait támogatni tudtuk. Egyszer a Beszélőben kaptam is néhány mondatos dicséretet, amikor egy saját, egyébként szakmailag jól megalapozott, indítványomat Solt Ottilia indítványa javára visszavontam, mert úgy ítéltem meg, hogy az övé esélyesebb: szakmai és politikai szempontból egyaránt korrektnek tartottam. Nagyon sok hasonló példát lehetne felhozni. Tehát tulajdonképpen azt mondhatom, hogy attól függetlenül, hogy én mit mondok a kongresszuson, én a cselekedeteimmel szeretném megmutatni, hogy számomra az együttműködés igen fontos.

Beszélő: Nem gondolja, hogy az MSZOSZ melletti kemény kiállása igen megnehezíti az ezek szerint Ön által is kívánt együttműködést?

Kósáné: Egyszer már nagyon szeretném, ha azok, akik ezt állítják rólam, nem a saját gondolataikat próbálnák az én számba adni, hanem odafigyelnének arra, amit én mondok. Ha ön beszédem gépelt változatában talál olyasmit, ami igazolja prekoncepcióját, kap tőlem egy üveg pezsgőt.

Beszélő: Nem láttam a beszéd gépelt változatát. De ennyire félrehallottam volna Önt? Nem azt mondta, hogy van az igazi szakszervezet, az MSZOSZ, a többieknek pedig nincs tagságuk?

Kósáné: Az ön fülében van a hiba. Nincs gépelt változatom, de mivel pontosan tudom, hogy mit gondolok, elég pontosan tudom reprodukálni, hogy mit mondtam. Az mondtam, hogy a Magyar Szocialista Pártnak minden olyan szakszervezet támogatása a dolga és kötelessége, amelyik valódi munkavállalói érdeket képvisel. Hülye lennék, nem értenék a szakszervezetekhez és rossz politikus lennék, ha nem így gondolkodnék. Az az érzésem, hogy önök nem ismerik a szakszervezeteket. Önök ismerik a szakszervezeti elitet és ennek politikai retorikáját, de nem tudják, hogy mi történik a munkahelyeken, ahol a szakszervezeti munka folyik.

Beszélő: Kétségtelen, hogy Ön azért aratott vastapsot, mert azokat az érzelmeket és attitűdöket mozgósította a küldöttekben, amelyek az MSZP-t elválasztják a liberális pártoktól.

Kósáné: Igen, ebben Önnek valószínűleg igaza van. De egyfelől nem hiszem, hogy demokratikus pártok között javíthatja a viszonyt, ha az egyik párt feltételeket diktál a másiknak. Másfelől az a tény, hogy a kongresszus osztatlan tetszéssel fogadta beszédemet, a tagadás szindrómája volt. Előttem Őry Csaba megbántotta a kongresszust. Őt is megtapsolták, mert ez egy udvarias kongresszus. De a tomboló siker, amelyet én arattam, Őry Csaba mondanivalójának a visszautasítása is volt. A Magyar Szocialista Párt nem volt törvénysértő, amikor támogatta az MSZOSZ-t a vagyonelszámolással kapcsolatban. Ha a liberális pártok támogatni tudták a taxisblokádot, lehetnének annyira toleránsak, hogy a polgári engedetlenség egy másik sávjába tartozó magatartás esetében sem kiabálnak rendőrért.

Beszélő: Már elnézést, de a taxisblokád és a vagyonelszámolás megtagadása között van némi különbség. Az utóbbi esetben nem egyszerű állampolgárok, például a szakszervezeti tagok engedetlenkedtek, hanem egy hatalmas szervezet csúcsfunkcionáriusai figyelmen kívül hagyták a törvényt.

Kósáné: Ez megint olyan dolog, amellyel kapcsolatban vitáink reménytelenül elnyúlhatnak. Milyen erkölcsi és politikai alapon kérdőjelezik meg Önök, hogy a vagyonelszámolás megtagadása mögött ott van az MSZOSZ tagsága? Ha nem lenne ott, ebbe az MSZOSZ belepusztulna. Ha nem pusztul bele, akkor minden bizonnyal a tagság támogatásával tette, amit tett.




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon