Skip to main content

Az egyházpolitika „operatív” feladatai

Vissza a főcikkhez →



– A magyarországi klerikális reakció irányító központjának és konkrét ellenséges tevékenységének felderítése, dokumentálása és megszüntetése;

– a Vatikán és a hazai klerikális reakció illegális csatornáinak feldolgozása és azokba való beépülés;

– dokumentálni azon egyházi személyek tevékenységét, akik a Magyarországra akkreditált különböző imperialista követségek beosztottjait használják fel a Vatikánnal való kapcsolattartás céljaira;

– olyan ügynöki beszervezések végrehajtása, amelyeken keresztül biztosítani lehet az illegális szervezkedők, azok külföldi csatornáinak felderítését, a római katolikus püspöki karba való beépülést, bomlasztást és annak politikai befolyásolását, valamint a katolikus sajtópropaganda pozitív politikai befolyásolását;

– olyan intézkedések foganatosítása, amelyek gyengítik a magyarországi katolikus püspöki kar Vatikánhoz való kapcsolatát, elősegítik az egyház haladó erőinek erősítését és harcát a hazai és vatikáni erőkkel, valamint fokozzák a papok közötti és a püspöki karon belüli ellentéteket és vitákat;

– az egyház tekintélyének további rombolása, az erkölcsileg züllött, főleg homoszexuális papok tevékenységének dokumentálása, szükség szerint bírói felelősségre vonása és a papok nyilvánosság előtt való leleplezése;

– a papnevelő intézetek ellenséges tevékenységének felderítése, illetve tanintézetek tanári kara és hallgatói közé való beépülés;

– figyelemmel kísérni mindazon papokat, akik ott akarják hagyni a papi pályát, és ezeket a jelenségeket operatív kombinációkkal is állandósítani kell, ami feltétlenül nyugtalanítóan hat az egyházi személyeknél. Azoknak a személyeknek, akik már kiléptek, lehetőséget biztosítani a polgári életbe való megfelelő beilleszkedésükhöz. Ugyanakkor gondoskodni arról, hogy a szeminaristák körében az ilyen esetek híre elterjedjen.

Forrás: TH 160/2.

















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon