Skip to main content

Harcban állnak…

Vissza a főcikkhez →


Az elmúlt héten a XII. kerületi SZDSZ-csoport megvitatta a kft. ügyét, ahol újságírók is jelen voltak. A vitán elhangzott néhány markáns véleményt ismertetjük.

Nádasi Tibor kerületi képviselő

A fővárosi törvény előkészítése kapcsán volt arról szó, hogy egyes nagy értékű kerületi ingatlanokat a főváros hatáskörébe utaljanak. A személyi jövedelemadó-elosztásnál sem bántak a XII. kerülettel túlságosan jószívűen. Nemhogy százalékosan nem kaptunk vissza az szja-ból annyit, amennyit befizettünk, hanem – annak ellenére, hogy az ország egyik leggazdagabb települése az szja befizetése alapján – nominálisan is kevesebb egy főre eső szja-t kaptunk állami és normatív támogatásként, mint Csepel vagy Budafok, akik egyharmad-, egynegyedannyit fizetnek be a közös kasszába. Mindezek arra indítottak minket, hogy ha már az szja-ból nem jut elég a kerületnek, akkor máshol biztosítsuk azt a lehetőséget, hogy szeptemberben is üzemeltethessük például az iskolákat. Ma a költségek 20 százalékára nincs forrás, mintegy negyedmilliárd forint, ennyi egészen biztosan hiányzik. Ezeket egyetlen forrásból, vállalkozásból tudjuk megszerezni.

Sebes Gábor XII. kerületi polgármester

Aki azt állítja, hogy más módon is meg lehetett volna egyezni a fővárossal, az nem tiszteli a tényeket. A kerületi polgármesterek döntő többsége igenis harcban áll, személy szerint Demszky Gáborral is. Azért, mert Magyarországon eddig ismeretlen módon centralizálni akarnak. Ha sikerrel járnának – nem fognak, mert nem támogatja őket a parlamenti többség –, akkor mindenről ők döntenének. Mi azt gondoljuk, hogy nem azért választottak bennünket, hogy mosolyogjunk, hanem azért, hogy megpróbáljunk felelősen gazdálkodni, megpróbáljuk megtartani azt, ami jó, s megpróbáljuk továbbfejleszteni, amit lehet, megpróbáljunk azzal gazdálkodni, ami van.

Miért volt ez titok? Nem azért, mert féltünk volna a kerületi nép haragjától, hiszen mi nem vettünk el senkitől semmit. A titokra azért volt szükség, mert éltünk a gyanúperrel, hogy akiknek tényleg sérti az érdekeit – akik lehetnek számosan, de abban bizonyos vagyok, hogy egyikük sem a kerület polgára –, megpróbálták volna minden rendelkezésre álló eszközzel megakadályozni.

Vécsei Pál, a fővárosi közgyűlés költségvetési bizottságának elnöke

Az én tudomásom szerint az állami tulajdon nem a kerületi önkormányzatok tulajdona. Az önkormányzati törvény a lakásokat, a telekingatlanokat a fővárosi önkormányzatok kezelésébe adja. Úgy gondolom, hogy a cél nem szentesíti az eszközt, ami nem az enyém, azt nem viszem be például egy kft.-be, megvárom, míg az enyém lesz, s bízom abban, hogy az országnak legitim parlamentje, fővárosi és kerületi önkormányzata van.

Vannak rafinált szakemberek a háttérben, akik törvénytervezeteket készítenek, kinek-kinek az érdekei szerint. Különböző kényszerek nyomása alatt kialakult a kerületi polgármestereknek egy kisebbségi tudata, miszerint nekik keményen és mindenképpen meg kell felelni feladataiknak, hogy küldetésüknek eleget tudjanak tenni. Hónapok óta semmi mást sem hallunk, mint hogy a főváros ki akarja a kerületeket semmizni. Pedig a fővárosi közgyűlésbe a kerületi és fővárosi lakosok, illetve a kerületi testületek is delegáltak képviselőket.

Pillanatnyilag semmiféle jogalapja nincs a kerületi polgármestereknek, hogy kísérletet tegyenek arra, hogy leváltsák a fővárosi önkormányzatot. Mint ahogy a fővárosi önkormányzatnak egyetlenegy kísérlete sem volt arra, hogy megkérdőjelezze a kerületi önkormányzatok hatáskörét. Erre vonatkozóan semmiféle dokumentum nincs. Hiedelmek vannak, de meg kell nézni a fővárosi közgyűlés eddigi rendeleteit, állásfoglalásait, s ebből kell kiindulni.

Én a most vitatott kft.-ről korábban érdeklődtem a XII. kerületi polgármesternél, aki a kérdéseimre nem válaszolt. Persze nincs is hierarchikus viszony a fővárosi közgyűlési bizottság elnöke és egy kerületi polgármester között. Mindenesetre több jogásszal beszéltem, s Demszky Gábor is úgy vélte, hogy az eljárás jogtalan, s végül is nem fejeződik be. S egyébként is majd a fővárosi törvény is rendezi a kérdést. S most meglep engem, hogy mégis befejezett tényekről van szó, s nem hiszem, hogy jóhiszeműséggel lehetne vádolni a kerület önkormányzatát.

Ez a kft. eleve el akar dönteni egy olyan kérdést, amit a törvénykezésnek kell eldöntenie. Ráadásul soha szó sem volt arról, hogy a fővárosi vagyon elosztásának elsődleges kedvezményezettje a kerületek helyett a főváros legyen.

Kosztolányi Dénes kerületi képviselő

Én egyike vagyok azoknak, akik jegyzőkönyvbe rögzítve tiltakoztak a kft. ellen. Fenntartottam azt a jogot, hogy a bírósághoz forduljak. A határidő letelt, nem fordultam bírósághoz. A probléma az, hogy a korábbi rendszerben megalkotott jogszabályok valóságos tulajdonosok esetében már egyáltalán nem funkcionálnak. A bíróság, a közvélemény, a szakemberek sem tudnak ezzel mit kezdeni. Ugyanis ahogy a tulajdoni viszonyok megváltoznak, ezek a szabályok nem alkalmazhatók. A kft. bejegyzése ezen jogszabályok alapján törvényes, ha ezeket a jogszabályokat törvényesnek ismerjük el.

Ez a kérdés tehát politikai kérdés, ez a Sebes Gábor által fölengedett provokációs léggömb. Ez mindenkit irritál. Ebbe a kft.-be sikerült azonban bevonni az ellenzéket is, ami ügyes politikai húzás volt. Én becsülöm a Sebes Gábor bátorságát, hogy az egységes SZDSZ-támogatás hiánya ellenére merte ezt a döntést vállalni.

Ez az eset nem szolgálhat arra, hogy Sebes Gáborral szemben bizalomvesztés legyen. Adjanak egy félévnyi lehetőséget, a léggömb szét fog pukkadni, de majd az SZDSZ bújik ki belőle.
































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon