Skip to main content

A „forgatókönyv”

Vissza a főcikkhez →


1973 – Mohammed Daud tábornok eltávolítja a trónról unokabátyját, Zahir Sahot, s ezzel véget vet a két évszázados királyságnak Afganisztánban.

1978 – Államcsíny: Nur Mohammed Taraki balról támad, sikerrel, a Forradalmi Tanács elnökévé választják. Daudot megölik.

1979 – Taraki csak egy évvel éli túl elődjét. Hafizullah Amin újabb puccs után a hatalom első számú embere lesz.

– Decemberben megindulnak a szovjet csapatok, repülőgépek, páncélosok támogatásával.

1980 – Az ENSZ Közgyűlése határozatot hoz a külföldi csapatok feltétel nélküli kivonásáról.

– Pakisztánban gerillacsoportokból szövetséggé szerveződik az ellenzék. A támogatók: Pakisztán, Egyesült Államok. Szimpatizánsok: csaknem az egész harmadik világ.

– Újabb változás az ország élén. Babrak Karmai az államfő. A fordulat Amin életébe kerül.

1984 – Moszkva helyesli ugyan a tárgyalásokat Afganisztán és Pakisztán között, ám csapatainak kivonásáról hallani sem akar.

1985 –  Mihail Gorbacsov közli  Mohammed Ziaul Hakk pakisztáni elnökkel, hogy Moszkva kész a politikai rendezésre Afganisztánban.

1986 – Nadzsibullah lép Karmai helyére.

1987 – Az új afgán vezető első moszkvai útja.  Nadzsibullah megbékélést hirdet, de az ellenzék ezt mint propagandafogást elutasítja. A kabuli törvényhozás 7 évvel meghosszabbítja Nadzsibullah elnöki mandátumát.

1988 – Megállapodás Genfben a szovjet csapatok kivonásáról, a politikai rendezésről. Az aláírók: Afganisztán, Pakisztán, Szovjetunió, Egyesült Államok.

1989. február 15. – Az utolsó szovjet katona is elhagyja Afganisztánt. Ideiglenes ellenzéki „árnyékkormány” alakul.

1989. március – Az első támadások Dzsalálábád ellen.

1990. március – Sikertelen államcsíny.

1990. június – Az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt felveszi a Vatan (Haza Pártja) nevet. Tárgyalások Washington és Moszkva között Nadzsibullah jövőjéről. A mudzsahedek – és az amerikaiak – nem fogadják el tárgyalási szándékát, távozását követelik.

1991. március – A gerillák kezére került Hoszt, a keletafgán támaszpontváros. Májusban ismertté válik az ENSZ béketerve: ideiglenes kormány, tűzszünet és választások. Pakisztán és Irán elfogadja, a gerillák nem.

1991. szeptember – Szovjet–amerikai megegyezés a fegyverszállítások beszüntetéséről.

1992.  március – Nadzsibullah közli lemondási szándékát. Április: az ENSZ főtitkára bejelenti, hogy a hatalomátadás átmeneti  szakaszát  segítő tanács alakul. Április 16.: Nadzsibullah távozik.






































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon